Nobel à contrecœur – Nobel-díj, vonakodva
L'écrivain Albert Camus vient d'apprendre qu'il allait recevoir le prix Nobel de litterature de l'ambassadaur suédois en France Ragnard Kumlin. (AFP)
À l’automne 1957, Albert Camus reçoit le Prix Nobel. Pour les milieux littéraires, c’est une véritable surprise : non pas que l’auteur de La Peste, de La Chute et de L’Étranger soit jugé indigne d’une telle distinction, mais de nombreux commentateurs considèrent que l’académie suédoise aurait encore pu attendre une décennie ou deux avant de lui offrir cette récompense prestigieuse.
Albert Camus 1957 őszén megkapta a Nobel-díjat. Irodalmi körökben igazi meglepetésnek számított: nem azért, mert A pestis, A bukás és a Közöny szerzőjét méltatlannak ítélték egy ilyen kitüntetésre, de sok kommentátor szerint a svéd akadémia várhatott volna még egy vagy két évtizedet, mielőtt átadja neki ezt a tekintélyes díjat.
Alors âgé de 44 ans, Albert Camus est le plus jeune écrivain, après Rudyard Kipling (Le Livre de la jungle), à connaître un tel honneur. Pourquoi cette reconnaissances précoce ? Le jury a-t-il pressenti que le romancier allait mourir trois ans plus tard dans un accident de voiture en fonçant dans un platane ? Non, bien sûr …
Negyvennégy évesen tehát Rudyard Kipling (A dzsungel könyve) után Albert Camus a legfiatalabb író, aki magáénak tudhatta ezt a megtiszteltetést. Miért ez a korai elismerés? Talán a bírálóbizottság előre látta, hogy a regényíró három évvel később egy platánfának ütközve autóbalesetben fog meghalni? Természetesen nem...
L'écrivain français Albert Camus reçoit officiellement le Prix Nobel de littérature (photo : eranistis)
Toujours est-il que Camus se désole de cette consécration inattendue, dont il sait que ses adversaires profiteront pour décréter la fin de son œuvre. Il faut savoir que Camus avait de nombreux ennemis dans l’intelligentsia parisienne : ceux-ci voyaient en lui un prédicateur d’une « monde de Croix-Rouge », un citoyen d’une « République des belle âmes » …
Tény, hogy Camus bánkódott e váratlan elismerés miatt, amelyről tudta, hogy az ellenfelei arra fogják kihasználni, hogy kihirdessék munkásságának végét. Tudni kell, hogy Camus-nek sok ellensége volt a párizsi értelmiség köreiben: ezek az emberek a "Vöröskereszt világának" prédikátorát, a "Szép lelkek köztársaságának" polgárát látták benne.
En effet, Albert Camus n’a jamais fait passer l’idéologie avant les hommes. Alors que les intellectuels de gauche réduisaient les rapports humains à la lutte des classes, il se montrait toujours soucieux du bonheur « incarné ».
Valójában Albert Camus soha nem hirdette az ideológiát az emberek előtt. Míg a baloldali értelmiségiek az emberei kapcsolatokat leegyszerűsítették az osztályharcra, őt mindig a "megtestesült" boldogság foglalkoztatta.
Pour Camus, les être en chair et en os ne peuvent être réduits à une abstraction. Dans ses écrits, il s’engage à « servir la dignité de l’Homme par des moyens qui restent dignes au milieu d’une histoire qui ne l’est pas. » Cet humanisme soi-disant obsolète lui a valu de très nombreuses critiques dans les années 1950 et 1960. Aujourd’hui, 29 ans après la chute du mur de Berlin, il contribue à sa grandeur.
Camus számára a hús-vér embert nem lehet egy elvont fogalomra leegyszerűsíteni. Írásaiban arra kötelezte el magát, hogy az "emberi méltóságot olyan eszközökkel szolgálja, amelyek méltóak maradnak egy méltatlan történeten belül is. Ez az úgynevezett elavult humanizmus az 1950-es és 60-as években komoly kritikát váltott ki. Napjainkban viszont – huszonkilenc évvel a berlini fal leomlása után–, hozzájárult nagyságához.
Contrairement à Sartre, qui refusera le prix Nobel en 1964, Camus accepte la récompense.
Celui qui avait était élevé par une mère analphabète dans un quartier populaire d’Alger, s’envole pour la Scandinavie en décembre 1957 afin d’y recevoir le prestigieux prix littéraire. Selon la formule officielle du jury, le Prix Nobel lui a été décerné pour une œuvre qui « met en lumière les problèmes se posant de nos jours à la conscience des hommes » …
Sartre-ral ellentétben – aki 1964-ben elutasította a Nobel-díjat –, Camus elfogadta a megtiszteltetést. Ő, akit egy írástudatlan anya nevelt fel egy algériai szegénynegyedben, 1957 decemberében Skandináviába repült, hogy átvegye a rangos irodalmi díjat. A bizottság hivatalos megfogalmazása szerint a Nobel-díjat egy olyan művéért kapta, amely "megvilágítja az emberi lelkiismeret problémáit korunkban".
Source : écoute, Schwer
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati
Az összeállítás részei:
Albert Camus (1) – L’étrange Nobel
Albert Camus (2) – Nobel à contrecœur
Albert Camus (3) – La révolte contre l’absurde
