Franciául nem beszélni – a világ nagy részének a szemében – praktikusan nem olyan kellemetlen, mint angolul nem tudni. Ha viszont mégis tudunk franciául, az kulturális, illetve presztízsszempontból igencsak menő még ma is. Ha A varázshegy francia párbeszédeit, vagy a 19. századi orosz nagyregények egy tetemes hányadát nem a lábjegyzetekből, fordításban kell olvasnunk, úgy érezhetjük, tagjai vagyunk a beavatottak társaságának. A frankofónia ténylegesen egy közösség, amelyhez tartozni igenis presztízs.

Ha viszont eleve a kiválasztottak közé tartozunk, és a francia az anyanyelvünk, sokszor nem értjük, hogy mások miért is nem beszélnek ezen a nyelven. Ezeket a társadalmi, nyelvi és kulturális jelenségeket feszegeti a Flight of the Conchords két zenész-humoristája a Foux da Fa Fa című dalukban.

A cikk itt még tovább folytatódik!

Flight of the Conchords: Foux da Fa Fa

A dal végtelenül egyszerű francia mondatokból, sőt, sokszor nem is mondatokból, csak egymás után vetett szavakból, felsorolásokból áll. Mégis, ha nem tudunk franciául, úgy érezhetjük, hallhatjuk, mintha ez a dal franciául lenne. Ehhez a hatáshoz nagyban hozzájárulnak a nemzetközivé lett francia kifejezések, illetve a francia kiejtés jellegzetes elemei (az [r]-ek, illetve az orrhanggal ejtett magánhangzók, valamint a hanglejtés).

A dal olyan, mintha a kezdőknek készült francia nyelvkönyvek első néhány fejezetéből származnának a mondatok. Azoknak, akik Magyarországon tanultak valaha franciául, lehetnek ilyen élményeik a Pataki Pál-féle francianyelvkönyv-sorozat mondataival. Akik ezekből a könyvekből tanultak, biztosan emlékeznek Daniel (az olvasmányok főhőse) pijama bleu-jére, azaz kék pizsamájára, felkiáltására, hogy C'est ma valise à moi! (’Ez az én bőröndöm!’), vagy arra, hogy L'ascenseur ne marche pas. Montons l'escalier! (’A lift nem működik, menjük fel a lépcsőn!’). Nyilván kevesen feledték, hogy az első néhány fejezetben már megtudhattuk, hogy a művirág franciául fleur artificielle, és a végbélkúp pedig suppositoire.

Arra már nyilván kevesebben emlékszünk, hogy a fleur nőnemű, a suppositoire pedig hímnemű (a végződéseik alapján pont fordítva tippelhetnénk). Ez pontosan így van ebben a dalban is. A példamondatok, vagy azok töredékei rengeteg ilyen jellegű tévesztést tartalmaznak. A franciában a névelőknek két alakjuk van, és a névszóknak (és a jelzőknek) egyezniük kell a névszói szerkezet alaptagjával nemben és számban is. A határozatlan névelő hímnemben un [ön],  nőnemben une [ün], többes számban des [dé]. A határozott névelő hímnemben le [lö], nőnemben la [lá], többes számban pedig les [lé]. Lássunk néhány példát a névelők összekavarására (a teljesség igénye nélkül): un croissant (és nem une), la bibliothèque (és nem le), une baguette (és nem un), la piscine (és nem le).

A dal lejegyzője – feltevésünk szerint – szándékosan nem használja a tipikus francia ékezeteket sem, erre jó példa az enchanté, a bibliothèque vagy a voilà szavak leírása. A kiejtésen persze ez nem hallatszik: az enchante írásmód miatt [ansanté] helyett nem énekelnek [ansant]-ot (pedig a leírt alakot így kellene szabályosan ejteni). A kiejtésen csak néha hallatszik a kezdő franciatanuló erőlködése, a dal első néhány mondatában gyönyörködhetünk a túlfranciásított kiejtésben, amit maguk a francia lányok (a videó szerint) nem értenek. Külön vicces, hogy még a baguette, és Gérard Depardieu neve sem megy...

A dal igen hosszú, nagyon hangulatos, de teljes mértékben halandzsa refrénje is azt mutatja, hogy ez a francia beszéd azért annyira mégsem kenyere a fiataloknak. A dal végére pedig egyértelműen kiderül, hogy sajnos valójában, hiába hangzott úgy, nem tudnak franciául. Persze aki nem tud franciául, ezt nem érti...

A dal összességében nagyon viccesen karikírozza mindazt, amiről cikkünk elején szóltunk: hogy franciául tudni általánosságban presztízs, udvarláskor szexi, és ha Franciaországba tévedünk, szinte kötelező... (Forrás: Nyest.hu - Nyelv és tudomány)