À la marge d'un livre – Egy könyv margójára
J'ai fini de lire le livre "Au coeur des forêts" de Christian Signol. Il m'a bien plu et intéressé en même temps parce qu'il parle de la terrible tempête de 1999, qui a ravagé presque toute la forêt en France.
- Kiolvastam Christián Signol – Au coeur des forêts könyvét. Nagyon tetszett és nagyon érdekelt, mert az 1999-es szörnyű viharról beszél, amely majdnem minden erdőt elpusztított Franciaországban.
À la maison, chez mon père, on avait un grand chêne-liège, et il est tombé dans cette nuit du 26/27 décembre entre la maison et la barrière, frôlant la toiture; où il a fallu changer seulement quelques tuiles. Ce fut une grande chance, car c'était un grand arbre! Le sol là-bas est très sableux ce qui fait que les arbres ne tiennent pas très fort en terre.
- Édesapám házánál, volt egy hatalmas paratölgy, amely kidőlt december 26-ról 27-re virradó éjjel a ház és a kerítés között, súrolva a tetőt, ahol néhány cserepet kellett cserélni. Nagy szerencse volt, mert a fa hatalmas volt! Errefelé homokos a talaj, a fák nem tudnak erősen kapaszkodni a földbe.
Plus tard j'ai vu les ravages de la forêt après quelques mois, quand j'y suis allé. Là-bas il y a une grande papeterie et maintenant encore les stocks de bois venant de la forêt abattue se voient sur des kilomètres! Sur plusieurs dizaines d'épaisseur!
- Később, amikor ott jártam néhány hónap múltán, láttam az erdők nagy pusztulását. Most egy papirgyár van ott és még jelenleg is kilométereken át több tíz méter szélességben látható letarolt erdőből érkezik az alapanyag !
De plus son histoire se situe dans une région que je connais puisqu'on on a été en vacances en Corrèze, près de la ville de Tulle justement. On était logé dans un petit hôtel et un après-midi il y a eu un terrible orage avec beaucoup de pluie, qui a fait déborder le petit ruisseau près de la ville et il a tellement plu que j'ai vu des platanes déracinés flotter sur la voie ferrée en face de l'hôtel. Dans la rue le banc de pierre avait complètement disparu et les voitures garées dans la rue avaient de l'eau jusqu'au toit. Les gens du coin n'avaient jamais vu ça! La village s'appelait Alassac.
Je devais avoir dans les 14 ans alors, mais je m'en souviens encore!
- Ráadásul, a könyv története egy olyan területen játszódik, amelyet jól ismerek, hiszen ott voltunk nyaralni Corrèze-ben, közel Tulle városához. Egy kis szállodában voltun elszállásolva, és egy délután, szörnyű vihar kerekedett, sok esővel, ami kiárasztotta a városhoz közeli kis patakot és annyi eső volt, hogy láttam a földből kiszakadt platánokat a szállodával szembeni vágányokon úszni. Az utcán a kőpad teljes egészében eltűnt, az utcán parkoló autók tetejükig álltak a vízben. A helyiek még sosem láttak hasonlót! A falu neve Alassac.
14 éves voltam, de még mindig emlékszem rá!
Forrás: Jean-Michel Puyau
