Molière, aki nevetéssel korrigálja az erkölcsöt - Molière, qui corrige les mœurs par le rire
Molière, igazi nevén Jean-Baptiste Poquelin, XIII. Lajos király hivatalos kárpitosának házasságában, 1622. január 15-én született Párizsban. A jövendő komédiás kitűnő jogi tanulmányokat tett, de apja legnagyobb elkeseredésére, alig érzett vágyat, hogy a joggal foglalkozzon.
Molière, de son vrai nom Jean-Baptiste Poquelin, est né le 15 janvier 1622 à Paris dans le ménage du tapissier ordinaire du roi Louis XIII. Le futur comédien a fait d'excellentes études de droit mais sans guère l'envie d'y donner suite, au grand désespoir de son père.
Jogot tanult, hogy ügyvéd legyen, de jobbnak találta, hogy megalapítsa saját színésztársulatát (L’Illustre-Théâtre) Madeleine Béjart színésznővel. Ekkor vette fel a Molière álnevet.
Il fait des études de droit pour devenir avocat, mais préfère finalement fonder sa propre troupe de théâtre (L’Illustre-Théâtre) avec la comédienne Madeleine Béjart. C’est à ce moment qu’il prend le pseudonyme de Molière.
A színész szakma nem könnyű szakma. Franciaországban a katolikus egyház azzal vádolta a komédiásokat, hogy prostitúcióban és hazugságban élnek, hogy megmérgezik a lelkeket. Ezért a színészeket kiközösítették (kizárták a katolikus vallásból) és nem kaptak jogot arra, hogy eltemessék őket. Ha meg akartak keresztelkedni vagy házasodni, fel kellett hagyni szakmájukkal.
Le métier d'acteur n'est pas un métier facile. En France, l’Église catholique reproche aux comédiens, comme aux prostitués, de vivre dans le mensonge et même d’empoisonner les âmes pour gagner leur vie. Les comédiens sont donc excommuniés (c’est-à-dire exclus de la religion catholique) et n'ont donc pas le droit d'être enterrés. S’ils veulent être baptisés ou se marier, ils doivent renoncer à leur profession.
Molière, 1645-ben, adósságai miatt a Châtelet börtönbe került néhány napra. A XVII. században egy alkotó nem élhetett meg szakmájából támogatók nélkül. Ezek a nagyúrak voltak, akik szerették a mulatságokat, ünnepeket és az előadásokat. Élete során több nagyúrral hozta össze sorsa, mint Epernon hercege, Conti hercege és maga XIV. Lajos király.
En 1645, Molière est même emprisonné au Châtelet pour dettes pendant quelques jours. C’est qu’un auteur, au XVIIe siècle, ne peut vivre de son métier sans avoir des protecteurs. Ce sont des grands seigneurs aimant les plaisirs, les fêtes et les spectacles.
Durant sa vie, Molière en aura plusieurs : entre autres, le duc d'Epernon, le prince de Conti et même le roi Louis XIV.
Molière pénzügyi nehézségei oda vezettek, hogy el kellett hagynia Párizst, és 1645 és 1658 között vidéken élt. A társulat, amelyhez csatlakozott, nagyúraknak adott magánelőadásokat vagy nyilvánosan lépett fel az ünnepségeken. Ez a sokoldalú társulat képes volt színdarabokat bemutatni mind beszéddel, mind zenével és tánccal, de akár improvizálni is tudott. Komédiákat, tragédiákat, bolondozásokat játszott.
Molière, aki hamarosan a társulat élére került, megírta első kis komédiáit (Le Docteur amoureux, Le Médecin volant), majd első öt felvonásos és verses komédiáját (L'Étourdi, Le Dépit amoureux).
Les difficultés financières de Molière l’amènent à quitter Paris et à partir en province de 1645 à 1658. La troupe qu’il rejoint donne des représentations en privé chez des grands seigneurs ou en public pendant les fêtes. C’est une troupe polyvalente capable de monter des spectacles avec des parties parlées, de la musique et de la danse, mais aussi d’improviser. Sont donc jouées des comédies, des tragédies, des farces, etc.
Molière, qui prend rapidement la tête de la troupe, écrit ses premières petites comédies (Le Docteur amoureux, Le Médecin volant) puis ses premières comédies en cinq actes et en vers (L'Étourdi, Le Dépit amoureux).
1658-ban, Molière visszatért Párizsba, és a Nicomède-t (ez egy Corneille tragédia) és a Szerelem mint orvost adta elő a király színe előtt. Habár a királynak tátva marad a szája a tragédia hatására, mégis nevetett kis, szatirikus töltetétől.
En 1658, Molière revient à Paris et joue Nicomède (une tragédie de Corneille) et Le Docteur amoureux devant le roi. Celui-ci bâille devant la tragédie, mais rit de la petite farce.
A Kényeskedők (1659), amit Molière sietve tett közzé, mert el akartak lopni tőle, ismertté tette. A Sganarelle ou le Cocu imaginaire kis egyfelvonásos komédiát 123 esetben adták elő. Úgy mondták, Molière korának festője, különösen a polgárságé, akinek hibáit elítélte. De életműve sokkal összetettebb ennél. Minden esetben hosszú listát alkotnak karakterei, akik neve mára már híressé vált: Harpagon, Tartuffe, Dom Juan, Sganarelle, a Bourgeois gentilhomme, stb.
Ezek a szereplők megnevettetnek bennünket, de a mulatság ugyanakkor leckét is ad nekünk, mint egy erkölcsi mesében: okulni kell, ezeknek a személyeknek a hibáiból.
La pièce Les Précieuses ridicules (1659), que Molière publie à la hâte parce qu’on tente de la lui voler, lui apporte la célébrité. Sganarelle ou le Cocu imaginaire est une petite comédie en un acte qu’il jouera 123 fois !
On dit que Molière est le peintre de son temps, et surtout de la bourgeoisie dont il dénonce les défauts. Son œuvre est bien plus complexe que cela. Il a en tout cas créé une longue liste de personnages dont les noms sont désormais fameux : Harpagon, Tartuffe, Dom Juan, Sganarelle, le Bourgeois gentilhomme, etc.
Ces personnages nous font rire, mais le divertissement qu’ils apportent nous sert de leçon, comme une morale dans une fable : nous devons nous garder de reproduire les défauts de ces personnages.
Egy pénteki napon, 1673. február 17-én, a Képzelt beteg negyedik előadásán, Molière nagyon kimerült volt, de megtagadta, hogy megfosszon "ötven szegény munkást" a napi fizetéstől. Az előadás végén, Molière-t köhögési roham kapta el. Vért köpött. Szerencsére, a darab véget ért, a függönyt leengedték, anélkül, hogy a közönség bármit észlelt volna a tragédiából, ami a komikus jelenet alatt játszódott. Molière-t hordszéken vitték haza. Otthonában halt meg. A király közbenjárására mégis eltemették, az éjszakában és minden ceremónia nélkül.
Le vendredi 17 février 1673 à Paris, jour de la quatrième représentation du Malade imaginaire, Molière est épuisé, mais il refuse de priver « cinquante pauvres ouvriers » d'une journée de salaire. À la fin de la représentation, Molière sent monter une quinte de toux. Il crache du sang. Heureusement la pièce est finie, et le rideau est baissé, sans que le public s'aperçoive de la tragédie qui se joue sur la scène comique. Molière est aussitôt transporté en chaise à porteurs jusqu'à sa demeure. Il meurt chez lui. Après intervention du roi, Molière est enterré, mais de nuit et sans cérémonie.
Source : herodote ; ralantir ; espacefr
