Simone Veil, la femme de conscience est morte – Elhunyt Simone Veil, az öntudatos asszony.
Simone Veil est décédée vendredi matin 30 juin. Elle allait avoir 90 ans.
Tout au long d’une vie marquée par l’effroi et le deuil, Simone Veil affichera une dignité et une gravité qui feront d’elle pendant longtemps la personnalité politique préférée des Français et une véritable « icône ». Pour tous, elle restera attachée à la loi sur l’interruption volontaire de grossesse adoptée en 1974 sous les huées.
Június 30-án, pénteken reggel elhunyt Simone Veil. Rövidesen töltötte volna be kilencvenedik évét.
A félelem és a gyász jellemezte hosszú életén át Simone Veil méltósággal és komolysággal viselte sorsát, aminek révén sokáig a franciák kedvenc politikusa és egy valóságos "példakép" volt. Mindenki emlékezetében az 1974-ben gúnyos bekiabálások közepette elfogadott abortusz-törvénnyel kapcsolódik össze a neve.
Elle n’était plus réapparue en public depuis 2013, après avoir perdu coup sur coup sa sœur Denise Vernay et son mari Antoine. Pourtant, Simone Veil qui s’est éteinte ce vendredi 30 juin 2017 à l’âge de 89 ans, restait encore très présente dans l’esprit et le cœur des Français. L’été dernier, elle apparaissait encore en troisième position des personnalités préférées des Français dans le palmarès établi chaque année par le Journal du Dimanche.
2013 óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt, miután egymás után elveszítette nővérét, Denise Verney-t és a férjét, Antoine-t. Simone Veil, aki 2017. június 30-án, pénteken hunyt el 89 éves korában, sokáig jelen lesz a franciák lelkében és szívében. Tavaly nyáron a Journal du Dimanche című vasárnapi újság éves népszerűségi rangsorában még mindig harmadik helyezett volt.
Dans des temps où la politique n’inspire que de la défiance, Simone Veil restait par son parcours personnel et professionnel comme un exemple de courage et de dignité. Une femme qui n’a jamais transigé avec la vérité ou avec ses convictions, au risque d’apparaître parfois cassante et de susciter au passage quelques inimitiés politiques. Celle qui restera avant tout comme celle qui a fait passer la loi sur l’interruption volontaire de grossesse en 1974, imperturbable, sous les huées de ses collègues de la majorité, n’avait que faire de sa réputation.
Abban az időben, amikor a politika csak bizalmatlanságot keltett, Simone Veil személyes és szakmai életével a bátorság és a méltóság példáját adta. Egy nő, aki nem ismerte a megalkuvást, ha az igazságról vagy a meggyőződéséről volt szó, vállalva a kockázatot, hogy időnként nyersnek mutatkozik, és alkalmanként politikai gyűlölködést ébreszt. Az, hogy mindig az maradt – rendíthetetlen – mint amikor parlamenti többségbeli kollégái gúnyos bekiabálásai közepette 1974-ben elfogadtatta az abortusztörvényt, csak növelte hírnevét.
Déportée à Auschwitz-Birkenau puis Bergen-Belsen
Une carapace qu’on ne peut comprendre qu’en remontant à la jeune fille juive, Simone Jacob, contrainte de se cacher à Nice avant d’être arrêtée en 1944 à l’âge de 16 ans et demi et déportée à Auschwitz-Birkenau puis Bergen-Belsen. Sur cette expérience des camps de la mort, où elle perdra son père, sa mère et son frère, Simone Veil, parlera peu et toujours avec distance. Il faudra attendre la publication de ses mémoires en 2007 pour qu’elle se confie – un peu – sur ces heures sombres et sur l’immense détresse de la jeune fille qui voit sa mère mourir dans ses bras du typhus.
Auschwitz-birkenaui, majd bergen-belseni deportált
Az egyéniségét körülvevő páncélt csak akkor érthetjük meg, ha visszatekintünk fiatalságára, amikor zsidó kislányként Simone Jacobnak bujkálnia kellett Nizzában, majd 16 és fél éves korában 1944-ben őrizetbe vették és Auschwitz-Birkenauba, majd Bergen-Belsenbe deportálták. A haláltáborokban átéltek hatására – ahol elveszítette az édesapját, az édesanyját és a fivérét – szófukar és mindig tartózkodó lett. Egészen 2007-ig, az emlékiratai közzétételéig kellett várni, hogy némileg megnyíljon és beszéljen a sötét órákról és annak a fiatal lánynak a hatalmas szorongásáról, akinek az édesanyja a karjai között halt meg tífuszban.
L’ancienne déportée Simone Veil, le président de la République Jacques Chirac et l’écrivain Marek Halter, à Auschwitz -Birkenau, le 27 Janvier 2005, quelques heures avant la cérémonie marquant le 60e anniversaire de la libération du plus grand camp d'extermination nazi. / PATRICK KOVARIK/AFP
Az egykori deportált Simone Veil, Jacques Chirac köztársasági elnök és Marek Halter író Auschwitz-Birkenauban 2005. január 27-én, néhány órával a náci megsemmisítő tábor felszabadításának 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés előtt.
Elle en gardera dans sa vie publique une gravité et une réserve qui caractérisait de l’extérieur cette femme d’un abord sévère, les cheveux toujours impeccablement tirés en chignon et sanglée de tailleurs Chanel. « On ne sort pas de la Shoah le sourire aux lèvres », avait lancé Jean d’Ormesson lors de sa réception à l’Académie Française en 2010 pour évoquer un caractère que tout le monde disait difficile. « Une armée de bourreaux, les crimes du national-socialisme et 2 500 survivants sur 76 000 juifs déportés vous ont contrainte à vous durcir ».
Nyilvános szerepléseiben is megőrzi a haját tökéletes kontyban hordó, Chanel kosztümöket viselő szigorú külsejű nő komolyságát és tartózkodását. "A holokausztból nem szokás mosolyogva távozni" – mondta Jean d'Ormesson, amikor 2010-ben ünnepélyesen a Francia Akadémia tagjává fogadták, így emlékezve meg mindenki által nehéznek mondott természetéről. "A hóhérok serege, a nemzetiszocializmus bűntettei és 76 000 zsidó deportáltból 2500 túlélése óhatatlanul megkeményíti az embert."
La légalisation de l’avortement, la bataille la plus importante de sa vie
Une récente biographie de Sarah Briand (1) a révélé un autre visage de Simone Veil. Celle d’une épouse, mère, grand-mère et arrière-grand-mère accomplie. Qui pouvait dans le privé se montrer chaleureuse et anticonformiste. Selon son auteur, elle a tiré sa force d’un mariage avec l’énarque et chef d’entreprise Antoine Veil qui aura duré 67 ans.
Az abortusz törvényessé tétele volt életének legnagyobb csatája
Sarah Briand (1) minapi életrajzában Simone Veil egy másik arcát mutatja be. A feleségét, az anyáét, a nagymamáét és a dédnagymamáét. Aki a magánéletben melegszívűnek és antikonformistának is tudott mutatkozni. A szerző szerint erejét az egykori ENA-hallgató (a Nemzeti Közigazgatási Főiskola nevű párizsi elit felsőoktatási intézmény) és cégvezető Antoine Veillel 67 éven át tartó házasságából merítette.
« Le petit oiseau blessé » que ce dernier rencontre en 1946 à l’âge de 18 ans et avec qui elle aura trois enfants, ne se voit pas rester au foyer. Elle reprend ses études de droit et devient magistrate. C’est à la chancellerie qu’elle est repérée par l’influente Marie-France Garraud, qui la recommande à Jacques Chirac. Elle est alors propulsée au ministère de la santé où elle mènera la bataille la plus importante de sa vie, celle sur la légalisation de l’avortement.
A "sebzett madárka", akivel Veil 1946-ban, 18 évesen találkozott, és akitől három gyermekük született, nem maradt sokáig háztartásbeli. Folytatta jogi tanulmányait és bíró lett. A francia igazságügy-minisztérium központi hivatalába a befolyásos Marie-France Garraud révén került be, aki Jacques Chiracnak beajánlotta. Innen az egészségügy-minisztériumba került, ahol élete legnagyobb csatáját vívta az abortusz törvényesé tételéért.
Simone Veil, ministre de la santé, lors de son discours avant le vote de la loi sur l’interruption volontaire de grossesse le 26 novembre 1974. / /Afp
Simone Veil egészségügy-miniszterként 1974. november 26-án beszédet mond a művi terhesség-megszakításról szóló törvényről tartott szavazás előtt.
Ce combat, qui restera indéfectiblement attaché à son nom, ce n’est pourtant pas elle qui l’avait choisi mais le président de la République Valéry Giscard d’Estaing. Elle le conduira cependant avec toute la ténacité et la mesure qu’on lui connaissait. Elle le fera en pensant aux souffrances de celles qui étaient condamnées aux avortements clandestins, tout en défendant une position d’équilibre qui fait et continue de faire de l’IVG, une exception et un dernier recours.
Ez a csatát, amely óhatatlanul a nevéhez kapcsolnak, nem ő választotta, hanem Giscard d'Estaing köztársasági elnök. Ugyanakkor jól ismert szívósságával és mértékletességével vívta meg, azoknak a szenvedéseire gondolva, akik tiltott abortuszra kényszerültek, olyan egyensúlyi pozíciót foglalva el, amely szerint az abortusz továbbra is csak kivétel és végső eszköz.
Première femme présidente du Parlement européen en 1979
Son engagement européen marquera également une carrière politique où elle prendra soin de se tenir à distance des états-majors et des manœuvres politiciennes. À la demande de Valéry Giscard d’Estaing, elle conduit la liste UDF aux élections européennes en 1979 et se fera élire, malgré l’absence de soutien des élus RPR, à la présidence du Parlement européen qu’elle occupera jusqu’en 1982.
Az Európai Parlament első női elnöke 1979-ben
Politikai pályáját európai elkötelezettsége is jellemzi, igyekszik távol tartani magát a politikusi vezérkaroktól és manőverektől. Valéry Giscard d'Estaing kérésére ő lett az UDF (a centrista Unió a Francia Demokráciáért) listavezetője az európai parlamenti választásokon 1979-ben, ahol annak ellenére, hogy az RPR (a jobboldali Tömörülés a Köztársaságért) képviselői nem támogatták, megválasztották az Európai Parlament elnökének. A tisztséget 1982-ig töltötte be.
Tête de liste d’Union de la droite en 1984 puis président du groupe libéral au Parlement européen, elle se fera réélire en 1989 à la tête d’une liste, centriste cette fois. Le projet européen, fondé sur la réconciliation franco-allemande, lui tenait tellement à cœur qu’elle sortit en 2005 du devoir de réserve que lui imposait sa nomination au Conseil constitutionnel pour appeler à voter « oui » au référendum sur la Constitution européenne.
1984-ben a Jobboldali Unió listavezetője, majd az Európai Parlament liberális frakciójának elnöke volt, majd 1989-ben – ezúttal egy centrista – lista élén újraválasztották. A francia-német megbékélésen alapuló európai projekt annyira a szívügye volt, hogy 2005-ben lemondott az Alkotmánytanács tagjaként kötelező semlegességéről, hogy az Európai Alkotmányról tartott népszavazáson az "igen" szavazatra szólítson fel.
C’est Édouard Balladur, premier ministre de cohabitation, qui la fera revenir au gouvernement en 1993 comme super-ministre des affaires sociales, de la santé et de la ville. Malgré sa bonne entente avec Jacques Chirac, c’est Édouard Balladur qu’elle soutiendra dans la course à la présidentielle. L’élection du premier la pousse à renoncer à la politique active mais pas aux honneurs, ni aux fonctions.
Édouard Balladur, a "társbérlet" első miniszterelnöke hívta vissza a kormányba a szociális ügyek, az egészségügy és a városi ügyek csúcsminisztereként. Bár jól kijött Jacques Chiraccal, Édouard Balladurt támogatta az elnökválasztási kampányban. Chirac megválasztásával lemondott az aktív politizálásról, de nem a tiszteletbeli állásokról és tisztségekről.
Élue à l’Académie française en novembre 2008
Nommée membre du Conseil constitutionnel en 1998, elle y restera jusqu’en 2007. Son autobiographie intitulée « Une vie », publiée cette année-là lui vaudra ensuite d’être élue en novembre 2008 à l’Académie française au fauteuil de Pierre Messmer. Et le 1er janvier 2009, elle est promue directement Grand officier de la Légion d’honneur puis Grand Croix en 2012.
2008 novemberében a Francia Akadémia tagjává választották
1998-an az Alkotmánytanács tagjává nevezték ki, ezt a tisztséget 2007-ig töltötte be. Az ugyanebben az évben megjelent Une vie (Egy élet) című önéletírásának köszönhetően 2008-ban Pierre Messmer helyére megválasztották a (francia nyelv védelmén őrködő) Francia Akadémia tagjának. 2009. január 1-én a Becsületrend főtiszti fokozatával, majd 2012-ben a Becsületrend nagykeresztjével tüntették ki.
Simone Veil, en compagnie de son mari Antoine, à l'Institut de France le 18 mars 2010, lors de sa cérémonie d'entrée en tant que membre de l’Académie française. / FRANCOIS GUILLOT/AFP
Simone Veil férje, Antoine társaságéban az (öt francia akadémiát magában foglaló) Institut de France-ban 2010. március 18-án, amikor ünnepélyesen a Francia Akadémia tagjává fogadták.
À l’élection présidentielle de 2007 elle choisira, sans état d’âme, d’apporter son soutien à Nicolas Sarkozy, avec lequel elle entretiendra toujours des bons rapports, plutôt qu’à François Bayrou qu’elle accuse de ne « représenter plus que lui-même ». Même si, toujours adepte du franc-parler, elle prend ses distances avec le débat sur l’identité nationale et s’opposera à ce qu’on confie la mémoire d’un enfant juif mort dans la Shoah à chaque élève de CM2. Simone Veil dont la sensibilité restera toujours au centre sera ensuite aux côtés de Jean-Louis Borloo en 2012 à la création de l’UDI dont elle détenait symboliquement la première carte d’adhérent.
A 2007-es elnökválasztáson aggály nélkül Nicolas Sarkozyt támogatta, akivel mindig is jó kapcsolatban állt, mintsem Francois Bayrout-t, akit azzal vádolt, hogy "csak saját magát képviseli". Bár az őszinte beszéd híve volt, távol tartotta magát a nemzeti azonosságról tartott vitáról, és ellenezte, azt a tervet, hogy minden francia iskolást megismertessenek egy holokauszt áldozatává vált zsidó gyermek sorsával. Simone Veil, akinek az érzékenysége mindig középen állt, 2012-ben Jean-Louis Borloo és az UDI (Demokraták és Függetlenek Uniója) megalapítása mellett állt, amelynek jelképesen az övé lett az első tagsági könyve.
Véritable « icône » auprès des Français
La disparition de sa sœur Denise, ancienne résistante et déportée aux camps de Ravensbrück et de Mauthausen, et surtout celle de son mari, qui meurt brutalement en 2013, l’éloignera définitivement de la lumière. « Je suis toute seule maintenant », aurait murmuré celle qui n’a pas été épargnée tout au long de sa vie par le deuil et les épreuves. Une autre sœur, rescapée d’Auschwitz avec elle, s’était tuée dans un accident de voiture en 1952. Tout comme son fils Nicolas en 2002. « J’ai commencé ma vie dans l’horreur, et je la termine dans le désespoir » aurait-elle déclaré devant son cercueil.
Valóságos ikon a franciák szemében
Denise testvére, az egykori ellenálló és ravensbrücki és mauthauseni deportált, de főként a férje 2013-ban hirtelen bekövetkezett halála után eltávolodott a rivaldafénytől. "Egészen egyedült maradtam" – suttogta állítólag az az ember, akit egész életében kísértett a gyász és a megpróbáltatás. Másik lánytestvére, aki vele együtt menekült meg Auschwitzből, 1952-ben gépjárműbalesetben vesztette életét. Akárcsak a fia, Nicolas, 2002-ben. "A borzalomban kezdtem az életemet és a reménytelenségben fejeztem be" – mondta állítólag fia koporsójánál.
Lors de sa réception à l’Académie française, Jean d’Ormesson s’interrogeait sur le statut de véritable « icône » auquel elle avait accédé auprès des Français. Il l’expliquait avant toute chose par son attitude face au malheur. « Vous avez dominé ce malheur avec une fermeté d’âme exemplaire, déclarait-il. Ce que vous êtes d’abord, c’est courageuse – et les Français aiment le courage ».
Amikor a Francia Akadémia tagjává fogadták, Jean d'Ormesson feltette magának a kérdést a "valóságos példakép" mibenlétéről, aminek köszönhetően a franciák a szívükbe fogadták, amire elsősorban a csapásokkal szembeni magatartásában találta meg a választ. "Példás lelkierővel győzte le a szerencsétlenséget" – mondta. "Amit tett, bátorságról vallott, a franciák pedig szeretik a bátorságot".
---
(1) Simone, éternelle rebelle de Sarah Briand, édition Fayard, 2015
(1) Sarah Briand: Simone, éternelle rebelle (Simone, az örök lázadó), megjelent a Fayard kiadónál 2015-ben.
Source : lacroix
