Egy tipikusan francia kifejezés, ez a voilà. Une expression typiquement française, c'est voilà.
A voilà, egy vicces szó, amelynek eredete még látható: mert kezdetben nem egy szó volt, hanem kettő, a vois és a là – egy ige (voir – lát) felszólító módban és egy helyhatározó szó (là – ott). Ez az átalakulás jelenik meg, amikor a szót bemutatásra használjuk. "Íme, itt vagyok", vagy valaki megjelenését magyarázzuk: "Hát igen, tessék, itt vagy.
Voilà, un drôle de mot dont l’origine est encore visible : parce qu’au départ, on n’a pas un mot, mais deux : vois et là – un verbe à l’impératif et un adverbe de lieu. Et cette formation est encore à l’œuvre lorsque le mot sert à présenter. On peut se présenter soi-même : « Me voilà ! », ou commenter l’apparition de quelqu’un : « Ah ben, te voilà, toi ! »
A voilà-nak van egy párja, ez a kevésbé gyakori "voici" ami sokkal inkább arra szolgál, hogy bejelentse azt, ami ezután következni fog: "Ez az, amit tenni fogunk", miközben a voilà használata összefoglalja mindazt, ami már megtörtént: "Tessék (íme), ez történt tegnap." De manapság ez a megkülönböztetés már gyakran feledésbe merül és nyugodtan mondhatjuk "Ez az, amit tenni fogunk."
Voilà a un symétrique, voici, un peu moins fréquent, qui sert plutôt à annoncer ce qui va venir : « Voici ce qu’on va faire », alors que voilà s’utilise pour résumer ce qui s’est déjà produit : « Voilà ce qui s’est passé. » Mais aujourd’hui, cette distinction est souvent oubliée : on peut très bien dire : « Voilà ce qu’on va faire. »
A kifejezés alkalmazható akár csak egy szó bevezetésére is: "Ah, (itt vannak) a kulcsaim!" Vagy akár egy egész mondatrészt helyettesíthet: "Íme (a szerelmesek vagy barátok), karonfogva távoznak." És akkor a voilà lehet még nagyon kifejező indulatszó is, mégpedig egyetértés kifejezésére, mint például: "Ha jól értem, munkahelyet váltottál? – Így van! (Erről van szó.)"
Le terme s’emploie pour introduire un nom :« Ah, voilà mes clés ! »Ou même tout un membre de phrase : « Les voilà qui s’en vont bras dessus bras dessous. » Et puis voilà est également une interjection, avec un usage très expressif, comme une ponctuation, pour dire par exemple qu’on est d’accord : « Si je comprends bien, tu vas changer de métier… ? – Voilà ! »
Gyakrabban egyenértékű egy elért végponttal, ami kihangsúlyozza, hogy egy történet befejeződött: "Beugrok az autómba, útnak indulok és hipp-hopp, időben érkezem. Itt vagyok! (Íme! Láthatod!)
Plus souvent encore, c’est l’équivalent d’un point final, qui souligne qu’une histoire est finie : « Je saute dans ma voiture, je reprends la route et j’arrive à l’heure. Voilà ! »
Akkor is használjuk, amikor egy akció befejeződött, hogy kifejezzük elégedettségünket vagy megkönnyebbülésünket. Éppen befejeztünk egy nehéz munkát, és hogy kihangsúlyozzuk, hogy befejeződött, ezeket az egyszerű szavakat mondjuk: "És voilà!" (És kész!)
On s’en sert aussi quand une action est accomplie et qu’on exprime alors sa satisfaction ou son soulagement : on vient de finir un travail difficile et pour bien montrer qu’il est achevé, on prononce ces simples mots : « Et voilà ! »
És pontosan ez az utóbbi szóhasználat az, amit több nyelv is kölcsön vett a franciából.
Et c’est précisément ce dernier usage que beaucoup de langues étrangères ont emprunté au français. És kész! – Et voilà !
