1764. április 15-én Jeanne-Antoinette Poisson, Pompadour márkinője Versailles-ban lehelte ki lekét. Pompadour márkinő csupán 42 éves volt, de már hónapok óta betegeskedett. Már 1763 nyarán nagyon fáradtnak tűnt. 1764 elején, úgy nézett ki, mint egy "kísértet" - írta Evelyne Lever történész 2000-ben a Perrin kiadásában megjelent Madame de Pompadour című könyvében. Ugyanitt idézi La Ferté-Imbault márkinőt, aki - miután meglátogatta XV Lajos kegyencét -, így mesélte: "Szépnek és kimértnek találtam, mint aki jól érzi magát, habár álmatlanságra és emésztési zavarokra panaszkodott, és fulladt, valahányszor felment a lépcsőn".

En février 1764, lors d’un séjour de la cour à Choisy, l’état de la marquise empire. Prise d’un malaise, la jeune femme est contrainte de se coucher. « On diagnostiqua une fluxion de poitrine, qui s’aggrava les jours suivants. Le roi venait la voir plusieurs fois par jour. Il dut cependant regagner Versailles. Dès lors, des courriers se succédaient de Choisy à Versailles et de Versailles à Choisy, pour donner des nouvelles de la marquise. Le monarque abandonnait ses activités pour courir auprès de Jeanne-Antoinette dès qu’il en trouvait le temps », rapporte Evelyne Lever.

1764 februárjában, amikor az udvar Choisy-ban tartózkodott, a márkinő állapota súlyosbodott. 

Rosszullét fogta el, és a fiatal nő ágynak esett. "Tüdőgyulladást állapítottak meg nála, amely egyre súlyosbodott a rákövetkező napokban. A király naponta többször meglátogatta. Azonban vissza kellett térnie Versailles-ba. Ettől kezdve egymást követték a levelek Choisy és Versailles között, hogy hírt adjanak a márkinőről. Az uralkodó felhagyott szokásos tevékenységeivel, hogy Jeanne- Antoinette-hez futhasson, mihelyst ideje engedte" – számolt be róla Evelyne Lever.

Seule la famille royale est autorisée à mourir dans le château de Versailles

Finalement, contre toute attente, la marquise va mieux. Au point qu’elle est autorisée à regagner le château de Versailles. « Le 7 avril, dès qu’elle fut réinstallée chez elle, le mal reprit avec violence. De jour en jour, son état empirait. Suffoquant, étouffant, elle restait assise dans un fauteuil. Le roi lui faisait souvent visite dans son appartement », poursuit l’historienne. Sentant la fin proche, le souverain la prie de recevoir les derniers sacrements, puis la quitte pour ne plus la revoir vivante.

Csak a királyi családnak van joga a versailles-i palotában meghalni

Végül, minden várakozást felülmúlva, a márkinő jobban lett. Olyannyira, hogy engedélyt kapott a visszatérésre Versailles-ba. "Április 7-én azonban, alighogy visszatért, a betegség ismét ledöntötte a lábáról. Állapota napról napra rosszabbodott. Levegő után kapkodva, fuldokolva ült a fotelében. A király gyakran látogatta lakosztályában" említi a történész. Érezve, hogy közeleg a vég, az uralkodó könyörgött, hogy vegye fel az utolsó kenetet, aztán magára hagyta, és többé nem látta élve.

Depuis Louis XIV, seuls les membres de la famille royale sont autorisés à mourir de maladie au château de Versailles. Louis XV aurait donc dû, au vu de l’évolution de l’état de santé de Jeanne-Antoinette Poisson, lui demander de quitter les lieux. Il n’en fit rien, octroyant au contraire à celle qui fut sa compagne durant plus de 20 ans le privilège de rendre l’âme dans le palais.

XVI. Lajos uralkodása óta, csak a királyi család tagjai kaptak engedélyt, hogy a versailles-i palotában haljanak meg. Ezért, XV. Lajosnak – látva Jeanne-Antoinette Poisson egyre rosszabbodó állapotát –, fel kellett volna kérnie, hogy hagyja el a palotát. De ő ez ügyben semmit nem tett, hanem abban a kegyben részesítette több mint húsz éve hűséges társát, hogy a palotában lehelheti ki lelkét.

« Elle meurt avec un courage rare à tout sexe »

Après avoir fait venir son notaire pour ajouter un codicille à son testament, la marquise se confesse et reçoit l’extrême-onction dans la nuit du 14 au 15 avril. Quelques heures plus tard, à 7 heures et demi du soir, elle succombait. Dans une lettre à l’évêque de Verdun, le Dauphin écrira: « Elle meurt avec un courage rare à tout sexe. Chaque fois qu’elle respire, elle croit que c’est la dernière. C’est une des fins les plus douloureuses et les plus cruelles qu’on puisse imaginer ».

"A márkinő mindkét nemnél méltó ritka bátorsággal halt meg"

Miután hivatta a közjegyzőt, aki hozzátett egy kiegészítő záradékot végakaratához, a márkinő 14-ről 15-re virradó éjjel meggyónt és felvette az utolsó kenetet. Néhány órával később, este fél nyolckor hunyt el. A verdun-i püspöknek címzett levélben a trónörökös a következőket írta: "A márkinő mindkét nemnél ritka bátorsággal halt meg. Valahányszor lélegzett, úgy hitte, ez az utolsó. Ez a legfájdalmasabb és legkegyetlenebb vég volt, amit csak el lehet képzelni".

Si faveur il y eut donc de la part du roi, les choses reprirent néanmoins aussitôt leur cours normal. Dès la mort de la Pompadour, son corps est placé sur une civière. Recouverte d’un linceul, sa dépouille est alors transportée dans l’hôtel des Réservoirs, son hôtel particulier situé dans la ville de Versailles, qui communiquait par un passage couvert avec le palais. C’est là que, durant deux jours, l’ancienne maîtresse de Louis XV est exposée, avant que ses obsèques ne soient célébrées le 17 avril en l’église paroissiale Notre-Dame de Versailles.

Igen, ez egy kitüntetés volt a király részéről, de a dolgok hamarosan visszatértek a régi kerékvágásba. "A Pompadour" halála után teste hordágyra került. A lepellel leborított tetemet az Hotels des Réservoirs-ba, saját palotájába szállították, amely egy fedett folyosóval kapcsolódott a palotához. Itt két napig feküdt a ravatalon XV. Lajos egykori kegyencnője,  mielőtt április 17-én utolsó útjára kísérték a versailles-i Miasszonyunk plébániatemplomban.

Source : Dominique Bonnet, parismatch
Image : Portrait de Madame de Pompadour en 1763-1764, par Francois-Hubert Drouais
Traduit par P.E.
Lecture-correction : B.K.