La deuxième moitié du XIXe siècle a été marquée par une poussée de scientisme. C’est de ce mouvement que sont nés les courants littéraires réaliste et naturaliste. 

A XIX. század második felét  tudomány előrenyomulása jellemezte. Ebből az áramlatból született meg a realizmus és a naturalizmus.

Les auteurs naturalistes, en particulier, se sont inspirés des théories scientifiques pour créer un nouveau type de roman. Appliquant à la littérature les principes énoncés dans la méthode expérimentale de Claude Bernard, Émile Zola prétendait que le romancier, en plus d’être un observateur, devait aussi faire de ses oeuvres des expérimentations. 

A naturalista írók különösen a tudományos elméletekre támaszkodtak új tipusú regényeik megalkotásakor. Irodalomra alkalmazva Claude Bernard kísérleti módszereiben kifejtett alapelveket, Émile Zola azt állította, hogy a regényírónak a megfigyelő mellett saját műveivel is kísérleteznie kellett.

C’est dans cette foulée qu’il a créé une famille imaginaire, les Rougon-Macquart, dont les ancêtres présentaient des tares physiques et psychologiques importantes. À travers vingt romans tous différents les uns des autres, les descendants de cette famille étaient placés, qui dans un milieu ouvrier, tels les chemins de fer, qui dans un milieu bourgeois, telle la haute finance.

Ugyanezzel a lendülettel hozott létre egy képzeletbeli családot, a Rougon-Macquart familiát, akinek ősei jelentős fizikai és pszihológiai hibákat hordoztak. Húsz egymástól különböző regényen keresztül e család leszármazottai kerültek porondra, ki egy munkásosztálybeli környezetben, mint a vasút, ki a burzsoázia körében, mint a pénzarisztokrácia.

L’évolution de ces personnages était expliquée au lecteur avec une objectivité qui se voulait tout irréprochable. Pourtant, chaque péripétie, chaque trait distinctif d’un personnage, voire chaque mot écrit par l’auteur constitue un choix et illustre une vision du monde qui lui est propre, compromettant ainsi l’aspect scientifique de l’expérience. Cette incontournable subjectivité de l’écrivain rend incompatibles littérature et science, et pose les limites de l’approche naturaliste.

Ezeknek a karaktereknek a fejlődését kifogástalan objektivitással magyarázta az olvasó számára. Mindamellett minden esemény, egy szereplő minden megkülönböztető jegye vagy az író minden szava szemléltette saját világának jövőképét, ezáltal veszélyeztetve a tudományos tapasztalat szemléletét. Az író elkerülhetetlen szubjektivitása az irodalmat és a tudományt összeegyeztethetetlenné tette, és felállította a naturalista megközelítés korlátait.

Source : ladictée