La révolte contre l’absurde – Lázadás az abszurd ellen

Des oeuvres d'Albert Camus (sciencespo)

La profondeur de la production littéraire et philosophique d’Albert Camus a été immense. Des bibliothèques entières sont consacrées à son œuvre. Contentons-nous donc ici d’un aperçu. Camus a d’abord inventé un style : des phrases courtes, « sujet, verbe, complément, point », écrivait Malraux dans une note de lecture à l’éditeur. C’est une écriture neutre, sèche, au passé composé. Sartre lui reprochait même d’écrire trop convenablement ( !) et d’atteindre ainsi un « classicisme inutilement irréprochable ».

Albert Camus irodalmi és filozófiai munkássága hatalmas mélységű volt. Egész könyvtárakat szenteltek életművének. Mi elégedjünk meg egy rövid áttekintéssel. Camus kitalált egy stílust: rövid mondatok, "alany, állítmány, határozó, pont" - írta róla Malraux egy szerkesztőhöz címzett feljegyzésben. Ez egy semleges, száraz, összetett múlt időben* szerkesztett írás. Sartre még azt is szemére vetette, hogy túlságosan illendően (!) ír és így "fölöslegesen feddhetetlen klasszicizmushoz" jut el.

Les mauvais esprits ont longtemps prétendu que Camus n’était qu’un piètre auteur, juste bon à être lu en classe pour la préparation au certificat d’études. Il est vrai que dans ses récits, il y a peu de passage où l’on s’exclame, séduit par la beauté de la langue.

Rosszakarói hosszú ideig állították, hogy Camus silány író volt, akit az iskolában olvasni csak arra jó, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Való igaz, hogy elbeszéléseiben kevés az olyan rész, amelyben a nyelv szépségétől elbódulva felkiáltanánk.

Pourtant, derrière les mots simples se cache une pensée complexe. Les questions qui se pose à Camus est de savoir si la vie vaut la peine d’être vécue. « Le seul problème philosophique sérieux, écrit-il au début du Mythe de Sisyphe, c’est le suicide ». L’allusion est claire : condamné par les dieux à rouler un rocher jusqu’au sommet d’une montagne, d’où il retombe sans cesse, Sisyphe est l’archétype du héros camusien.

Az egyszerű szavak mögött azonban összetett gondolatok rejtőznek. Camus-ben olyan kérdések vetődtek fel, hogy az élet megéri-e a vele járó kínt. "Az egyetlen komoly filozófiai probléma – írta a Sziszüphosz mítoszában – az öngyilkosság". A ráutalás világos: Sziszüphosz, akit az istenek arra ítéltek, hogy egy sziklát görgessen egy hegy csúcsára, a camus-i hős mintaképe.

Entre le monde et l’homme se creuse un fossé : « L’absurde est essentiellement un divorce. » Camus approfondit ce thème dans L’Étranger. Meursault, narrateur impassible dès la première ligne, nous apprend le décès de sa mère : « Aujourd’hui maman est morte. Ou peut-être hier, je ne sais pas. » Puis il tue un Arabe à coups de revolver, perdu dans une sorte d’hébétude.

A világ és az ember között szakadék mélyül: "Az abszurd alapvetően egy eltávolodás". Camus ebbe a témában mélyül el a Közönyben. Meursault, aki közönyösen mesél már a legelejétől, az édesanyja haláláról így beszél: "Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan." Azután egyfajta kábulatba veszve revolverével megöl egy arabot.

Condamné à mort, il ne se défend même pas lorsque le procureur l’accuse de n’avoir « rien d’humain ». Lorsqu’on lui demande pourquoi il n’a pas été à l’enterrement de sa mère, il répond en toute logique : « À quoi bon puisqu’elle était morte ? »

Halálra ítélik, nem védekezik, amikor az ügyész azzal vádolja, nincs benne semmi "emberi". Amikor megkérdezték, miért nem ment el anyja temetésére, logikus választ adott: "Mire lett volna jó, hiszen meghalt?"

Les pièces de théâtre, Le Malentendu et Caligula, traduisent également ce sentiment d’étrangeté devant le spectacle du monde. Et pourtant, cette tentation nihiliste ne mène pas Camus au désespoir, mais à une farouche revendication de lucidité devant la vie, lucidité aussi devant la mort. En sursis, comme le sont finalement tous les hommes, il définit son existentialisme en une formule toute simple : « La vie est d’autant mieux vécue qu’elle n’a pas de sens. »

Színházi művei, A félreértés és a Caligula szintén ezt a furcsa érzést tolmácsolják a közönségnek. Ez a nihilista kísértés mégsem a kétségbeesés, hanem az élet és halál előtti tisztánlátás ádáz követelése felé sodorja Camus-t. Ahogy minden ember, ő is nagyon egyszerű formában határozza meg egzisztencializmusát: "Az életet annál jobban megéljük, minél kevesebb értelme van".

Lui qui aimait la vie par-dessus tout, puise dans l’absurde une source de bonheur. Pour survivre à la mort de Dieu, les hommes doivent prendre conscience de leur condition. Il ne s’agit nullement de surmonter l’absurde, mais de susciter « une révolte qui peut devenir féconde ». Cette révolte ne doit pas conduire à un avenir meilleur, mais elle doit fonder des valeurs collectives.

Ő, aki mindenek felett szerette az életet, az abszurdból merítette a boldogság forrását. Hogy túléljék Isten halálát (nem Isten halt meg, hanem Jézus), az embereknek tisztában kell lenniük a helyzetükkel. Nem az a kérdés, hogy legyőzzük az abszurdot, hanem hogy "olyan lázadást szítsunk, amely termékennyé válthat".  Ez a lázadás nem vezet feltétlenül egy jobb jövőhöz, de mindenképpen megalapozza az együttes értékeket.

Dans La Peste, le docteur Rieux, porte-parole de l’auteur, s’interroge : « Bien entendu, un homme doit se battre. Mais s’il cesse de rien aimer par ailleurs, à quoi sert qu’il se batte ? » 

Des mots pleins de sagesse écrits par un humaniste révolté, tout aussi justes en 2018 qu’en 1957. S’il ne fallait retenir qu’une seule phrase d’Albert Camus, gardons celle-ci en mémoire :

« Je n’ai pas de goût pour l’héroïsme et la sainteté, ce qui m’intéresse, c’est d’être un homme. » 

A Pestisben Rieux doktor, az író gondolatainak tolmácsolója felteszi a kérdést önmagának: "Természetesen, az embernek küzdenie kell. De ha egyébként semmit sem szeret, akkor mire való a harc?" 

A lázadó humanista által megfogalmazott, bölcsességgel teli szavak 2018-ban éppúgy igazak, mint 1957-ben. Ha csak Albert Camus egyetlen mondatára kellene emlékeznünk, ezt őrizzük meg az emlékeztünkben:

"Azt hiszem, nincs kedvem hősnek és szentnek lenni. Az érdekel, hogyan lehet embernek lenni."

*Az összetett múlt idő, franciául passé composé a beszélt nyelvben használatos, leggyakrabban használt igeidő a francia nyelvben.

Source : écoute, Schwer
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati

Az összeállítás részei:
Albert Camus (1) – L’étrange Nobel
Albert Camus (2) – Nobel à contrecœur
Albert Camus (3) – La révolte contre l’absurde