Le vol de la Joconde – Mona Lisa ellopása

Comment le vol du plus célèbre tableau du Louvre en 1911 amena à soupçonner Guillaume Apollinaire et Pablo Picasso.

• Hogyan vezetett 1911-ben a Louvre-ban őrzött leghíresebb festmény Guillaume Apollinaire és Pablo Picasso meggyanúsításához.

Le mardi 22 août 1911 au matin, le peintre Louis Béroud, familier du Louvre où il a coutume d'exécuter de nombreuses copies, se rend au Salon carré pour y réaliser un croquis de son prochain tableau, Mona Lisa au Louvre. Il y retrouve le graveur Frédéric Laguillermie, venu lui aussi copier la célèbre Italienne. Las ! Arrivés à l'emplacement de l'œuvre de Léonard de Vinci, ils se trouvent nez au mur. Face à eux, un grand pan vide orné de quatre crochets: la Joconde a disparu !

• 1911. augusztus 22. kedd reggelén, a Louvre-ba bejáratos és sok másolatot készítő festő Louis Béroud, a Salon Carré-ba (a négyszögletes Szalonba) ment, hogy vázlatot készítsen következő festményéről, a Mona Lisa-ról. Itt találta Frédéric Laguillermie rézkarcolót, aki szintén a híres olasz nő portréjának másolására készült. Óh, jaj! Leonardo da Vinci művének helyére érkezve az üres fallal találták szembe magukat. Előttük egy nagy üres falrész, négy kampóval: Mona Lisa eltűnt!

Alertés, les gardiens estiment qu'elle doit se trouver dans les locaux de la maison Braun & Cie, photographe officiel du Louvre et titulaire d'un atelier et d'une salle de vente dans son enceinte. Ce n'est pas le cas et ils doivent se rendre à l'évidence: le tableau a été volé. Le chef de la Sûreté parisienne– le Quai des Orfèvres–, M. Hamard, et près de soixante inspecteurs se sont dépêchés sur le lieu du crime en début d'après-midi.

• Riasztották az őröket, akik úgy gondolták, hogy a festmény elvileg a Braun és Társa, a Louvre hivatalos fotósa, egy műhellyel és aukciós teremmel is rendelkező cég helyiségében van. Nem erről volt azonban szó, szembesülniük kellett a tényekkel, a képet ellopták. A párizsi rendőrség – Quai des Orfèvres – főnöke Hamard úr és közel hatvan nyomozó sietett a bűntény helyszínére kora délután.

Dans le petit escalier menant à la cour Visconti, ils retrouvent le magnifique cadre de la Renaissance italienne et la vitre du tableau. Sur celle-ci, le criminologue Alphonse Bertillon repère une empreinte digitale qu'il compare à celles de 257 employés du Louvre, relevées pour l'occasion. Peine perdue. Le voleur n'est toujours pas identifié et le directeur du Louvre, Théophile Homolle, est contraint à démissionner.

• A Visconti udvarhoz vezető kis lépcsőn megtalálták a csodálatos olasz reneszánsz keretet és a festmény üveglapját. Az üvegen Alphonse Bertillon kriminológus egy ujjlenyomatot fedezett fel, amelyet összehasonlított a Louvre 257 alkalmazottjának ujjlenyomatával. Hiábavaló fáradság. A tolvajt még nem tudták azonosítani és a Louvre igazgatója, Théophile Homolle kénytelen volt lemondani.

La nouvelle du vol se répand et fait les choux gras de la presse. Dans les semaines qui suivent, les spéculations les plus folles sont échafaudées. On envisage toutes les pistes: un complot juif ou un espion du Kaiser Guillaume II, dans un contexte international tendu. Le juge d'instruction chargé de l'affaire, Joseph-Marie Drioux - que la presse surnomme le «marri de la Joconde» -, va même jusqu'à emprisonner quelques jours à la Santé le poète Guillaume Apollinaire. Son ancien secrétaire, le Belge Guy Piéret, a en effet dérobé trois statuettes au Louvre en 1907 et 1911 et vient d'en envoyer une au quotidien Paris Journal, avant de prétendre avoir volé aussi la Joconde et de réclamer une rançon de 150000 francs…

• A lopás híre elterjedt és az újságok címlapján szerepelt. A következő hetekben a legvadabb spekulációk jelentek meg. Az akkori feszült nemzetközi helyzetben minden lehetőséget megvizsgáltak: legyen az zsidó összeesküvés vagy akár II. Vilmos német császár kémje. Az ügyért felelős vizsgálóbíró, Joseph-Marie Drioux – akit a sajtó csak "Mona Lisa szomorúsága" - ként emlegetett – olyan messzire ment, hogy néhány napra a Santé börtönbe csukatta a költőt, Guillaume Apollinaire-t. Korábbi titkára, a belga Guy Piéret, ugyanis valóban ellopott három szobrocskát a Louvre-ból 1907 és 1911 között és elküldte egy párizsi napilapnak, azt állítva, hogy a Mona Lisát is ellopta és 150 ezer frank váltságdíjat követelt.

Picasso lui-même se trouve soupçonné de complicité pour lui avoir racheté deux des statuettes (dont l'aspect primitif l'inspirera pour Les Demoiselles d'Avignon) et longuement interrogé. Des soupçons qui n'aboutissent pas mais, en suscitant l'indignation du milieu intellectuel parisien, attisent l'attention portée à l'affaire. Les badauds se pressent en masse devant l'emplacement désespérément vide. La Société des amis du Louvre offre une récompense de 25000 francs pour le retour du tableau, la revue L'Illustration 40000 francs à toute personne le rapportant dans ses locaux. Des offres alléchantes mais vaines: la Joconde est toujours portée disparue et l'opinion se résigne peu à peu à la perte d'un chef-d'œuvre que l'on suppose déjà loin de France.

• Picasso-t is bűnrészességgel gyanúsították és hosszasan kihallgatták, mert két szobrot vásárolt, amelyek egyszerűsége ihlette az Avignoni kisasszonyok megalkotására. A gyanúsítások nem jártak sikerrel, de előidézték a párizsi értelmiségi körök felháborodását, és felhívták a figyelmet az ügyre. A bámészkodók tömege ácsorgott a reménytelenül üres fal előtt. A Louvre Baráti Társasága 25 ezer frankot ajánlott fel a nyomravezetőnek, a L’Illustration folyóirat pedig 40 000-et bárkinek, aki beviszi hozzájuk a képet. Az ajánlat ugyan vonzó, de hiábavaló volt, Mona Lisa még mindig nem volt meg, és a közvélemény fokozatosan lemondott a remekműről, mondván, hogy az már messze jár Franciaországtól.

Et pourtant, la Joconde se trouve à… Paris. Pendant deux ans, elle reste cachée dans un appartement décrépit de la rue de l'Hôpital Saint-Louis, dans le Xe arrondissement. Le voleur? Un vitrier italien, Vincenzo Peruggia, qui avait travaillé au Louvre et mis le portrait sous verre. Connaissant les lieux, il profite, le 21 août 1911, de la fermeture du musée pour s'en emparer, le dissimulant sous sa blouse d'employé avant de regagner son domicile. Interrogé avec les autres employés, il sert alors à la police un alibi qu'elle accepte.

• Mindemellett Mona Lisa Párizsban volt. Két évig maradt rejtve egy szomszédos lakásban, a X. kerületi l'Hôpital Saint-Louis utcában. És a tolvaj? Nos, egy olasz üveges, Vincenzo Peruggia, aki a Louvre-ban dolgozott és a portrét beüvegezte. Jól iIsmerte a helyet, és 1911. augusztus 21-én kihasználva a múzeum zárását, megkaparintotta a festményt és elrejtette a munkaruhája alá, majd hazatért. Amikor a többi alkalmazottal együtt kikérdezték, volt alibije, amelyet elfogadtak.

En 1914, la Joconde est de retour au Louvre après une tournée triomphale en Italie.
Mais le voleur se trahit en tentant de le revendre en 1913, sous le nom de Leonardi, à un antiquaire florentin, Alfredo Geri. Rendez-vous est pris le 10 décembre avec Geri, qui s'est fait accompagner de M.Poggi, directeur du musée des Offices. Constatant l'authenticité du tableau, ils alertent la police, qui arrête Peruggia à son hôtel. Après une tournée triomphale en Italie, la Joconde est restituée au Louvre le 4 janvier 1914, où elle fait l'objet d'une surveillance renforcée.

• 1914-ben egy diadalmas olaszországi turné után, a Mona Lisa visszatért a Louvre-ba.
  A tolvaj elárulta magát, amikor 1913-ban Leonardi néven megpróbálta eladni egy firenzei régiségkereskedőnek, Alfredo Gerinek. A találkozót december 10-re tűzték ki Gerivel, akit Poggi úr, az Uffizi múzeum igazgatója kísért el. Megállapítva a festmény hitelességét, értesítették a rendőrséget, és szállodai szobájában letartóztatták Peruggiát. Az olaszországi diadalmas körút után a Mona Lisát 1914. január 4-én visszaszolgáltatták a Louvre-nak, ahol megerősített őrzés alatt állt.

Quant au voleur, il devient pour beaucoup d'Italiens un héros national en prétendant, lors de son procès, avoir agi par patriotisme. Il aurait cru que la Joconde avait été dérobée à l'Italie par Bonaparte. Il n'écope donc que d'un an de prison, peine réduite par la suite à sept mois. Ses mobiles ne furent jamais réellement éclaircis et de nombreuses hypothèses ont été avancées: le patriotisme, la commande d'un faussaire argentin, Eduardo de Valfierno, la manipulation d'un espion allemand. Ou celle, plus romantique, d'un coup de foudre entre le vitrier et la mystérieuse Italienne, qui lui rappelait une amie d'enfance disparue…

• Ami a tolvajt illeti, sok olasz számára nemzeti hőssé vált, mivel azt állította a tárgyalás során, hogy hazafiasságból cselekedett. Úgy tüntette fel, hogy Mona Lisát Napóleon lopta el Olaszországból. Ezért csak egy év börtönbüntetést kapott, amelyet hét hónapra csökkentettek. Indítékait soha nem tisztázták, és számos hipotézist fogalmaztak meg: hazafiság, megrendelés egy argentin hamisítótól, Eduardo de Valfiernotól, egy német kém manipulálása. De sokkal romantikusabb a szerelem a képkeretező és a titokzatos olasz nő között, aki egy elhunyt gyermekkori barátnőjére emlékeztette...

Une petite vidéo :

Source : lefigaro – Anne-Laure Debaecker