1763. január 26-án született a dél-franciaországi Pau városában, 50 km-re a spanyol határtól. Kispolgári családból származott, apja ügyvéd volt. Szüleinek ötödik gyermeke volt.
Apja halála után, 1780-ban belépett a hadseregbe (le regiment Royal-la-Marine) és először Korzikán szolgált. Daliás megjelenése miatt becenevet is kapott, ő volt a „széplábú őrmester”.
A forradalom kitörése után gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1792-ben ezredessé, majd 1794-ben dandártábornokká nevezték ki. 1797-ben ő vitte az erősítést Bonaparte seregének Olaszországba.
1798-ban rövid ideig nagykövet volt Bécsben, és ebben az évben vette feleségül Désirée Clary-t, aki korábban Napóleon menyasszonya volt.
1798. július 2-szeptember 14 között hadügyminiszter volt. 1799-ben nem támogatta Napóleont a hatalom megszerzésében, de később mégis elfogadta tőle a megbízatást és 1800 áprilisa és 1801 augusztusa között a hadsereg vezetője volt Vendée-ben. Később a Birodalom marsallja, majd Hannover kormányzója lett. 1806-ban lett Pontecorvo hercege.
Katonaként mindig toleráns volt a meghódított területek lakosaival szemben. Lübeckben pl 1600 svéd hadifoglyot engedett szabadon a város bevétele után. E gesztus viszonzásaképp kérték fel 1810-ben a svédek arra, hogy legyen királyuk örököse. Bernadotte kikérte Napóleon jóváhagyását, aki örült, hogy becsvágyó marsallja, akiben már nem bízott és viszonyuk is megromlott, elkerül Franciaországból. XIII. Károly király sem örült annak, hogy egy francia katona legyen az örököse, de meggyőzték, hogy Franciaországgal szemben csak egy francia védheti meg Svédországot.1810 augusztus 21-én a rendi gyűlés, a Riksdag Svédország trónörökösévé választja Bernadotte-ot, majd november 5-én lezajlik az örökbefogadási ceremónia is.
Azonnal megkezdi az új hazája érdekében való munkálkodást. 1812-ben Napóleonnal szemben Oroszországgal szövetkezik, melynek fejében megkapja Norvégiát is. 1813-ban a lipcsei „népek csatájában” hajdani bajtársai ellen vonul, miután a szövetséges parancsnokok Széchenyi Istvánnal üzentek neki.
1818. február 5-én meghalt XIII. Károly. Bernadotte áttért a lutheránus hitre, majd XIV. Károly János néven trónra lépett.
Daliás megjelenése, ékesszólása, elevensége, és főként bölcs kormányzása miatt hamar népszerű lett alattvalói körében. Svédül azonban sem ő, sem a királyné nem tanult meg soha.
Hosszú, tartalmas életet élt. Élete vége felé verőér-elmeszedésben szenvedett, jobb lába üszkösödni kezdett. Ő azonban megtiltotta, hogy alaposan megvizsgálják vagy eret vágjanak rajta. Végül mégis megengedte, hogy vért vegyenek tőle. Amikor feltűrte ingujját, az orvosok nagy meglepetésére az alkarjára tetovált frígiai sapka és egy mondat (Mort aux rois!) tűnt elő.
84 éves korában, 1844. március 8-án hunyt el Stockholmban. Fia, I. Oszkár követte a trónon.
A mostani svéd uralkodó, XVI. Károly Gusztáv is az ő leszármazottja.
(Juhász Gyöngyi munkája)
