A nyolc évszázadnyi hagyományra visszatekintő Sorbonne a tudományos kreativitás és szellemi megújulás egyik fő központja a huszonegyedik században.
Robert de Sorbon, francia teológus, a Maison de Sorbonne alapítója. Kilenc évszázaddal ezelőtt született Sorbon-ban, szegény családban. Tanulmányait Reimsben és Párizsban kezdte el. Tanítani csak ötven éves kora után kezdett, ekkor alapította meg a Maison de Sorbonne-t, ahol kezdetekben csak húsz diák tanulhatott.
A következő években négy nemzet diákjai, földrajzi származás szerint (selon leur origine géographique), francia, normand, pikárdiai és angol diákok vehettek részt az oktatásban. A szegény diákok királyi ajándékban részesültek, mert St. Louis kegyesen megengedte, hogy a Montagne Sainte-Geneviève északi lejtőjén található Coupe-Gueule sikátorban - később Sorbonne utca - tanulhassanak. Számuk a középkor folyamán sosem haladta meg a húsz, legfeljebb harmincat. "Egalité, collégialité, moralité, études" ( egyenlőség, kollegalitás, erkölcs, tanulás) volt a kollégium híres mottója, egész pontosan idézve: « Vivere socialiter et collegialiter et moraliter et scholariter ».
A Sorbonne hamar elit intézménnyé vált. Már a XVI. századtól kezdve tanári tanszékkel lett felruházva. A középkor végén, az Université de Paris lett a legnagyobb európai tudományos és kulturális központ. Jelenleg 20 ezer diák tanul itt. Könyvtárának gazdagsága, amely vetekedik a pápai könyvtárral, vonzza a hallgatókat.
A Sorbonne különösen magas színvonalú képzést nyújtott, ám a vallásiháborúk hatására meredeken visszaesett a képzés szinvonala.
A XVII. században, Richelieu bíboros vezetése alatt a Sorbonne fokozatosan helyreállt, megszépült és kibővült Jacques Lemercier építész tervei alapján. A könyvtár is új helyet kapott 1647-ben Sanson Letellier közreműködésével. Majd egy új kápolna épült, amely hatvan évvel a bíboros halála után mauzóleummá lett.
A felvilágosodás korában (au siècle des Lumières), a tudomány és filozófia szellemének befolyása alá került. Az 1789-es forradalmat követően, a tudományos közösség az úgynevezett « Société de Sorbonne », elutasította a polgári alkotmányt és a Sorbonne, 1791-ben bezárt a diákok előtt.
A XX. század első felben a Sorbonne ragyogó időszakra ébredt. A kutatók, oktatók élen jártak a tudományos fejlődés számos területén. Nemzetközi hírnévre tett szert, miután több Nobel-díjas került ki falai közül, mint Pierre et Marie Curie, Jean Perrin, Louis de Broglie, Irène et Fréderic Joliot-Curie.
Az első világháború az egyetemet is megviselte. Számos diák és tanár vált az esztelen mészárlás áldozata. Ennek ellenére a harmincas években megháromszorozódott a hallgatók száma, amely akkori csúcspontját érte el, 14 500 diákkal.
1965-ben brutális emelkedés látszott, a beiratkozók száma elérte a 61 400-at. A Sorbonne tanulói tízszer annyian voltak, mint amennyit építői egy évszázaddal korábban terveztek. A felsőoktatás demokratizálódása, a szerényebb tudásháttérrel beáramló fiatalok átalakították az oktatási rendszer minőségét.
Ezek a történések váltak 1960-ban a hallgatói tiltakozások táptalajává. A XIX. század óta, a boulangizmus és a Dreyfus-ügy, később az algériai háború és az azt követő események, hozzájárultak egy erősebb szövetség kialakításához a diákok körében. Majd az 1968-as események után új karok nyíltak az egyetemen, megfelelve a felsőoktatás követelményeinek.
A nyolc évszázadnyi hagyományra visszatekintő Sorbonne a tudományos kreativitás és szellemi megújulás egyik fő központja a huszonegyedik században.
Habár továbbra is az Öreg Hölgy viszi a pálmát, az emberi szellem megújulásának, az intelligencia és kultúra, a tudomány és a művészetek, és az egyetemek és akadémiák világának a Sorbonne vált rangos szimbólumává Franciaországban.
Forrás: sorbonne.fr
