1732. január 24-én született Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia író, szinműíró és 1799. május 18-án halt meg.
Ezt a különös nevet, Beaumarchais, ami francia nyelven „szép üzlet"-et vagy még inkább „jó üzlet"-et jelent, a jó humorú XV. Lajos király adta nemesi névként Pierre Augustin Caronnak, amikor sikeres üzletemberként lovagi rangra emelte. Akkor a monsieur Beaumarchais-vá nemesedett Caron mester sok mindenről volt nevezetes, csak arra nem gondolt senki, hogy színjátékokat is fog írni, és éppen ezzel lesz halhatatlan. És amikor idővel világszerte ünnepelt színpadi szerző lett, általában már elfeledkeztek róla, hogy mesteri órásnak indult, zenélő órák keresett szakembere volt.
Egyszeriben foglalkozást és életmódot változtatott és megbecsült lant- és hárfaművész, a király unokáinak zenetanára lett, hogy hamarosan merész üzletemberré váljék, aki egy időre börtönbe is kerül hivatalnokok megvesztegetéséért. A börtönben azonban írt egy mulatságos önéletrajzot, amelyben pontos névvel és címmel felsorolta azokat az állami főtisztviselőket és főbírákat, akik elvárták tőle, hogy vesztegesse meg őket.
Főbb művei: „Utazás Spanyolországba", „Eugenie", „Sevillai borbély", „Beaumarchais úr emlékiratai"... Mikor a hajózó kalmárkodás után hazatért Párizsba, ott már nagyon feszült volt a helyzet. Jól érezte ezt a vígjátékíró. Folytatta Figaro komédiáját, megírta a „Figaro házasságá"-t. Ez indulatosan arisztokrataellenes komédia, Figaro monológjai egyenest lázítóak voltak. A színház nem is akarta bemutatni. A szerző azonban megint elment a királyhoz. Elpanaszolta, hogy itt a folytatása annak, amit maga Lajos engedélyezett. Lajos persze most se olvasott bele, most is ráírta a kéziratra, hogy előadható. Elő is kellett adni, de a rendőrség már a harmadik felvonásnál tudta, hogy ez a forradalom hangja és az előadás végén már fegyveres őrség várta a szerzőt. Vitték is egyenesen a börtönbe. Onnét írhatott csak a királynak.
A könnyelmű Lajos pedig elnézte kedves volt tanítójának a rakoncátlankodást. De végül börtönbe került. Miután onnan kiszabadult nyugalomban akart élni, és már lehetett nyugalomban élni. Írt ugyan még két színjátékot. A Figaro témát kibővítette trilógiára „A bűnös anya" című színművel. Nem volt igazi vígjáték, nem is volt soha sikere, inkább olvasmány lett irodalomkedvelők számára. Végső színműve a „Két barát vagy a lyoni üzlettársak" volt. Aztán1799-ben, 67 éves korában halt meg. Ekkor már nemzeti büszkeség és világirodalmi klasszikus volt. (Hegedűs Géza írása alapján)
