I. Les pronoms relatifs

A. Les relatifs simples – Az egyszerű vonatkozó névmások

Qui
• Az alanyt helyettesíti (lehet tárgy vagy személy)

• Jelentése: aki, ami, amely, amelyik (és többes számaik)
La fille qui parle porte une jupe qui coûte cher.

• Az a lány aki beszél, egy olyan szoknyát hord, amely sokba kerül.

Que
• A tárgyat helyettesíti (tárgy vagy személy)

• Jelentése: akit, amit, amelyet, amelyiket (és többes számaik)

• Que-ből qu’ lesz, ha magánhangzóval vagy néma h-val kezdődő szó követi (la fille qu’on attend – a lány, akit várunk)
La femme que je regarde lit un livre que j’aime beaucoup.

• A nõ, akit nézek egy olyan könyvet olvas, amit nagyon szeretek.

Dont
• De-vel bevezetett mondatrészeket helyettesíti.

• Parler de qqn. (beszélni vki-ről)
Je parle de l’homme qui est là. > L’homme dont je parle est là. - A férfi, akiről beszélek, ott van

• avoir besoin de qqc. (szüksége van vmi-re) > La chose dont j’ai besoin…- Az a dolog, amire szükségem van…

Où
• A hely és időhatározót helyettesíti.

• Jelentése: ahol, ahová, amikor
La ville où j’habite est très grande. - A város, ahol lakom nagyon nagy.
Le jour où je l’ai rencontré était inoubliable. - Felejthetetlen az a nap, amikor megismertem.

Ce qui / ce que / ce dont

A francia nyelvben kötelező az előzmény használata (a magyarral ellentétben), ezért ha a vonatkozó névmás elõtt nincs elõzmény(1) (nincs ott, hogy mire utal), ki kell tennünk a ce szócskát.
J’aime ce qui est beau. - Szeretem (azt), ami szép > nincs előzmény. (1)
(J’aime les livres qui racontent des histoires intéressantes. – Szeretem az olyan könyveket, melyek érdekes történeteket mesélnek el. > van előzmény)

Ce dont j’ai besoin maintenant, c’est un bain chaud. - Amire most szükségem van, az egy meleg fürdő.

C’est très intéressant, ce que tu dis. < Nagyon érdekes, amit mondasz.

B. Les relatifs composés – Összetett vonatkozó névmások

• nemben és számban megegyezik azzal a szóval, amire utal

• jelentése: aki, amely, amelyik (+ többes szám)

• szinte mindig (beszélt nyelvben mindig) valamilyen viszonyszó (pour, avec, etc.) előzi meg

• à és de viszonyszóval összeolvadnak

Je travaille pour une société allemande. > La société pour laquelle je travaille est allemande.- Egy német cégnek dolgozom. A cég, amelynek dolgozom, német.

J’habite avec des amis. > Les amis avec lesquels j’habite sont gentils. - Barátokkal lakom együtt. > A barátok, akikkel együtt lakom, kedvesek.

Je pense à un garçon. > Le garçon auquel je pense… - Egy fiúra gondolok. > A fiú, akire gondolok…

Megjegyzések:
• A francia nyelvben nincs a magyar olyan nyomatékosító szócskának megfelelő kifejezés
La femme que je regarde lit un livre que j’aime beaucoup. - A nő, akit nézek, egy olyan könyvet olvas, amit nagyon szeretek.

• kétféle vonatkozó mellékmondat létezik: meghatározó és értelmező. Írásban a különbséget vessző használatával érzékeltetjük: az értelmező mellékmondat előtt kitesszük.
A meghatározói vonatkozó mellékmondat szükséges a mondat megértéséhez, ha elmarad, megváltozik a mondat jelentése. Pl: Je cherche un homme qui parle français. - Keresek egy férfit, aki beszél franciául. ≠ Je cherche un homme. - Keresek egy férfit.
Az értelmező vonatkozó mellékmondat csak plussz információt közöl, minden további nélkül elhagyható. Pl: Je cherche Pierre, qui parle français. - Keresem Pierre-t, aki – mellesleg – beszél franciául. = Je cherche Pierre.

II. La mise en relief – A kiemelés

A francia nyelvben egy mondatrész hangsúlyozására kiemelő szerkezetet használunk.
C’est/ce sont…qui

• Az alany kiemelésére szolgál.
C’est moi qui fais la cuisine aujourd’hui. - Ma én főzök.

C’est/ce sont…que

• Bármilyen más mondatrész kiemelésére szolgál
C’est á Paris que je l’ai rencontré. - Párizsban találkoztam vele.

Megjegyzések:
• Figyeljünk arra, hogy a kiemelt alannyal egyeztetjük az állítmányt
C’est moi qui suis arrivé. - Én érkeztem meg. (Gyakori hiba: C’est moi qui est suis arrivé.)

• A ce sont…qui szerkezetet csak Tsz/3 alanynál használjuk, nous/vous-nál ne!

• A ce sont…qui/que szerkezet használata nem kötelező, lehet használni helyette a c’est…qui/que-t is!

• A kiemelő szerkezetben az est szinte mindig jelen időben áll, akkor is ha múlt vagy jövő időről van szó.
C’est elle qui parlera. - Ő fog beszélni.

(Forrás: fn)