André Le Nôtre, a 17. század egyik leghíresebb kertépítője, a lenyűgöző versailles-i parkrendszer megteremtője.
André le Nôtre
A francia tájépítő 1613. március 12-én, Párizsban látta meg a napvilágot. Felmenői már két generáció óta a művészi kerttervezés tevékenységét folytatták, így jól kitaposott nyomvonalon vágott bele pályája megvalósításába. Nagyapja és édesapja fortélyait a gyakorlatban leshette el, akik mint a Tuileriák kertjének tervezői és főkertészei váltak elismert szakemberekké.
Már 16 esztendős korától kezdve hat éven át kertépítési és növényápolási tanulmányokkal alapozta meg mesterségbeli felkészültségét.
Első megbízatását 1635-ben nyerte el, mindjárt XIII. Lajos francia király öccse, Gaston orléans-i herceg főkertészi pozícióját foglalhatta el, majd sorra következtek a jelentősebbnél jelentősebb feladatok. Számos kastély látványát készíthette el, így nevéhez köthető a Grand Trianoni, s a Clagny parkok, valamint a francia nemesség részére készített komplex kertrendszerek Sceaux, Chantilly, Meudon, Saint-Cloud és Pontchartrain palotáihoz, továbbá kisebb ligetek, mint a Maintenon, a Saint-Cyr, a Palais Royal és végül a Gaillon.
Tudását kiválóan kamatoztatta a királyné fontainebleau-i birtokának rendezésénél, illetve a Tuileriák számára már ismert növényzetének, zegzugos berkeinek ápolásánál. Hírnevét egy 1655-ben kiérdemelt küldetés kapta szárnyra, mikor Vaux-le-Vicomte kúriájának tájképét varázsolta lenyűgözővé. A hatéves munka 18 ezer kertész közreműködésével valósult meg, melyben Louis Le Vau építésszel karöltve páratlan vizuális harmóniát teremtett. A logikus építészet szellemében a rend, a fegyelem és a geometrikus formák tökéletes egyensúlyát hozták létre különféle tájépítészeti komponensek együttes felhasználásával: szökőkutakkal, szobrokkal, díszítőelemeket megjelenítő ágyásokkal.
André Le Nôtre életének legnagyobb szakmai kihívásával 1662-ben találta szembe magát: a versailles-i kastély körül egy csodálatos park létrehozásával bízták meg. A kertépítés folyamata három nagyobb szakaszban zajlott, összesen 25 évig tartott. A különböző teraszokkal, filegóriákkal, szökőkutakkal, szobrokkal, különleges növényekkel és kápráztatóan szép bokrokkal díszített park Európa egyik legszebb és legnagyobb kertjévé fejlődött. Napjainkra viszont a többszöri átépítés és az új növényfajták beültetése miatt a kastély parkja nagyrészben már megváltozott.
Az 1700. szeptember 15-én, 87 éves korában elhunyt kertépítő nevét azonban nemcsak a fontainebleau-i és a versailles-i park tette halhatatlanná, a főkertész a trianoni, meudon-i, chantilly-i és a saint-germain-i kerteken is otthagyta kéznyomát.
Hitvallása szerint Le Nôtre mindvégig a szépség és harmónia megteremtéséért küzdött, a hibátlan táj létrehozásáért, mely a klasszikus ókor fenségét, dicsőségét kapcsolta kora uralkodóihoz. Alkotásaiban az optikai illúzió trükkjeivel a tér meghosszabbítását, ezáltal végtelenségét hangsúlyozta ki, mintha a palota teraszáról nyíló látvány egészen az égig, a mennybe vezetné fel szemlélőjét. Mindezek mellett szakértelmével az öntöző csatornarendszert láthatatlanná tette a látogatók elől. A mester elhunytáról, 1700. szeptember 15-én a tekintélyes Mercure de France sajtókiadvány a következőképp adott hírt: „A királynak éppen most kellett megválnia azon ritka, tevékenységét hűen és buzgón ellátó emberétől, aki páratlan volt saját művészetében, s ezért kitüntető kegyben részesült.
Károly Ágnes
