A franciában jelen és múlt idejű főnévi igenevet különböztetünk meg.
1. A jelen idejű főnévi igenév nem más, mint az igék szótári alakja: chanter 'énekelni', finir 'befejezni', répondre 'válaszolni', être 'lenni' stb.
A francia gyakrabban használ főnévi igenevet, mint a magyar:
• A franciában általában nem mellékmondat, hanem főnévi igeneves szerkezet felel meg az olyan magyar tárgyi alárendelt mellékmondatoknak, amelyeknek alanya megegyezik a főmondat alanyával. Egyidejűség esetén jelen, előidejűség esetén pedig múlt idejű főnévi igenevet használnak: Je crois entendre quelque chose. 'Azt hiszem, hallok valamit.' Je crois avoir entendu quelque chose. 'Azt hiszem, hallottam valamit.'
• A főnévi igenév betöltheti az alany szerepét is. Ebben az esetben néha de viszonyszó áll előtte: (De) penser à cette éventualité nous préoccupe beaucoup. 'Nagyon nyugtalanít minket, ha erre az eshetőségre gondolunk.'
• A cselekvés folyamatát jelölő -ás/-és képzős magyar főnevek egy részének a franciában nincs főnévi megfelelője; ezeket általában főnévi igenévvel fejezzük ki: Prenez un comprimé avant de manger. 'Vegyen be egy tablettát evés előtt!' or -ÁS/-ÉS
KÉPZŐS FŐNEVEINK FRANCIA MEGFELELŐI
• Feliratokban a francia - a magyarral szemben - általában nem főnévi igenevet, hanem felszólító módot használ: POUSSEZ 'TOLNI', TIREZ 'HÚZNI'.
• A francia főnévi igenevek nem minden igéhez és melléknévhez kapcsolhatók viszonyszó nélkül. Az oublier 'elfelejteni' igéhez vagy az incapable 'képtelen' melléknévhez például mindig de viszonyszóval kapcsoljuk a főnévi igenevet: J'ai oublié de sonner. 'Elfelejtettem csengetni.' Je suis incapable de vivre seul. 'Képtelen vagyok egyedül élni.' A viszonyszót kívánó - ún. vonzatos - igék és melléknevek könyvünkben külön-külön szócikkben szerepelnek.
2. A múlt idejű főnévi igenév ('infinitif passé') az avoir (vagy être) segédige jelen idejű főnévi igenevéből és a főige múlt idejű melléknévi igenevéből áll (ami a segédige megválasztását és a múlt idejű melléknévi igenév egyeztetését illeti, ce PASSÉ composé): déjeuner 'ebédelni' - avoir déjeuné, arriver 'megérkezni' - être arrivé.
A múlt idejű főnévi igenév előidejűséget fejez ki. Időhatározóként après viszonyszóval, egyéb határozóként más viszonyszókkal, tárgyként pedig viszonyszó nélkül áll (feltéve, hogy nem vonz valamely viszonyszót az az ige, vagy melléknév, amelyhez kapcsolódik).
Mivel a magyarban nincs múlt idejű főnévi igenév, általában határozói vagy tárgyi mellékmondattal fordítjuk: Monique est partie après avoir déjeuné. 'Monique elment, miután megebédelt.' Jacques a pris place sans avoir salué le directeur. 'Jacques helyet foglalt, anélkül hogy üdvözölte volna az igazgatót.' Je crois avoir gagné. 'Azt hiszem, hogy nyertem.'
