Örökös segítőnk, Jean-Michel Puyau bocsátotta rendelkezésünkre az alábbi novellát, amelyet két nyelven – francia-magyar – osztunk meg a tanulni és olvasni vágyóknak.

Les loutres

(loutre : surnom donné en Bourgogne aux braconniers pêcheurs)

Noé, après une longue marche, décida de s'installer sur le flanc d'une bosse de terrain où quelques sapins avaient poussé, au pied du grand Mouto ; un taillis de bouleaux rabougris faisait un rideau qui masquait l'éclat de l'étang.
Au-delà de cet étang s'étendait, en pente, une jolie pelouse d'herbe fine qui allait mourir dans l'eau nacrée ; c'était comme une plage verte aux senteurs de menthe.
Sur le bord du lac s'alignait une frange de brindilles de bois et de feuilles rousses rejetées par les vagues qui les mélangeaient au gravier ; plus loin, agités par un petit ressac, des joncs noirs s'aventuraient dans l'eau.

Az orvhalászok

(loutre: Bourgogne-i orvhalászoknak adott becenév)

Noé, egy hosszú séta után úgy döntött, hogy letelepszik egy földpúp oldalán, ahol néhány fenyő állt a Mouto lábánál, ahol egy csenevész, növendék nyírfa alkotott függönyt, eltakarva a tó csillogását.
E kis tavacska túloldalán, a lejtőn csodás gyep terült el, ami belefutott a gyöngyöző vízbe; olyan volt, mint egy illatos mentától zöldellő part.
A tó parján fagallyak kötege és hullámoktól partra vetett vörösesbarna levelek keveredtek a kavicsággyal; távolabb, egy kis hullámtöréstől, sötét karikák gyűrűztek a vízben.

Le coin était bien choisi car il dominait l'étang et émergeait de la nappe de brouillard que tendait le matin. De là, Noé pensait surveiller ses appareils.
Il accula sa petite voiture à bras à une souche dont les racines torturaient le terrain puis, après avoir longuement observé les rives, il sortit ses outils.
Il prit sa serpe et fit le tour de la zone environnante afin de voir comment il allait organiser son ouvrage ; le bois n'était pas épais, la présence de nombreux sapins faisait fuir les autres végétaux et seule la mousse prospérait, luxuriante, attaquant les troncs, gravissant la pente, pour se perdre dans une zone élevée où perlaient plusieurs sources, mortes aussitôt nées, absorbées par l'humus gras.

A jól kiválasztott terület uralta a tavat és kieemelte a köd fátylából, amely reggelente bevonta. Noé úgy gondolta, innen fogja felügyelni szerszámait. Kis kézikocsiját egy fatörzshöz szorította, melynek gyökerei körül ölelték a területet, majd miután hosszasan szemlélte a partokat, kiemelte szerszámait. Fogta a metszőkést és körbejárta a környéket, vizsgálgatva, hogyan szervezze meg munkáját; a fa nem volt vaskos, a számos fenyő jelenléte elüldözte a többi növényt és egyedül csak a moha boldogult, buján szaporodva, megtámadva a fatönköket, megkapaszkodva a lejtőkön, beleveszve egy csodálatos területbe, ahol számtalan forrás gyöngyözött, és azonnal megszünt miután megszületett, mert a busás humusz magába szívta őket.

Noé pataugea un instant sur les traces fines d'un chevreuil sans doute venu boire pendant le nuit, et traversa un terrain sec, planté de chênes rouvres, où, l'an passé, il avait trouvé des truffes dans la terre rouge. Il gagna l'obscurité d'une vallée minuscule, perdue dans la futaie ; il y retrouva le tapis de mousse et fit fuir des écureuils qui grimpèrent au plus haut d'un chêne.
Les clapotis des petites vagues n'étaient plus perceptibles et le silence était profond, alourdi des senteurs noircies de la forêt inexploitée. Noé s'arrêta dans cette clairière où suintaient de fausses sources et il se mit à siffloter. S'aidant de ses mains, il gravit un petit versant rocailleux et, de là, domina l'emplacement de son futur campement.
Vu de cette hauteur, il apparaissait comme une plateforme d'herbe rase, ceinte de buissons. Plus loin, c'était le lac où jacassaient les grèbes et, au fond, la montagne, d'un vert monotone de pâturage, coiffées de ses grandes forêts. Au-dessus du paysage, dans un ciel bien bleu, s'étiraient des écheveaux transversaux de nuages qui brisaient, reflétaient, diluaient la lumière.

Noé néhány pillanatig egy, az éjszaka folyamán inni érkező őz finom nyomaiban tocsogott majd átjutott az elmúlt évben tölgyekkel beültett száraz talajra, ahol szarvasgombát talált a vöröses földben. Elérte a ligetbe veszett apró völgy homályát; mohaszőnyegre lelt ott és mókusokat ijeszett meg, amelyek egy tölgyfa legtetejére menekültek.
Az apró hullámok loccsanásai már nem hallatszodtak, és a háborítatlan erdő sötét illataitól elnehezült, mély csend honolt a tájon. Noé megállt ezen a tisztáson, ahol rejtett források szivárogtak és fütyülni elkezdett. Kezeit használva, felmászott egy kis, kavicsos domboldalra és onnan rálátott jövendő táborhelyére.
Ebből a magasságból, bokrokkal körülölelt, leborotvált pázsitnak tűnt.Távolabb, ott a tó, ahol vöcskök rikácsoltak, és lejjebb egy zöld, egyhangú legelővel és hatalmas erdőkkel fedett hegy magaslott. A táj felett kéklő égen borzas, átlóstirányú felhőszálak nyújtózkodtak, melyek megtörték, visszatükrözték, elmosták a fényt.

Noé dégringola vers la plate-forme et y planta lentement sa demeure ; cela lui demanda une bonne journée.
Lorsqu'il eut terminé sa cahute, il y mit, dans un coin, la grande caisse qui formait le coffre de sa voiture : c'était son lit où il se blottissait , roulé dans des couvertures.
Il alluma un grand feu qui égaya sa solitude puis, quand il ne resta plus que des braises, grilla du lard, fit rôtir des pommes et mangea. La fumée montait le long des sapins, comme les nuages bas de l'hiver, puis, rabattue par la brise, envahissait les sous-bois où elle stagnait, par nappes qui, surprises par la nuit, se mélangèrent à la brume.
Il put ranimer le foyer en y jetant des ronces qu'il avait fauchées avec sa serpe et, là-dessus, il jeta de grosses branches mortes.
Les lueurs éclairaient sa cabane.

Noé lerohant a folyómeder felé és lassan felállította szállását, amely egy teljes napot vett igénybe.
Amikor befejezte viskóját, egy nagy ládát tett az egyik sarokba, amit kocsija csomagtartójából alakított ki: ez volt az ágya, ahová takarókkal bebugyolálva lekucorodott.
Nagy tüzet rakott, mely felvidította magányát, és miután már csak parázs maradt szalonnát sütött, almát pirított és megette. A füst alacsonyan járó téli felhőkként emelkedett a fák fölé, majd széltől hajtva árasztotta el az aljnövényzetet, ahol foltokban megülepedett és a leszálló éjtől meglepve köddel keveredett.
Felélesztette a tüzet a ráhajított tüskés bozóttal, amelyet még metszőkésével vagdosott le, és aztán nagy darab száraz ágakat dobott rá.
A fellobbanó fények bevilágították kunyhóját.

Content, Noé, assis un peu en retrait dans son abri, se frottait les mains. Par une petite venelle ménagée sous les branches, il avait vue sur l'étang, d'où venaient maintenant les étranges bruits nocturnes, et il souriait à la flamme. Sa longue moustache brûlée le faisait ressembler à un Van Dyck débraillé, haut en couleur. Sa peau, rouge et calleuse, semblable à celle d'un dindon, luisait, comme enduite d'un suint, surtout près de ce menton énorme qui, fendu par une fossette verticale, était aussi large que son front. Le nez, bien au centre de cette face carrée, était couvert d'un réseau violet de veinules indécises. Ainsi encapuchonné dans de vieux lainages, coiffé d'un feutre délavé de femme, il était bien à sa place près de ce feu mourant, sous cette hutte recouverte de mottes de terre, environné par les formes penchées des arbres endormis.
Bientôt le feu ne fut plus qu'un petit monticule de cendres chaudes d'où montaient des plaintes et des sifflements. Alors, comme si elle avait attendu ce moment de silence et d'immobilité, la lune se montra.

Noé, menedékének egyik szögletében elégedetten ücsörögve, kezeit dörzsölte. Az ágak alatt húzódó rendezett kis ösvény mentén rálátott a tóra, ahonnan most furcsa éjszakai zajok érkeztek, és Noé a lángokra mosolygott. Hosszú, megpörkölődött bajuszával a hanyagul, élénk színekbe öltözött Van Dyck-re hasonlított. Vörös és kérges bőre egy pulyka bőréhöz hasonlított, úgy fénylett, mint amit zsirral kentek be, különösen hatalmas álla közelében - melyet egy függőleges gödör osztott ketté -, és ami épp oly széles volt, mint homloka. Szögletes arcának közepén ülő orrát bizonytalan, lila erek szövevénye hálózta be. Öreg, viseltes, női nemez csuklyába bugyolálva helyén, a hamvadó tűz közelében volt, a megdőlt, alvó fákkal körülölelt, göröngyökkel befedett kunyhó alatt
A tűzből nemsokára már csak egy halom forró hamu maradt, ahonnan panasz és sivítás szállt a magasba. És aztán felbukkant a Hold, mintha a csend és mozdulatlanság eme pillanatát várta volna.

Noé avait projeté de passer la journée du lendemain à surveiller les alentours avant de poser ses nasses ; il avait le temps, rien ne pressait mais, vers onze du soir, la tentation fut trop forte : le lac brillait, les roseaux qui peuplaient la petite île s'étaient mis à murmurer, c'était l'heure des fouines, des renards, des blaireaux et des loutres.
Il ne put y tenir.
« Beuh ! ça ne risque rien ! »
Il prépara son sac et ses deux petites nasses en osier, puis celle qu'il avait fabriquée en fil de fer, il les garnit du vieux pain qu'il avait mendié et, et libérant ses gros pieds sales de leurs chaussures, relevant son pantalon sur ses larges mollets, il descendit vers le lac, à petits pas douillets.
Avant de s'engager sur l'herbe de la rive, il flaira.
« ça ne risque rien. »

Noé úgy tervezte, hogy a következő napot a környék ellenőrzésével tölti, mielőtt kihelyezné hálóit; ráért, semmi sem sürgette, de este tizenegy körül túl erőssé vált a kisértés: a tó ragyogott, a szigetet borító nádas susogni kezdett, eljött a nyestek, rókák, borzok és vidrák ideje.
Nem tudta visszafogni magát.
"Bah! Nincs semmi kockázat!"
Előkészítette táskáját és a két kicsi fűzvesszőből fonott csapdát, azután azt, melyet drótból fabrikált, telerakta régi kenyérrel amelyeket összekoldult és cipőitől megszabadítva hatalmas és szutykos lábait, lábszárán feltűrte nadrágját, puha léptekkel leosont a tóhoz.
Mielőtt elérte a part pázsitját, körülszaglászott.
"Nincs semmi kockázat."

Il avançait. Entre ses orteils, la vase glacée commençait à le chatouiller et, en comparaison, l'eau lui parut tiède. Du fond, tapissé d'un cresson très fin, s'élevaient des bulles qui, crevant la surface, remplissaient l'air de cette odeur écoeurante de marais.
Il eut bientôt de l'eau plus haut que les genoux, contourna une zone de grands roseaux et entra dans un dédale de lagunes, reliées entre elles par de petits passages d'eau libre.
Chargé de ses trois nasses, Noé se détachait sur la nacre de l'étang et ressemblait à un coolie dans une rizière. Comme il ne faisait aucun bruit, il surprenait des idylles de sarcelles, des palabres de poules d'eau, des conciliabules de grèbes, et cela se terminait par des fuites bruyantes au cœur des îlots sombres de broussailles.
A un endroit qui lui parut propice, il glissa une première nasse dans l'eau, où elle sombra en silence ; il posa la seconde vingt mètres plus loin, conservant la plus grosse pour le grand trou qu'il connaissait bien.

Haladt előre. Lábujjai között a jeges sár csiklandozni kezdte, ellenben a víz langyosnak tűnt. A mélyből, magtaposva egy finom vizitormát, buborékok emelkedtek fel, a felszínre érve szétrobbantak és émelyítő mocsárszaggal töltötték meg a levegőt.
A víz hamarosan térde fölé ért, körülölelt egy nagy nádast, Noé belépett egy lagúna útvesztőjébe, melyeket a nyílt víz kicsiny, szabad részei kapcsoltak össze.
Három csapdától terhelten, Noé úgy festett a tó tükrében, mint egy rizsföld napszámosa. Mivel nem volt semmi zaj, récék nyugalmát, vizicsibék fecsegését, vöcskök titkos összejövetelét lepte meg, és mindez hangos menekülések zajával fejeződött be a sötét szigetecskék bózótjainak szívében.
Egy alkalmasnak tűnő helyen vízbe csúsztatta az első csapdát, ahol az csendben elsüllyedt; húsz méterrel távolabb helyezte el a másodikat, megőrizve a legnagyobbat az általa ismert nagy lyuk számára.

Le lac était calme. De temps à autre, on entendait le claquement d'aile des canards sauvages qui, au large, se laissaient dériver en dormant, la tête sou l'aile. Sur l'autre rive, un reflet courait, comme une zone de phosphorescence.
« ça ne risque absolument rien ! « se répétait Noé.
La campagne était tranquille, sans un bruit de ferme, sans un aboiement de chien, sans un grincement de carriole dans les sombres ornières des chemins de forêt.
Comme il marchait, en suçant les poils de sa longue moustache rousse, déformant de ses remous le reflet de la lune, Noé buta contre une corde tendue sur le fond herbeux du lac.
Il grogna, saisit la corde au moyen de ses orteils et l'éleva jusqu'à qu'il puisse la prendre dans sa main.

A tó nyugodt volt. Időről időre vadkacsák szárnyainak csatogása hallatszott, akik alvás közben, fejüket szárnyuk alá rejtve, hagyták magukat sodródni a nyílt vízen. A másik parton egy csillanás futott át, mint egy foszforeszcencia.
"Semmi kockázat" - ismételte Noé.
A vidék csendes volt, semmi tanyazaj, semmi kutyaugatás, sem egy kocsi nyikorgása az erdő komor ösvényein.
Ahogy sétált, hosszú, vörös bajuszának szálait szopogatva, a Hold tükörképét hullámaival eltorzítva, Noé egy a tó fenekén kifeszített kötélbe ütközött.
Morgott, megragadta a kötelet lábujjaival és egészen addig emelte, amíg kezébe nem foghatta.

C'était une de ces cordes tressées et tannées qu'emploient les pêcheurs. A l'une de ses extrémités, elle semblait être fixée à une souche de la rive ou à une touffe de roseaux. Noé ne remonta pas de ce côté, mais guidé par la corde, il se dirigea vers le centre du lac et, lorsqu'il eut de l'eau jusqu'à l'aine, trouva une nasse énorme.
« Ouah ! » fit-il en un murmure.
Un lourd paquet de joncs lui masquait la rive. Il plongea la main dans l'eau presque tiède de cette nuit de la Saint-Jean et amena la nasse à la surface. Deux belles carpes s'y agitaient, battant l'air de leurs nageoires ; leurs écailles étaient grosses et dorées comme des écus.

« Ouais ! » s'exclama-t-il.
Il allait ouvrir l'instrument lorsqu'il entendit, derrière lui, un grand bruit d'eau battue et de joncs froissés.
Il se retourna.

Azoknak a fonott és cserzett köteleknek egyike volt, amelyeket halászok használtak. Úgy tűnt, egyik végénél a part valamelyik tuskójához vagy egy nádcsomóhoz volt rögzítve. Noé, nem mászott ki erre partra, hanem a kötél mellett haladva, a tó közepe felé sétált és amikor lágyékig gázolt a vízben, egy hatalmas csapdát talált.
"Wow!" - dörmögött.
Egy nagy csomó gyékény takarta el a partot. Belenyúlt a Szent János napján még majdnem langymeleg vízbe és a felszínre emelte a csapdát. Két gyönyörű ponty fickándozott benne, uszonyaikkal csapkodva a levegőt; pikkelyik nagyok és aranyozottak voltak, akár a tallérok.

"Igen!" - kiáltott fel.
Éppen kinyitotta a szerkezetet, amikor háta mögött hangos locsogást és nádtörést hallott.
Megfordult.

Une ombre s'approchait à grandes enjambées, elle fut bientôt près de lui. La brise qui soufflait lui apporta une odeur de tabac à priser, de sueur et de crasse qu'il reconnut : c'était « la fouine ».
« Laisse cette nasse. Elle est à moi. Et aussi les bêtes qui sont dedans ! » dit l'homme.
Campé sur ses jambes variqueuses, la tête entre les épaules, Noé ricana :
« Si tu la veux, viens la quérir nabot. »
- Qu'est-ce que ça signifie ? tu visites les nasses des autres ?
- Où est le mal ? demanda placidement Noé dont les veines et les muscles du cou se gonflaient.
L'autre aurait hurlé mais, par prudence, sa voix siffla :
« Où est le mal ? Tu me demandes où est le mal ? Voilà plusieurs fois que tu visites mes collets ; trois fois je change de quartier, trois fois tu me retrouves pour cueillir les fruits de mon travail ! Aujourd'hui, je pose des nasses et tu viens les relever devant moi !
- Dame, dit Noé, on est braconnier ou on ne l'est pas ! »
Un coup de poing vint meurtrir sa lèvre. Il recula, ébranlé mais farouche. Il se libéra de sa propre nasse et garda l'autre dans ses bras velus.
« Alors, qu'est-ce que tu veux ? » dit-il.

Egy árnyék közeledett nagy léptekkel, hamarosan mellette volt. A lengedező szél beszipákolt tubák illatát, izzadság és kosz szagát hozta felé, felismerte, a "nyest" (szintén csúfnév) volt.
- Hagyd azt a csapdát. Az az enyém! És a jószágok is, amik benne vannak! - mondta az ember.
Viszeres lábait lecövekelve, fejét nyakába húzva, Noé csúfondárosan vigyorgott.
- Ha akarod, gyere és vedd el, tökcsősz.
- Mit jelentsen ez? Mások csapdáit látogatod?
- Mi ebben a rossz? - kérdezte higgadtan Noé, akinek nyakán a vénák és izmok kiduzzadtak.
A másik legszívesebben üvöltött volna, de elővigyázatból, hangja csak sziszegett:
- Mi ebben a rossz? Te kérded, hogy mi ebben a rossz? Tessék, valahányszor meglátogatod a csapdákat, amiknek háromszor változtatom meg a helyét, te háromszor megtalálod és összegyűjtöd munkám gyümölcsét! Ma leteszem a varsát és te megelőzöl engem.
- Meghiszem azt! - mondta Noé - Orvhalászok vagyunk vagy nem?!
Egy ökölcsapás zúzta szét ajkát. Megtántorodva, de gyűlölködve hátralépett. Kiszabadította magát a varsájából és a másikat szőrös karjában tartotta.
- Szóval, mit akarsz te?- mondta.

Il passa la nasse sous son bras gauche et attendit. L'autre fut un peu décontenancé. Noé profita de cette hésitation. Il bondit. Sa main droite s'abattit sur la poitrine de son antagoniste, déchirant le revers de sa veste et, le bras tendu, il le maintint à distance un long instant ; l'autre, piqué au vif, se libéra de cette étreinte d'une virevolte et se jeta sur Noé en frappant au hasard, des pieds et des poings, jurant, bavant, déchaîné. Il cravata la large tête de son adversaire, la tordit rageusement et, la maintenant sous l'eau, voulut le contraindre à lâcher la nasse. Noé ne lâchait plus. Les doigts crispés sur son larcin, il avait fermé les yeux et, stoïque, barbotait, hideux déjà comme un noyé.
Son bras droit attira, près de sa bouche, la jambe de son rival. Dans un gargouillement il ouvrit les mâchoires et les applique sur le flanc du mollet de son ennemi, mal protégé par le mauvais velours de la culotte, puis, avec sang-froid, il referma les mâchoires, mâchant sans scrupule la chair tiède de son rival, avalant l'eau à la goulée ; aussitôt, l'étreinte se desserra.
Il en profita pour se redresser et pour respirer bruyamment, comme un plongeur qui émerge. La nasse était toujours sous son bras et les carpes, maintenant à sec, se trémoussaient dans cette espèce de grand panier à salade.

Átnyomta a varsát bal karja alatt és várakozott. A másik egy kicsit meghökkent. Noé kihasználta ezt a habozást. Ugrott. Jobb keze rácsapódott ellenfele mellkasára, kabátjának háta szétszakadt, ahogy kinyújtott kézzel távol tartotta egy pillanatig; a másik, feldühödve, kiszabadította magát ebből a kavargó ölelésből és Noére vetette magát, ahol érte ütötte, rúgta ököllel, lábbal, káromkodva, rágalmazva, dühöngve. Elkapta ellenfele hatalmas fejét, dühödten csavarta, a víz alá nyomta, arra kényszerítve, hogy elengedje a hálót. Noé nem hátrált. Ujjaival a lopott hálót szorongatta, lehunyta szemeit és egykedvűen dagonyázott, ijesztően, mint aki fuldoklik.
Jobb kezével szája felé húzta riválisa lábát. Buborékokat eregetve kinyitotta álkapcsát és rátapasztotta ellenfele gyengén védett, rossz bársony térdnadrággal fedett lábikrájára, majd hidegvérrel összezárta álkapcsait és lekiismeretfurdalás nélkül beleharapott riválisa meleg húsába, nagy mennyiségben nyelve a vizet ; és a szorító ölelés hirtelen meglazult.
Megragadta az alkalmat, felemelkedett és hangosan magába szívta a levegőt, mint egy búvár, aki éppen felbukkan. A varsa még mindig bal keze alatt volt és a pontyok immáron szárazon fickándoztak ebben a nagy salátáskosárban.

L'autre avait reculé de quelques pas, ramassé, prêt à bondir ; il souhaitait provoquer une nouvelle étreinte pour rendre avec rage cette morsure qui lui avait arraché un hurlement. Il tournait autour de Noé, cherchant à le trouver démasqué.
Noé, presque accroupi, les fesses trempant dans l'eau noire, les cheveux plaqués sur les tempes, pivotant sur lui-même, tournait avec lui, le torse ouvert, le front en avant. Leurs regards s'empoignaient à leur tour.
« Lâche cette nasse ! disait l'autre.
-Viens la chercher ! » soufflait Noé.
Noé n'eut pas à prendre l'initiative d'une nouvelle offensive : l'autre lui arriva de face, lancé comme un boulet. Il se sentit relevé d'un coup dans la figure puis ceinturé à la taille par deux longs bras nerveux, et une nouvelle asphyxie commença pour lui. Il ne lâchait toujours pas la nasse, mais sa main gauche cherchait instinctivement à se libérer de cette pression qui l'étouffait. Tout près de sa face congestionnée, une autre face grimaçait, un front moite touchait le sien, alors il se servit de son crâne comme d'un bélier et, par trois fois, en un bruit mat qui résonna dans les deux têtes ainsi qu'un fracas, de toutes ses forces il heurta de son front celui de son rival.

A másik hátralépett néhány lépést, felemelkedett, ugrásra készen, új fogást akart provokálni, hogy dühében visszadja azt a harapást, ami egy üvöltést szakított ki belőle. Noé körül forgolódott, hogy megtalálja a megfelelő pillanatot.
Noé - aki majdnem guggolt, feneke beleért a szutykos vízbe, nedves haja halántékára tapadt -, ő maga is billegett, vele együtt forgolódott, mellkasa szabadon, arccal előre. Tekintetük összekapaszkodott.
- Hagyd ezt a csapdát! - mondta a másik.
- Gyere és vedd el! - sutyorogta Noé.
Noé nem kezdeményezett új támadást: amaz érkezett szemből, mint egy kilőtt ágyúgolyó. Úgy érezte, felemelkedik az arcára kapott ütéstől, majd a két hosszú, mozgékony kar átfogta derekát és egy újabb fulladás kezdődött számára. Még mindig nem engedte el a varsát, de bal kezével ösztönösen arra törekedett, hogy kiszabadítsa magát ebből a fojtogató nyomásból. Egészen közel vértolulásos arcához, egy másik arc grimaszkodott, egy nyirkos arc érintette az övéét, és ekkor faltörő kosnak használva sajátját, háromszor, tompa puffanásokkal, melyek mindkét fejben recsegve-ropogva visszhangzottak, minden erejével lesújtott ellenfele homlokára.

Assommés, ils titubèrent tous deux et, pour la deuxième fois, ils se séparèrent mais, cette fois, hideux, méconnaissables, les yeux vides.
Aussi, sentant venir la fin du combat, ils n'hésitèrent plus : ils s'élancèrent presque en même temps, mais l'autre était démasqué, las, laid dans sa fatigue. Noé, solide malgré tout comme une citadelle, le reçut d'un coup de pied au creux de l'estomac. Le pauvre homme tomba sur son séant, l'eau lui arrivait à la bouche et la douleur le poussait à rouler sur le sol mais, désespérément, il luttait pour que sa tête émergeât.
Noé le redressa d'une claque énorme, le prit par les cheveux et le secoua. Il le souleva et le traîna par le col de sa veste jusqu'au terrain sec où l'autre s'ébroua. Ironique, Noé ouvrit la nasse, la vida ; les deux carpes tombèrent sur l'herbe et, longuement, il les admira.
« Des galiciennes ! » dit-il. Il les prit, les soupesa.
« Elles me suffiront ! »
Le lendemain, Noé se réveilla le cœur serein.

Agyba-főbe verten, mindketten tántorogtak és a második alkalommal szétváltak, rémesen, alig felismerhetően, üres szemekkel.
Megérezve a harc végét, egyikük sem habozott, szinte egyszerre rontottak egymásnak, de a másik lelepleződött, fáradt volt és ronda kimerültségében. Noé, annak ellenére, hogy kemény volt, mint egy fellegvár, kapott egy rúgást gyomorszájba. Szerencsétlen a hátsójára esett, a víz elérte száját és a rátörő fájdalomtól a földön fetrengett, de kétségbeesetten küzdött azért, hogy kidugja fejét a vízből.
Noé egy hatalmas pofont kevert le neki, megragadta haját és megrázta. Amikor amaz prüszkölni kezdett, felemelte és kabátja gallérjánál fogva a szárazföldre vonszolta. Noé irónikusan kinyitotta a varsát és kiürítette; a két ponty a fűre zuttyant, majd hosszasan csodálta őket.
- Galíciaiak! - mondta. Fogta és saccolni kezdte súlyukat.
- Elegendőek lesznek nekem!
A következő nap, Noé nyugodt szívvel ébredt.

Dehors, les deux carpes, pendues par la gueule à un fil de fer, étaient roides et givrées de blanc, car il avait gelé au matin. Comme la lumière inondait subitement la campagne, une pensée, tout à coup, remplit l'esprit de Noé : « Si je le rencontre aujourd'hui ! » se dit-il. Il savait que « l'autre » le cherchait, que chaque arbre, chaque buisson était une cachette d'où il pouvait surgir. Cela l'intimidait et le remplissait de joie à la fois.
Jeune, il avait été la terreur des fêtes patronales, où, pendant la partie de quilles, naissait toujours un différend que l'on réglait, le soir, derrière les meules de paille. Il s'amusait donc à gonfler ses muscles, ses gros muscles roulés dans leur peau rouge, sous ses hardes. Il rêvait de batailles, de mêlées, d'empoignades farouches....

íodakinn, a két ponty, melyek a szájukon átfűzött dróton lógtak, megmerevedtek és matt fehérré váltak, mert reggel fagyott. Amint a fény hirtelen elárasztotta a vidéket, egy gondolat árasztotta el Noé elméjét: Ha találkozom vele ma! - mondta magában. Tudta, hogy a másik kereste őt, hogy minden fa, minden bokor egy rejtekhely, ahonnan felbukkanhat. Ez a gondolat megfélemlítette és ugyanakkor örömmel töltötte el.
Fiatalon, ő maga volt a munkahelyi bulik réme, amikor a kuglizások során nézeteltérések születtek, és amit este, a szénakazal mögött rendeztek le. Azzal szórakozott, hogy kidagasztotta izmait, vörös bőre és ócska göncei alatt feszülő hatalmas izmait. Csatákról, kézitusákról, heves veszekedésekről álmodott...

Ah ! S'il avait rencontré « l'autre » à cette heure ! Mais il ne voulait pas le chercher, ni le provoquer, ce n'était pas son rôle... Cependant il bifurqua, de façon à se rapprocher de la région, où il risquait de le trouver. Il cueillit des petits-gris sous des sapins, des columelles, des bolets Satan, mais « l'autre » hantait son esprit.
Certainement, il ne voulait pas être insolent au point d'aller jusqu'à sa maison mais, au bout de deux heures de marche, au hasard de sa récolte, il se trouva à cinq cents mètres à peine de la vielle carrière où « l'autre » avait élu domicile. C'était pure coïncidence, sans doute, mais Noé n'en parut pas tellement étonné.
« Maintenant, se dit-il, ne faisons pas de bêtises ». Il fit le geste de bifurquer pour gagner le haut du plateau, où soufflait le vent.
Il était heureusement trop tard. Une sorte de frisson lui parcourut l'échine, ce frisson qui secoue les mâtins lorsqu'ils rencontrent un rival : au bout de la friche, en effet, sa victime de la veille montait lentement, si dirigeant vers lui.
Un moment, Noé eut le réflexe de rebrousser chemin, de traverser le boqueteau et de suivre un autre chemin, mais l'autre l'avait vu et il mit son propre amour-propre à ne pas éviter cette rencontre. Les yeux baissés, il avança posément ; on aurait dit que, puérilement, il herborisait.

Oh, ha ebben az időben találkozott volna a másikkal! De nincs szándékában keresni, provokálni, ez már nem az ő világa...Ennek ellenére úgy kanyarodott, hogy közelebb kerüljön a területhez, ahol a találkozást kockáztatja. Apró, szürke pereszkéket (gombafaj), őzlábgombákat és Sátán tinórukat gyűjtött a fenyők alatt, de a "másik" folyamatosan kísértette gondolataiban.
Bizonyára nem akart annyira pimasz lenni, hogy a házáig menjen, de két órás bolyongás után, a találomra tett gyűjtögetését követően, mégis alig ötszáz méterre találta magát a másik tartózkodási helyétől. Kétségkívül a tiszta véletlennek köszönhetően, de Noé mégsem tűnt olyan meglepettnek.
"Most - gondolta magában -, ne csináljunk marhaságokat." Egy mozdulatot tett, hogy rátérjen a magaslatra, ahol a szél fújt.
Túl késő volt. Egyfajta borzongás futott át hátgerincén, olyan fajta izgalom, ami megrázza a nagytestű kutyákat, amikor riválisukkal találkoznak: a parlag végén, tegnap esti áldozata bukkant fel, lassan felé közeledve.
Egy pillanatra, Noé ösztönösen vissza akart fordulni, hogy átkeljen a ligeten és egy másik utat válasszon, de saját önbecsülése nem engedte, hogy elkerülje ezt a találkozást. Lesütött szemmel - mondhatnánk gyermeki módon - tovább sétált és növényt gyűjtögetett.

L'autre avait adopté la même attitude mais, se surveillant malgré tout, ils évoluèrent tous deux de façon à se rapprocher l'un de l'autre, sans paraître toutefois y prendre garde.
La distance qui les séparait diminuait et ils continuaient leur chemin, redoutant tous deux ce nouveau contact, mais tous deux trop orgueilleux pour se résigner à se dérober, leur genre de vie les ayant accoutumés à ne pas savoir reculer.
Lorsqu'ils ne furent qu'à quelques pas l'un de l'autre, Noé tourna la tête et regarda l'horizon, au hasard, avec indifférence semblait-il, mais, lorsqu'il risqua un œil, il vit son adversaire, à deux pas, qui, s'étant arrêté, l'attendait.
Il entendit :
« Tu me dois quelque chose ! »
Noé, au garde-à-vous, la figure joviale, lui répondit :

A másik ugyanígy állt hozzá a kérdéshez, ügyelve magára, ennek ellenére mindketten egyre közelebb kerültek egymáshoz, egyáltalán nem tűntek óvatosnak.
A köztük lévő távolság csökkent és ők csak mentek saját útjukon, meglehetősen tartva az új találkozástól, de mindkettő túl büszke volt ahhoz, hogy lemondjon a másik elkerüléséről, mert eddigi életük során sosem voltak képesek meghátrálni.
Amikor már csak pár lépésre voltak egymástól, Noé elfordította fejét és a horizontot bámulta, úgy tűnt, közömbösen, de amikor megkockáztatott egy sanda pillantást, meglátta ellenfelét tőle két lépésnyire, aki megállt és várakozott.
Ezt hallotta:
- Tartozol nekem valamivel.
Vigyázba vágta magát, kedélyes pofával így válaszolt:

« Paie-toi ! »
Vraisemblablement, son rival prévoyait cette réponse car, en un clin d'œil, il fut près de lui. Poitrine contre poitrine, les yeux dans les yeux, ils se défièrent comme deux coqs et cela dura bien une minute.
Puis, brusquement, ils s'empoignèrent.
L'autre avait changé de méthode. Noé, fort de sa première victoire, se sentait en confiance mais il comprit rapidement que, la veille, cet homme n'avait pas donné toute sa mesure.
Alors, ce fut une lutte rapide, incessante, où les deux hommes se poursuivirent sans répit, Noé rouge et essoufflé mais puissant, l'autre leste et rageur. Noé frappait dans le vide, son gros poing l'entraînait à faux ; l'autre en profitait pour le reprendre avant qu'il ait eu le temps de se ressaisir, et lui infligeait des calottes sur les oreilles.

- Fizess érte magad ! (Gyerünk, bunyózzunk !)
Feltételezhetően riválisa ezt a választ várta, mert egy szempillantás alatt mellette termett. Mellkas mellkas ellen, szemtől szemben viaskodtak, mint két kakas, és ez egy percig tartott talán. Aztán hirtelen ütlegelni kezdték egymást.
A másik módszert változtatott. Noé, korábbi győzelmén felbuzdulva magabiztosnak érezte magát, de hamar rádöbbent, hogy ez az ember előző nap nap adta ki minden erejét.
Szóval, kemény harc volt, lankadatlan, amit a két férfi tántoríthatatlanul folytatott, Noé vörösen és kifulladva, de erősen, a másik gyorsan és dühösen. Noé a levegőbe csapott, hatalmas ökle mellé sújtott; a másik megragadva ezt az alkalmat, mielőtt ideje lett volna összeszednie magát, ütéseket mért fejére.

Une seule fois Noé put poser la main sur son ennemi, mais il en profita pour l'attirer à lui, le cravater et, d'un mouvement brusque du bassin, le faisant basculer sur sa hanche, il le retourna comme une omelette et le regarda s'aplatir stupidement sur l'herbe. Le croyant touché, il se dirigea vers lui, pour régler à sa façon le conflit, mais l'autre se relevait déjà et, courbé en avant, courut pour porter un dur coup de crâne à l'estomac.
Noé, démasqué, le reçut avec un « han ! » de bûcheron. Au son mat du coup succéda le bruit d'un corps qui s'affale. La sueur rendait le visage de Noé encore plus brillant. Evanoui, il mit plus d'un quart d'heure pour se remettre tant son cœur battait à grands coups. Sa vue était trouble et ses mains énormes, tremblaient.
Son adversaire avait disparu.
Lorsqu'il se sentit reposé, il se leva et partit, un sourire désabusé aux lèvres. Chemin faisant, il murmura en se frottant les mains : « demain, je lui ferai une cravate de ma composition ! »
Car, déjà, il pensait à la prochaine rencontre, qui, vraisemblablement, ne devait pas tarder.

Egy ízben, Noé ellenségére tudta tenni a kezét, de ő megragadta az alkalmat, hogy magához húzza, hogy nyakon csípje és egy váratlan csípőmozdulattal medencéjére döntse, megforgatta, mint egy omlettet és nézte, amint ostoba módon elterül a füvön. Azt gondolván, a másiknak mindjárt vége, feléje indult, hogy a maga módján megoldja a konfliktust, de amaz már felkelt és előrehajolva futott, hogy koponyájával egy hatalmas csapást mérjen gyomrára.
A meglepett Noé nyögéssel fogadta. A puffanást egy földre roskadó test zaja követte. Az izzadság még fényesebbé tette Noé arcát. Elájult, több mint negyed órába telt míg észhez tért és szíve újra kalapált. Látása elhomályosodott, hatalmas kezei remegtek. Ellenfele pedig köddé vált.
Amikor úgy érezte, kipihente magát, felkelt és fanyar mosollyal távozott. Útközben, kezét dörzsölgetve mormogta: "holnap csinálok neki egy nyakkendőt a kompozíciómból!"

Mert már a következő találkozásra gondolt, ami feltehetően nem váratott sokáig magára.

Fordította: Párducz Erzsébet