A francia nyelvben kétféle mutató névmást különböztetünk meg. Az egyik csoportba az úgynevezett semleges (azaz nemben és számban nem egyeztethető), a másik csoportba pedig azok a névmások tartoznak, amelyeket egyeztetnünk kell. Ebben az írásban az előbbiekről esik szó.
A semleges mutató névmások szerepe általában az előre-, vagy visszautalás; nemek szerint nem egyeztethetők. Ezek a :
ce – ceci – cela – ça
* ce : az être igével használjuk
c'est ; ce sera ; c'était ; ce sont ; ce seront ; c'étaient
ce n'est pas ; ce ne sera pas ; ce n'était pas ; ce ne sont pas ; ce ne seront pas ; ce n'étaient pas
Kérdésben: est-ce ; sera-ce ; était-ce vagy n'est-ce pas ?
Többes számú alakjait nem használjuk fordított szórendben.
A c'est vagy ce sont kifejezéseket rámutatáskor használjuk. Ha magánhangzó követi, az e kiesik és aposztróffal kapcsolódik az igéhez.
Dis-moi ce que tu fais. – Mondjad, mit csináltál.
Ce que tu as fait est génial. – Csúcs, amit csináltál.
Ce sont des exemples. – Ezek példák.
C'était une bonne idée. – Ez jó ötlet volt.
Amikor az „être" igét két másik ige közé helyezzük, a „ce" kötelezően a második előtt foglal helyet.
Partir, c'est mourir un peu. / Edmond Haraucourt/ – Távozni azt jelenti, meghalni egy kicsit. (amikor elmegyünk, magunk után hagyunk valamit; elhagyunk valamit, valakit és ez olyan, mintha egy kicsit meghalnánk)
Savoir, c'est pouvoir ! – A tudás, hatalom.
Bizonyos esetekben az être előtt kötelező az alanyi csoportot ce-vel megismételni:
Ma famille, c'est mes amis. – A családom: a barátaim.
Mon rêve, c'est de parler couramment le français. – Az az álmom, hogy folyékonyan beszéljek franciául.
Le problème c'est que je ne suis pas assez persistant(e). – Az a baj, hogy nem vagyok elég kitartó.
* ceci , cela : többnyire a választékos beszédben használjuk.
A ceci arra a szóra vonatkozik, ami el fog hangzani, a cela pedig arra, amelyik már elhangzott. Vagy a ceci arra a tárgyra vonatkozik, amelyik közelebb van hozzánk, a cela pedig a távolabbira. Egyszerűbben fogalmazva: Két dolog összehasonlítása esetén, a ceci a közelre mutatást a cela pedig a távolra mutatást fejezi ki.
Ceci est à moi, cela est à toi. – Ez az enyém, az a tiéd.
Lisez ceci, ne lisez cela. – Ezt olvassátok, ne azt.
Il est malade. Qui vous a dit cela ? – Beteg. Ki mondta ezt magának?
A „ceci" arra is vonatkozhat, amit éppen be akarunk jelenteni.
Écoutez bien ceci : il est interdit de jouer avec le feu. – Figyeljetek ide: tilos a tűzzel játszani.
A „cela" hivatkozhat a következményre is.
Il est très en tard, cela m'inquiète. – Sokat késik, ez aggaszt engem.
* ça : a beszélt nyelv jellegzetessége; többnyire a cela rövidített változata.
Je n'aime pas ça. – Ezt nem szeretem.
Ça ne fait rien. – Nem tesz semmit. / Oda se neki.
Ça, c'était très difficile ! – Na, ez aztán jó nehéz volt!
Tu aimes le français ? J'adore ça. – Szereted a franciát? Imádom.
Gyakran a nyomatékosítás kedvéért használjuk.
Ça y est ! – Kész! / Megvan! / Na, tessék!
Ça, je veux bien le croire ! – Meghiszem azt!
De ça, je n'en veux pas ! – Ebből aztán nem kérek!
Cela dit (et pas ceci dit! – c'est incorret ! ), je ne suis pas certain(e) de ne pas me tromper. – Mindamellett, nem vagyok biztos abban, hogy igazam van.
