Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Honorée de son vivant par le petit peuple, Jeanne d'Arc a dû cependant attendre plusieurs siècles avant d'être également reconnue par les élites politiques et religieuses. -- Az élete során hétköznapi emberek által tisztelt Jeanne d'Arcnak évszázadokat kellett várnia, mire a politikai és vallási elit is elismerte.

D'héroïne nationale et populaire, elle est transformée en sainte au milieu du XIXe siècle et béatifiée par l'Église catholique un demi-siècle plus tard, le 18 avril 1909...

  • A nemzeti és népszerű hősnőt a 19. század közepén szentté, majd fél évszázaddal később, 1909. április 18-án, a katolikus egyház boldoggá avatta.

De 1841 à 1849, l'archiviste Jules Quicherat, élève de Michelet, publie les volumineux comptes-rendus du procès de Jeanne d'Arc : "Procès de condamnation et de réhabilitation de Jeanne d'Arc", Ils mettent à jour la grandeur d'âme et la foi simple et solide de la jeune paysanne. Celle-ci n'est plus seulement perçue comme une héroïne nationale et une résistante mais aussi comme une authentique sainte.

  • Jules Quicherat levéltáros, Michelet tanítványa 1841-től 1849-ig publikálta a Jeanne d'Arc-perről szóló terjedelmes beszámolókat: Jeanne d'Arc elítélésének és rehabilitációjának folyamata címmel feltárta a fiatal parasztlány lelkének nagyságát, egyszerű, de szilárd hitét. Ma már nemcsak nemzeti hősnőnek és ellenállónak tekintik, hanem hiteles szentnek is.

L'évêque d'Orléans, Mgr Félix Dupanloup, également séduit et bouleversé par les comptes-rendus du procès, affirme publiquement en 1855 que Jeanne d'Arc a agi selon la volonté divine. Soucieux de réconcilier la France libérale avec la foi chrétienne, il demande en 1869 au pape Pie IX d'entamer son procès de canonisation.

  • Orléans püspöke, Félix Dupanloup, akit elámítottak és felzaklattak a tárgyalásról szóló jelentések, 1855-ben nyilvánosan megerősítette, hogy Jeanne d'Arc az isteni akarat szerint járt el. A liberális Franciaország és a keresztény hit megbékélése érdekében 1869-ben felkérte IX. Pius pápát, hogy kezdje meg szentté avatásának folyamatát.

 

Après bien des vicissitudes, l'héroïne nationale est d'abord béatifiée par le pape Pie X quarante ans plus tard, le 18 avril 1909, dans une période dominée par l'exaltation de la Nation et la haine de l'étranger. Le lendemain même de la cérémonie, à Saint-Pierre de Rome, le pape embrasse le drapeau français.

  • A nemzeti hősnőt sok viszontagság után negyven évvel később, 1909. április 18-án, a nemzet felmagasztalása és az idegengyűlölet uralta időszakban X. Pius pápa avatta boldoggá. A szertartást követő napon a pápa a római Szent Péter-templomban megcsókolta a francia zászlót.

Son geste est inspiré par le désir de raccommoder l'Église de France avec les dirigeants anticléricaux de la IIIe République. Il est bien perçu par ces derniers et en mai 1912, le président de la République Raymond Poincaré érige la fête de Jeanne d'Arc en fête nationale.

  • Gesztusát az a vágy ihlette, hogy rendeződjön a francia egyház és a Harmadik Köztársaság antiklerikális vezetőinek kapcsolata. Utóbbiak jól fogadták mindezt, és 1912 májusában Raymond Poincaré köztársasági elnök nemzeti ünneppé nyilvánította Jeanne d'Arc ünnepét.

Près de trente mille églises se dotent d'une statue de la bienheureuse. En 1910, le poète Charles Péguy publie une pièce de théâtre quelque peu ésotérique : Le Mystère de la charité de Jeanne d'Arc, dans laquelle fusionnent les vertus évangéliques et patriotiques.

  • Közel harmincezer templomban áll a Boldog szobra. 1910-ben Charles Péguy költő egy kissé ezoterikus színdarabot adott ki: Le Mystère de la charité de Jeanne d'Arc címmel, amelyben egyesülnek az evangéliumi és a hazafias erények.

Après la Grande Guerre de 1914-1918, le Parlement français établit une fête nationale en l'honneur de Jeanne d'Arc, le deuxième dimanche de mai (la fête a été plus tard transférée au 8 mai).

  • Az 1914-1918-as Nagy Háború után a francia parlament május második vasárnapján nemzeti ünnepet rendelt el Jeanne d'Arc tiszteletére (az ünnepet később május 8-ra helyezték át).

Jeanne est enfin canonisée par le pape Benoît XV le 16 mai 1920, soit près de 500 ans après sa mort (dans l'Église catholique, la canonisation est, après la béatification, le deuxième et dernier stade vers la reconnaissance de la sainteté).

  • Közel ötszáz évvel Jeanne d'Arc halála után - 1920. május 16-án -, végül XV. Benedek pápa avatta szentté (a katolikus egyházban a szentté avatás a boldoggá avatást követően a második és egyben utolsó szakasza a szentség elismerésének).


La canonisation de Jeanne d'Arc en 1920

Deux ans plus tard, en 1922, Jeanne est proclamée patronne secondaire de la France de même que Sainte Thérèse de Lisieux.

  • Két évvel később, 1922-ben, Jeanne-t a Lisieux-i Szent Teréz mellett Franciaország másodlagos védőnőjévé nyilvánították.

La canonisation traduit le désir de la papauté d'établir une passerelle avec la France républicaine et laïque. Elle exprime aussi le remords de l'Église envers la victime d'un jugement inique. Elle honore enfin une personnalité exceptionnelle, qui manifesta une force d'âme sans pareille dans un contexte très rude et sut se préserver du mal dans les pires situations.

  • A szentté avatás a pápaság azon vágyát tükrözi, hogy hidat létesítsen a köztársasági és világi Franciaország között. Kifejezte továbbá az Egyház megbánását egy törvénytelen ítélet áldozata iránt. Végül egy kivételes személyiséget tisztelt meg, aki páratlan lelkierőről tett tanúbizonyságot egy nagyon zord környezetben, és meg tudta védeni magát a bajoktól még a legrosszabb helyzetekben is.

La canonisation honore la personnalité de Jeanne d'Arc, en aucune manière son action au service de l'héritier des Valois. Il paraît en effet invraisemblable, même aux chrétiens les plus sincères, que Dieu ait pu entraîner Jeanne dans une querelle entre deux rois et deux partis qui n'étaient pas moins catholiques l'un que l'autre.

  • A szentté avatással Jeanne d'Arc személyiségét tisztelik, semmiképpen sem a Valois örökösének szolgálatában tett tevékenységét. Valójában még a legőszintébb keresztények számára is valószínűtlennek tűnik, hogy Isten bevonhatta volna Jeanne-t két király és két olyan fél veszekedésébe, akik egyike nem kevésbé volt katolikus, mint a másik.

À ceux qui pourraient être troublés que soit canonisée une combattante, rappelons que Jeanne d'Arc, n'usant à la guerre que de son étendard, se garda de tuer quiconque et montra une égale compassion pour toutes les victimes.

  • Akiket esetleg zavar, hogy egy harcost szentté avatnak, ne feledjék, hogy Jeanne d'Arc a háborúban csak a zászlóját használta, ügyelt arra, hogy ne öljön meg senkit, és egyforma együttérzést tanúsított minden áldozat iránt.

Notons que Jeanne d'Arc n'est pas seulement célébrée par des catholiques et des patriotes ; elle l'est aussi par des socialistes et même des anticléricaux. Ceux-là honorent la fille du peuple qui a sauvé son pays ou encore la malheureuse sacrifiée par un tribunal ecclésiastique. Il n'en reste pas moins que Jeanne d'Arc témoigne des miracles que peut accomplir une personne animée par la foi, fût-elle adolescente, bergère et illettrée. Son exemple garde valeur universelle.

  • Jegyezzük meg, hogy Jeanne d'Arc-ot nem csak a katolikusok és hazafiak ünneplik; a szocialisták, sőt az antiklerikálisok is így vannak vele. Ezek az emberek a hazáját megmentő nép leányát vagy az egyházi törvényszék által feláldozott szerencsétlent tisztelik. Továbbra is tény, hogy Jeanne d'Arc olyan csodákról tanúskodott, amelyeket csak a hit által megelevenített ember képes véghezvinni, még akkor is, ha tinédzser, pásztorlány és írástudatlan. Példája őrzi egyetemes értékét.

Source : herodote / André Larané

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó