Marcel Pagnol, teljes nevén Marcel Paul Pagnol, francia író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, 1895. február 28-án született Aubagne-ban.

Pagnol szülei Saint-Loup-ban, Marseille szélén telepedtek le, ott született Pagnol testvére Paul. 1900-ban Marseille központjába költöznek. Nehéz körülmények között él a család. Mivel apja tanító, mindig oda vándorolnak, ahol éppen állást kap.

Marcel gimnáziumi tanulmányait befejezve leérettségizik, majd a bölcsészkaron filozófiát tanul. Közben verseket ír és már a szépirodalom felé kacsintgat.

1916-ban házasságot köt Simone Collin-nal. A következő évben egyetemi adjunktusnak nevezik ki és Párizsba költözik. Szabadidejében költészettel próbálkozik, de hamarosan színdarabok írásával foglalatoskodik. 1927-ben úgy határoz, feladja a tanító mesterséget és tollat ragad. Első híres darabját a Marius-t (1929) már a színházakban játszák. Ezt követi a Fanny 1930-ban. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, Pagnol a hangosfilmek felé fordul. Elhagyja Párizst, visszatér Marseille-be, ahol magalapítja saját stúdióját. Vásárol egy 24 hektáros területet Aubagne-ban, egyfajta "Hollywood povencal" címen, hogy ott forgassa saját filmjeit. A csodálatos terület és nem utolsó sorban tehetségét igazolandó a Joffroi (1933), Angèle (1934), Merlusse et Cigalon (1935), César (1936), Regain (1937) és más sikerek realizálódnak itt.

1946-ban beválasztják a Francia Akadémia tagjai közé.

Fáradhatatlanul dolgozik, de filmes karrierjét 1855-ben személyes okokból mégis megszakítja. Visszafordul a színház felé a "Judas" és "Fabien" darabokkal, melyeket a gyermekkori emlékekhez való visszatérése során a "La gloire de mon" père és a "Le château de ma mère" követnek. Publikálja a L'Eau des collines-t is. Különös érzékkel tudja elővarázsolni a Provence-ra jelemző életet, humort, nevetést, érzelmeket és déli modort. Tehetsége túlszárnyall minden határt és önmagát is. A gyermekkori emlékek utolsó kötetét a "Le temps des amours" már nem tudja befejezni. 1974. április 18-án, Párizsban meghal.

Életét áttekintve, megállapíthatjuk, hogy szüksége volt a kreatív szabadságra. Amikor kifogyott a színházi ötletekből a filmezés felé fordult. Aztán unalmasnak találva a filmezést visszatért a színházhoz. Számára a színház és a mozi csak kisebb művészet, mondhatni egy-egy eszköz, amely a drámát szolgálja ahol az író tolla is csak egy eszköz.

Munkásságát az ember - megszokottól eltérő - megértése jellemzi. Történeteiben mindenkinek szerencséje van, a legrosszabb cselekmények megbocsátásra találnak, de az ember sosem lesz ura saját sorsának.

Könyveit több mint tíz nyelvre lefordították; a külföldi iskolák tanulói a "Souvenir d'enfance" és a "Trilogie"-ból tanulnak. Hasznos olvasmányok!