Elisabeth Louise Vigée-Lebrun était belle, spirituelle, indépendante, et une des meilleures portraitistes de son temps.
Elisabeth Louise Vigée-Lebrun szép volt, szellemes, független és korának egyik legjobb portréfestője.
Elisabeth Vigée-Lebrun.
Née le 16 avril 1755, Elisabeth Vigée-Lebrun, la plus célèbre femme peintre du XVIIIème siècle fut intimement liée à la reine Marie-Antoinette, dont elle fut la portraitiste.
Elisabeth Vigée-Lebrun, a XVIII. század leghíresebb női festője 1755. április 16-án született, szorosan kötődött Mária Antónia francia királynőhöz, ő volt az arcképfestője.
Marie-Antoinette en chemise ou en gaulle, vers 1783
Elle était douée, la dame ! Il faut dire qu’elle avait été à bonne école : son père, Louis Vigée (1715-1767), était lui-même un portraitiste respecté, et lui avait mis très tôt les pastels (un genre où elle excellera) en mains. Elle étudia aussi avec Davesne, Doyen et Vernet*, tout en fréquentant une académie de dessin dirigée par une certaine Marie-Rosalie Hallé. Car des Beaux-Arts, il n’était pas question : impossible à une jeune femme de travailler d’après des modèles vivants, mâles et tout nus.
Tehetséges hölgy volt! Meg kell hagyni, nagyszerű iskolája volt: az édesapja, Louis Vigée (1715-1767), aki maga is portréfestő volt, nagyon korán kezdte alkalmazni a pasztellfestést (amellyel később lánya is jeleskedett). Az ifjú hölgy Davesne, Doyen és Vernet mellett tanult, miközben részt vett egy bizonyos Marie-Rosalie Hallé által vezetett rajzakadémián. A szépművészetről azonban szó sem lehetett, hiszen egy fiatal hölgy nem dolgozhat élő, meztelen férfi modellekkel.
Malgré son allégeance à la monarchie française et son attachement à Versailles, Louise-Elisabeth Vigée-Lebrun fut contrainte de quitter la France dans la nuit du 6 octobre 1789. S’ouvrait alors devant elle une longue période d’exil à l’itinéraire riche en découvertes et en rencontres. Notre peintre arriva à Rome en novembre 1789, puis séjourna à Naples où elle fixa les traits de Louise-Marie-Amélie-Thérèse, princesse des Deux-Siciles.
Louise-Marie-Amélie-Thérèse
Elisabeth Vigée-Lebrun hiába kötődött a francia királysághoz és Versailles-hoz, 1789. október 6-án el kellett hagynia Franciaországot. Hosszú száműzetése alatt számos gazdag felfedezés és találkozó nyílott meg előtte. A festőnő 1789-ben érkezett Rómába, majd Nápolyban élt, ahol rögzítette Lujza Mária Amália Terézia, Bourbon-ház nápolyi ágából származó királyi hercegnőjének vonásait.
Elle réalisa au cours de cette période italienne le portrait du musicien Paisello, auteur d’un célèbre oratorio pour un futur modèle de la portraitiste, le roi de Pologne Stanislas Poniatowski. Elle partit ensuite pour Milan puis Vienne en 1792, avant de rejoindre Saint-Pétersbourg en 1795. A son retour en France en 1801 elle fit escale à Berlin à la demande de la Reine Louise. Après un court séjour à Londres, elle travailla brièvement pour la famille Bonaparte, comme l’atteste le portrait de Caroline Murat. Les collections du château de Versailles possèdent plusieurs œuvres qui sont autant de témoins de cette vie après Versailles.
Giovanni Paisiello
Pologne Stanislas Poniatowski
Olaszországban töltött időszaka alatt festette meg Giovanni Paisiello olasz zeneszerző, egy ismert oratórium szerzőjének portréját, aki később II. Poniatowski Szaniszló Ágost Lengyelország királyának és Litvánia nagyfejedelmének modelljét személyesítette meg. Ezután Milánóba majd 1792-ben Bécsbe költözött, majd 1795-ben Szentpétervárra látogatott. Mielőtt 1801-ben visszatért volna Franciaországba, Lujza porosz hercegnő kérésére megállt Berlinben. Rövid londoni tartozkodása alatt alig dolgozott a Bonaparte családnak, mint azt Caroline Murat portréja is tanúsítja. A Versailles-kastély gyűjteménye számos művet birtokol, amelyek a festőnő Versailles-t követő életének tanúbizonyságai.
*
Pierre Davesne ; Gabriel-François Doyen ; Claude Joseph Vernet
Source : internet
