Roi de comique, comique de roi – A komédia királya, a király komédiása

A sorozat részei:
1. rész – A komédia királya, a király komédiása
2. rész – Kétségek és betegség között
3. rész – Molière zsenialitása4
4. rész – Az író Molière

Molière est mort à 51 ans, en 1673, et il a écrit la plupart ses chefs-d’œuvre dans les douze dernières années de sa courte vie. Comédien au talent comique époustouflant, il s’était contenté jusque-là de jouer et d’écrire quelques farces inspirées de thèmes connus de la Commedia dell’arte. (Le Médecin volant ; La Jalousie du barbouillé …)

Molière 1973-ban 51 évesen halt meg, remekműveinek legtöbbjét rövid életének utolsó tizenkét évében írta. Fantasztikus nevettető tehetségű színész volt, aki megelégedett azzal, hogy játsszon és a Commedia dell’arte jól ismert témáiból bohózatokat írjon (A repülő orvos; A féltékeny maszatos ...)

En remontant encore un peu dans le temps, on trouve un enfant que le théâtre hypnotisait et qui apprenait des pièces par cœur. Pourtant, rien ne destine le jeune Jean-Baptiste Poquelin à une carrière de saltimbanque.

Visszalépve egy kicsit az időben, olyan gyermeket látunk, akit megigézett a színház, és aki színdarabokat tanult meg kívülről. Semmi sem utalt azonban a fiatal Jean-Baptiste komédiás karrierjére.

Né en 1622 dans une famille bourgeoise de tapissiers, il est destiné à reprendre la charge paternelle qui s’auréolera quelques années plus tard du titre « tapissier ordinaire de la maison du roi ». Mais le destin va en décider autrement. 

Kárpitos polgári családban született 1622-ben, és arra volt hivatott, hogy apja nyomdokába lépjen, aki néhány évvel később elnyerte az "udvari kárpitos" címet. A sors azonban másképp rendelkezett.

Sa vie toute tracée bifurque dès lors que son grand-père maternel commence à l’emmener régulièrement au spectacle. Jean-Baptiste découvre alors le théâtre de rue, la Commedia dell’arte et les farces scatologiques jouées sur le Pont-Neuf et ailleurs dans Paris, qui le font rire et l’impressionnent.

Commedia dell’arte

Élete akkor alakult másképpen, amikor anyai nagyapja rendszeresen magával vitte a színielőadásokra. Jean-Baptiste ekkor fedezte fel az utcai színházat, a Commedia dell’artét és Párizsban a Pont Neufön és másutt játszott szaftos bohózatokat, amelyek megnevettették és lenyűgözték.

Mais surtout, ce grand-père est un proche de la famille des comédiens Béjart. Et là encore, ce sera déterminant pour Jean-Baptiste qui y rencontre Madeleine, la fille aînée de la famille qui se rêve en tragédienne de génie. Il succombe à son charme. Plus question de prendre la suite du père.

Ráadásul ez a nagypapa a Béjart színészcsalád egyik közeli rokona volt. Sorsdöntő volt Jean-Baptiste találkozása Madeleine-nel is, a család legidősebb lányával, aki arról álmodott, hogy a zseniális tragika lesz. Jean-Baptiste nem tudott ellenállni a varázsának. Többé szó se volt arról, hogy az apja útját járja.

L’Illustre-Théâtre

Jean-Baptiste fond L’Illustre-Théâtre avec Madeleine et devient Molière. Les deux amants sont ambitieux. Les voici à la tête d’un lieu qu’ils transforment en théâtre à grands frais. Mais le succès n’est pas au rendez-vous. Deux ans plus tard, l’entreprise fait faillite.

Jean-Baptiste Madelaine-nel megalapította az Illustre Théâtre színházat és felvette a Molière nevet. A két szerelmes nagyratörő volt. Olyan intézményt vezettek, amelyet nagy költségekkel színházzá alakítottak. A siker azonban váratott magára. Két évvel később a vállalkozásuk csődbe ment.

Les créanciers de Molière, des vendeurs de chandelles, le somment de payer. Il ne peut pas. Il est jeté en prison, mais en sort deux jours plus tard, un ami ou son père ayant payé une caution. Suit l’aventure théâtrale qui mène la troupe sur les routes de France jusqu’à Pézenas, où les comédiens sont pris en charge par le prince de Conti.

Molière-t hitelezői, gyertyakereskedők fizetésre kényszerítették. Ő azonban nem tudott fizetni. Börtönbe került, de két nap múlva kiszabadult, egy barátja vagy apja fizette ki az óvadékot. Folytatta a színházi kalandot, amely a társulatot Franciaország útjain egészen Pézenas-ig, vezette ahol a színészeket Conti herceg támogatta.

Treize ans plus tard, aguerri au jeu et à la mise en scène, Molière revient à Paris. Il fait rire le roi Louis XIV en jouant une farce de son cru après l’avoir laissé de marbre avec une tragédie de Corneille. Le roi lui offre un Théâtre. Le succès vient rapidement (Les Précieuses ridicules, 1659).

Tizenhárom évvel később, a játékban és rendezésben megedződött Molière visszatért Párizsba. Megnevettette XIV. Lajost, aki korábban közönyös maradt Corneille tragédiája láttán. A király egy színházat ajándékozott neki. A siker gyorsan jött (Kényeskedők, 1659).

Molière épouse Armande Béjart (Les Femmes savantes, 1672). Il est attaqué et se défend (La Critique de l’école des femmes ; L’Impromptu de Versailles). Le roi charge le dramaturge d’organiser les fêtes somptueuses qui vont marquer son règne.

Molière feleségül vette Armande Béjart-t (Tudós nők, 1672). Bírálták, de megvédte magát. (Nők iskolája kritikája; Versailles-i rögtönzés). A király arra utasította, hogy szervezzen az uralkodása fényét jelző pompás ünnepségeket.

Troupe du Roi

C’est à la fin de l’une d’entre elles que Molière joue Le Tartuffe, devant un parterre de dévots atterrés. L’Église veut sa peau. Elle la demande au roi, qui refuse. Il accord même à la troupe de Molière le nom envié de Troupe du Roi et une pension de 7 000 livres.

Az egyik ilyen ünnepség után játszotta Molière a Tartuffe-öt, megdöbbent szenteskedőkkel tele nézőtér előtt. Az egyház a fejét akarta, de a király megtagadta a kérést. Sőt, engedélyezte, hogy Molière társulata felvegye az áhított "királyi társulat" címet és 7000 tallér kegydíjat adományozott neki.

A sorozat részei:
1. rész – A komédia királya, a király komédiása
2. rész – Kétségek és betegség között
3. rész – Molière zsenialitása4
4. rész – Az író Molière

Source : écoute, Jean-Paul Dumas-Grillet
Images : Internet
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati