Akik gyakorta olvasnak francia nyelvű regényeket, krimiket, szépirodalmat már messziről felismerik a múltidőnek ezt a formáját. Akik viszont csak ezután szeretnének belevágni, mondjuk egy Maupassant novellába vagy Victor Hugo regénybe, nem árt, ha megtanulják ennek a múlt időnek a ragozását.
Olykor problémát okozhat az ige felismerése, de némi gyakorlással könnyen szert tehetünk felismerésükre.
Az úgynevezett "irodalmi múlt" ma már szinte csak írott formában fordul elő. Többnyire újságcikkekben, könyvekben – nagyon gyakran a gyerekekhez szóló mesékben -, megtörtént, lezajlott történéseket írja le, általában passé composé-val történő kombinációval együtt. Olyan cselekvés, történés jelölésére használjuk, amely nem kapcsolódik közvetlenül az elbeszélőnek az elbeszélés pillanatában fennálló körülményeihez, hanem háttércselekmények leírására szolgál.
Pl.:
"Lea ne voulut pas que Mathias la raccompagne jusqu'à Montillac." - Lea nem akarta, hogy Mathias Montillac-ig kísérje el.
"On sonna une nouvelle fois. D'un bond, François se leva pour aller ouvrir." - Megint csöngettek. François egy ugrással felállt ajtót nyitni.
A passé simple [pásszé szempl] képzése:
A szabályos ragozású (-er) végű igék passé simple-jét úgy képezzük, hogy főnévi igenevük tövéhez az alábbi ragokat illesztjük:
-ai ; -as ; -a ; -âmes ; -âtes ; -èrent
Pl.:
lev|er : levai, levas, leva, levâmes, levâtes, levèrent
chant|er : chantai, chantas, chanta, chantâmes, chantâtes, chantèrent
A második és harmadik csoport ragozását az alábbi táblázatban megtaláljátok.
Az alábbi táblázatban néhány rendhagyó ige ragozását látjuk passé simple-ben. Figyeljük meg, hogy a „venir” és a „tenir” igék abszolút rendhagyóak.
Az alábbi verset Pierre Waline hozta. A fordítás közel sem tökéletes és főként nem irodalmi, viszont a vers passé simple-ban íródott. ( A nehezebben felismerhető igék zárójelben is szerepelnek)
COMPLAINTE AMOUREUSE - Alphonse Allais (1854-1903)
Oui, dès l’instant que je vous vis,
Beauté féroce, vous me plûtes. (plaire)
De l’amour qu’en vos yeux je pris
Sur-le-champ vous vous aperçûtes. (apercevoir)
Ah! Fallait-il que vous me plussiez, ( plaire)
Qu’ingénument je vous le dise,
Qu’avec orgueil vous vous tussiez !
Fallait-il que je vous aimasse,
Que vous me désespérassiez,
Et qu’enfin je m’opiniâtrasse, (s'opiniâtrer)
Et que je vous idolâtrasse, (idolâtrer)
Pour que vous m’assassinassiez.
Szerelmi sirám
Attól a perctől, hogy megláttam,
a kegyetlen szépség tetszett nekem.
A szeretetből, melyet szemében láttam
Azonnal észrevette (rajtam).
Oh, kellett, hogy ön tetszen nekem,
Hogy ártatlanul mondjam önnek azt,
Milyen büszkeséggel hallgat!
Kell, hogy önt szeressem,
Hogy kétségbe ejtsen,
És makacsul ragaszkodjak,
És önt bálványozzam
Azért, hogy végül megöljön.
