Szemelvények Honoré Daumier, francia festő és grafikus életéből.
1808 február 26-án született Marseille-ben. Apja üveges mester és költő volt, kit poétái ambíciója Marsailleből csakhamar (1815 körül) Párizsba hozott; itt adta ki Veillées poétiques c. kötetét, amelyet jól megérdemelt sikertelenség fogadott. A kis Honorénak hamarosan kenyérkereset után kellett látnia; előbb egy végrehajtóhoz adták kifutó fiúnak, majd egy könyvkereskedőhöz inasnak; azonban sehol sem volt maradása. Mindenáron rajzolni akart. Kérését egy nagyhírű archeológus, Alexandre Lenoir elé terjesztették, ő a fiú rajzaiban kétségtelen tehetség nyomait látta s maga vette kezébe oktatását. Honorénak azonban itt sem volt nyugta; nem az a rajz volt ez, amiről ő álmodott.
Apja barátja, Lenoire tanítja rajzolni, de nem sokáig tanul nála, inkább egyedül próbálkozik. A Louvre-ba jár és tanulmányozza Rembrandtot, Rubenst, Tizianót.
1822-ben elkészíti első litográfiáját. Kezdetben a korabeli divat szerint névtelenül készíti képeit. 1829-30-ban az első illusztrált francia szatirikus lapnak dolgozik, a La Silhouette-nek. Itt találkozik Balzac-kal aki ezt mondja róla: "Ebben a fickóban van valami Michelangelóból!"
Beállt egy Ramelet nevű litográfushoz; hamar megtanulta a kőnyomó mesterség elemeit s azután dolgozott a saját kénye kedve szerint. Közben néha (ritkán) Boudin akadémiáját látogatta. Ez volt az ő egész iskolázottsága. Később sem rajzolt soha modell után. Egyike a legcsodálatosabb jelenségeknek, hogy válik valaki úgyszólván minden iskolázottság és természet után való rajzolás nélkül százada egyik legnagyobb realista rajzolójává!
Később számos, híres, francia festőhöz hasonlóan az Academie Suisse-en (Svájci Akadémia) kapott képzést. Ezt követően különféle folyóiratok illusztrátoraként dolgozott (La Charicature, Le Cahviara) ahol elsősorban a politika visszásságaiból csinált viccet. Az 1830-as forradalom után derül ki, hogy valójában milyen tehetséges. A La Caricature" szatirikus lap alkalmazza. 1835-ben a sajtószabadságot korlátozó rendeletet fogadnak el, a La Caricature nem jelenhet meg többé. A Charivari című lap alkalmazza. Már nem készíthet politikai jellegű karikatúrákat. 1831 végén rajzolta első karikatúráját Philipon részére, melyen Lajos Fülöpöt mint Gargantuát ábrázolta. Egy Lajos Fülöp királyt parasztevő szörnyként ábrázoló rajzáért néhány hónapra börtönbe is zárták. Ezután egy időre mellőzte a kényes, politikai témákat, inkább a kispolgárok mindennapjait parodizálta. Az ítélet végrehajtását felfüggesztették, bizonyára abban a hitben, hogy a szerző meg fog javulni.
Daumier azonban nem javult meg. A La Carica-ture-ben megjelent első lapja ,- a 'Tres humbles, tres soumis, tres obéissants serviteurs du royaumet' c. - a pénzes zacskókkal, rendjelekkel stb. megrakott trón előtt hason fekvő politikusokat ábrázol. Midőn azonban Daumier arra vetemedik, hogy a párizsi rendőrfőnököt, Gisquet-t is kifigurázza, nincs számára, többé kegyelem s a hat hónapot le kell ülnie. A börtönt nem fogta fel tragikusan. Penzióbeli társaival, különösen a tolvajokkal, összebarátkozott és köztük nagy tekintélyre tett szert. Megfigyeléseit elraktározta páratlan emlékezetében; nem egy híres későbbi lapja ezekből az emlékekből táplálkozik. Közben dolgozgat is; a hat hónap alatt egész sorozat akvarellt készít.
Tíz évvel később a festészet felé fordul. 1848-ban részt vesz a Köztársaság győzelmének az emlékére meghirdetett pályázaton. A vázlatát a zsűri beválasztja. de a művet nem fejezi be, mégis bizonyítja tehetségét. Nem sokkal ezután két állami megrendelést kap: Magdolna és szent Sebestyén.
Gyorsan elszegényedik és ezért kénytelen visszatérni a grafikához.
Az ötvenes években olyan szenvedélyesen lát a festészethez és mintázáshoz, hogy elhanyagolja a litográfiát. 1867-től kezdve látása rohamosan gyengül, 1872-ben már gyakorlatilag vakon készíti el utolsó litográfiáit. A híressé vált mondata "Les femmes supportent des fardeaux qu'aucun homme ne pourrait supporter." Festményeiből is visszatükröződik.
Forrás: művtöri
