"Hatéves koromtól festésre ösztönöz minden, amit látok"
Gustave Caillebotte, francia festő és grafikus, a realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja.1848. augusztus 19-én született Párizsban és 1894. február 21-én halt meg Gennevilliers-ben.
1860-tól a Caillebotte család sok nyarat töltött a Yerres folyó partján fekvô Yerres városkában, kb. 12 kilométerre délre Párizstól. Ebben az időszakban kezdett el festeni. Először a Bonnat-műterem növendéke volt, majd 1873-ban felvették az École des Beaux-Arts-ba.
Részt vett a francia-porosz háborúban. A háború után Léon Bonnat műtermében kezdte tanulmányozni a festészetet. Első műterme szülei házában volt. 1873-ban beiratkozott a Képzőművészetek Akadémiájára, 1874 körül találkozott Edgar Degas-al és Giuseppe de Nittis-vel.
Amikor Argenteuilben Monet-val találkozott, felhagyott a festészettel. Ettől kezdve az impresszionisták legfőbb mecénása lett. Őt festette le Renoir az Evezősök reggelije című kép előterében csaknem teljes alakban, amint egy széken lovagol.
Caillebotte 1876-ban a II. Impresszionista kiállításon mutatkozott be nyolc festménnyel, köztük a Padlócsiszolók-al. Ennek a témáját, a fapadlón dolgozó munkások ábrázolását vulgárisnak találták, ezért 1875-ben vissza is utasították a hivatalos kiállítótermekbôl. Abban az időben a művészek testülete a munkásosztályról csupán a földművelők rusztikus ábrázolását tartotta elfogadhatónak. A festmény ma a Musée d’Orsay-ban található. Méltatták ecsetvonásainak különleges finomságáért, de támadták is. Egy korabeli kritikus szemére vetette, hogy Esős idő című képén mindent ábrázolt, csak esőt nem, az Európa-híd című képéről szólva pedig csak egy sétáló kiskutyát említett meg.
Caillebotte, aki nagylelkű- ségével rengeteg barátot szerzett, arra törekedett, hogy enyhítse az impresszionisták és a körülöttük csoportosulók közti ütközéseket, például, hogy elsimítsa a nehézségeket, amelyeket Degas támasztott, amikor részt vett a kiállításokon.
Végrendeletének végrehajtását Renoirra bizta. Tekintélyes, 65 műből álló gyűjteményét a Luxembourg Múzeumra hagyta, de a francia Institut tanácsára az állam az adományt visszautasította. A sajtó támadásainak és Clémenceau közbenjárásának eredményeképpen a múzeumok tanácsadó testülete végül is engedett, de a 65-ből 27 képet továbbra is csökönyösen elutasított. Caillebotte magángyüjteménye Petit-Gennevilliers-i birtokán található meg, ahol sok időt töltött el bátyja Martial és barátja Renoir társaságában. Sosem nősült meg, volt egy hosszú kapcsolata Charlotte Berthier-vel, akinek tetemes évjáradékott hagyott hátra.
Caillebotte festői karrierje megtorpant az 1890-es években. 45 éves korában, 1894. 02. 21.-én halt meg tüdővérzésben. Párizsban temették el a Pere Lachaise temetőben.
1928-ig kellett várni, hogy ezek a művek ünnepélyesen bevonuljanak a Louvre-ba.
