A teknős és a nyúl versengett egymással, hogy melyikük gyorsabb. Kitűzték a célt, és elkezdődött a versenyfutás. A nyúl bízott természetes gyorsaságában, elhanyagolta hát a futást, leheveredett az út mellé, és elaludt. A teknős viszont nem felejtette el nehézkességét, nem hagyta abba a futást, s így megelőzte az alvó nyulat, és elnyerte a győzelmi versenydíjat.
A mese bizonyítja, hogy a hanyag természetet sokszor legyőzi az igyekezet.(Khelóné kai lagóosz – Sarkady János fordítása)
Le Lièvre et la Tortue – Jean de La Fontaine
Rien ne sert de courir; il faut partir à point.
Le Lièvre et la Tortue en sont un témoignage.
"Gageons, dit celle-ci, que vous n’atteindrez point
Sitôt que moi ce but. — Sitôt? Êtes-vous sage?
Repartit l’animal léger:
Ma commère, il vous faut purger
Avec quatre grains d’ellébore.
— Sage ou non, je parie encore."
Ainsi fut fait; et de tous deux
On mit près du but les enjeux:
Savoir quoi, ce n’est pas l’affaire,
Ni de quel juge l’on convint.
Notre Lièvre n’avait que quatre pas à faire,
J’entends de ceux qu’il fait lorsque, prêt d’être atteint,
Il s’éloigne des chiens, les renvoie aux calendes,
Et leur fait arpenter les landes.
Ayant, dis-je, du temps de reste pour brouter,
Pour dormir, et pour écouter
D’où vient le vent, il laisse la Tortue
Aller son train de sénateur.
Elle part, elle l’évertue,
Elle se hâte avec lenteur.
Lui cependant méprise une telle victoire,
Tient la gageure à peu de gloire,
Croit qu’il y va de son honneur
De partir tard. Il broute, il se repose,
Il s’amuse à toute autre chose
Qu’à la gageure. À la fin, quand il vit
Que l’autre touchait presqu’au bout de la carrière,
Il partit comme un trait; mais les élans qu’il fit
Furent vains: la Tortue arriva la première.
"Eh bien! lui cria-t-elle, avais-je pas raison?
De quoi vous sert votre vitesse?
Moi, l’emporter! et que serait-ce
Si vous portiez une maison?"
A nyúl meg a teknős – Rónay György fordítása
Hiába futsz, ha nem indulsz el idején.
A Teknősbéka és a Nyúl a példa erre.
"Fogadjunk - szólt amaz - előbb elérem én
Nálad a célt". - "Előbb? Eszednél vagy? - felelte
A Gyorsinú. - Öreganyám,
Nadragulyát ettél talán?"
De szólt a Teknős újra hozzá:
"Ettem, nem ettem: fogadok rá."
Úgy is történt. A téteket
Elhelyezték a cél felett.
Most nem fontos, mi volt a pálma,
S hogy milyen bírájuk akadt.
Pár lépés volna csak Nyúl úrfinak a pálya,
Ha úgy lép, mint mikor az agár belekap:
Nagyot ugrik a nyúl, fölkopik az eb álla,
S nyargalhat vakon a világba.
Volt, mondom, ideje: szundikálhat, ehet,
Fülét hegyezve a szelet
Lesheti; hagyta, kocogjon a másik
Táblabírómód, begyesen.
Megy a Teknős, aprítja váltig,
Szép lassan siet a gyepen.
Nyúl koma az ilyen könnyű babért lenézi,
A fogadást nem sokba méri,
Hírét véli kockán, ha nem
Vár még. Pihen, legelget, egyre máson,
Csak éppen nem a fogadáson
Járt az esze. De végül, látva, hogy
A másik szinte a pálya végére ért már,
Hirtelen, mint a nyíl, nekiiramodott.
Hasztalanul: előbb volt a teknős a célnál.
"Nem volt-e igazam? - kiáltott. - Mondhatom,
Nagy haszna volt a gyorsaságnak!
Nyertem, bizony. S hát még ha házat
Cipeltél volna hátadon!"
Source : Internet
