Kétnyelvű írás, Le Clézio irodalmi Nobel-díjas lányához írt levele.
Lettre à ma fille, au lendemain du 11 janvier 2015, par JMG Clézio
Tu as choisi de participer à la grande manifestation contre les attentats terroristes. Je suis heureux pour toi que tu aies pu être présente dans les rangs de tous ceux qui marchaient contre le crime et contre la violence aveugle des fanatiques. J'aurais aimé être avec toi, mais j'étais loin, et pour tout dire je me sens un peu vieux pour participer à un mouvement où il y a tant de monde. Tu es revenue enthousiasmée par la sincérité et la détermination des manifestants, beaucoup de jeunes et des moins jeunes, certains familiers de Charlie Hebdo, d'autres qui ne le connaissaient que par ouï-dire, tous indignés par la lâcheté des attentats.
Úgy döntöttél, részt veszel a terrortámadások elleni tüntetésben. Örülök, hogy te is azok között lehettél, akik a bűnözés és a vak fanatikus erőszak ellen vonultak fel. Szerettem volna veled lenni, de távol voltam és őszintén szólva, egy kicsit öregnek érzem magam, hogy részt vegyek egy olyan mozgalomban, ahol annyi ember jelen van. Lelkendezve tértél vissza, a tüntetők - , sok fiatal és kevésbé fiatal, egyik-másik Charlie Hebdo ismerős, vagy azok, akik csak hallomásból ismerték őket - őszinteségétől és határozottságától, egytől egyig mind felháborodva a támadások gyávaságától.
Tu as été touchée par la présence très digne, en tête de cortège, des familles des victimes. Emue d'apercevoir en passant un petit enfant 'igine africaine qui regardait du haut d'un balcon dont la rambarde était plus haute que lui. Je crois en effet que cela a été un moment fort dans l'histoire du peuple français tout entier, que certains intellectuels désabusés voudraient croire frileux et pessimiste, condamné à la soumission et à l'apathie. Je pense que cette journée aura fait reculer le spectre de la discorde qui menace notre société plurielle.
Meghatott voltál az áldozatok családtagjainak jelenlététől, akik a menet elején haladtak. Elfogódott voltál az Afrikából érkező apró gyermektől, aki egy erkélyről nézett lefelé, egy erkélyről, melynek korlátja magasabb volt, mint ő maga. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos pillanat volt az egész francia nép történelmében, amit bizonyos szkeptikus értelmiségiek fagyosnak, pesszimistának, alázatra és apátiára ítéltnek akartak hinni. Azt gondolom, ez a nap meghátrálásra kényszerítette a viszály kísértetét, amely sokszínű társadalmunkat veszélyezteti.
Il fallait du courage pour marcher désarmés dans les rues de Paris et d'ailleurs, car si parfaite soit 'ganisation des forces de police, le risque d'un attentat était bien réel. Tes parents ont tremblé pour toi, mais c'est toi qui avais raison de braver le danger. Et puis il y a toujours quelque chose de miraculeux dans un tel moment, qui réunit tant de gens divers, venus de tous les coins du monde, peut-être justement dans le regard de cet enfant que tu as vu à son balcon, pas plus haut que la rambarde, et qui s'en souviendra toute sa vie.
Merészség kellett fegyvertelenül járkálni Párizs utcáin és másutt is, mert bár legyen oly tökéletes a rendőri szervezet, a támadás kockázata valódi volt. Szüleid remegtek érted, de igazad volt, hogy dacoltál a veszéllyel. És aztán mindig van valami csodálatos dolog az ilyen pillanatokban, ami annyi, de annyi különböző embert hoz össze szerte a világból, talán éppen annak az erkélyen álló fiúcskának a tekintetében láttad ezt, aki nem volt magasabb a korlátnál és aki egész életében emlékezni fog erre pillanatra.
Cela s'est passé, tu en as été témoin.
Maintenant il importe de ne pas oublier. Il importe – et cela revient aux gens de ta génération, car la nôtre n'a pas su, ou n'a pas pu, empêcher les crimes racistes et les dérives sectaires – d'agir pour que le monde dans lequel tu vas continuer à vivre soit meilleur que le nôtre. C'est une entreprise très difficile, presque insurmontable. C'est une entreprise de partage et d'échange. J'entends dire qu'il s'agit d'une guerre. Sans doute, l'esprit du mal est présent partout, et il suffit d'un peu de vent pour qu'il se propage et consume tout autour de lui.
Ez történt, és te ennek tanúja voltál
Most az a fontos, hogy ne feledjünk. Fontos - és ez a te generációd kötelessége, mert a miénk nem tudta vagy nem tehette, hogy megakadályozza a rasszista bűnözést és szektaszellemet -, hogy hasson arra a világra, amelyben te fogsz élni, hogy jobb legyen, mint a miénk. Ez egy nagyon nehéz megvalósítás, szinte leküzdhetetlen. Ez egy közös terv és közös munka. Azt mondják, háború van. Nem kétséges, a gonosz jelen van mindenütt és elegendő csak egy kis szél, hogy tova terjedjen és mindent felemésszen maga körül.
Mais c'est une autre guerre dont il sera question, tu le comprends : une guerre contre l'injustice, contre l'abandon de certains jeunes, contre l'oubli tactique dans lequel on tient une partie de la population (en France, mais aussi dans le monde), en ne partageant pas avec elle les bienfaits de la culture et les chances de la réussite sociale. Trois assassins, nés et grandis en France, ont horrifié le monde par la barbarie de leur crime. Mais ils ne sont pas des barbares. Ils sont tels qu'on peut en croiser tous les jours, à chaque instant, au lycée, dans le métro, dans la vie quotidienne. A un certain point de leur vie, ils ont basculé dans la délinquance, parce qu'ils ont eu de mauvaises fréquentations, parce qu'ils ont été mis en échec à l'école, parce que la vie autour d'eux ne leur offrait rien qu'un monde fermé où ils n'avaient pas leur place, croyaient-ils. A un certain point, ils n'ont plus été maîtres de leur destin.
De ez egy másik háború, amiről szó lesz, te megérted: egy háború az igazságtalanság ellen, egy háború, amely szembeszáll a fiatalok magárahagyása ellen, a feledés stratégiája ellen, amelyben a lakosság egy részét tartják (Franciaországban éppúgy, mint az egész világon), nem megosztva a kultúra jótékony hatásait és a társadalmi sikerek esélyeit. Három gyilkos - Franciaország szülöttjei, akik itt nőttek fel -, a bűnözés barbárságával borzasztották el a világot. De nem barbárok voltak. Olyan emberek voltak, akikkel nap mint nap, bármely pillanatban találkozhatunk az iskolákban, a metróban, a mindnnapi életben. Életük egy bizonyos pontján áttértek a bűnözésre, mert rossz társaságba keveredtek, mert kudarcoktól szenvedtek az iskolában, mert az a világ, amely körülvette őket nem adott nekik mást, mint egy zárt világot, ahol nem találták helyüket, így hitték ők. És egy bizonyos ponton már képtelenek voltak arra, hogy uralják sorsukat.
Le premier souffle de vengeance qui passe les a embrasés, et ils ont pris pour de la religion ce qui n'était que de l'aliénation. C'est cette descente aux enfers qu'il faut arrêter, sinon cette marche collective ne sera qu'un moment, ne changera rien. Rien ne se fera sans la participation de tous. Il faut briser les ghettos, ouvrir les portes, donner à chaque habitant de ce pays sa chance, entendre sa voix, apprendre de lui autant qu'il apprend des autres. Il faut cesser de laisser se construire une étrangeté à l'intérieur de la nation. Il faut remédier à la misère des esprits pour guérir la maladie qui ronge les bases de notre société démocratique.
Elérte őket a bosszú első lehelete, majd feltüzelte őket és mindezt a vallásnak tulajdonították, de nem volt más, mint őrültség. Meg kell állítani ezt a pokoljárást, különben ez a csendesen felvonuló tömeg csak egy pillanatkép marad és semmi sem fog változni. Semmi sem fog történni mindannyiunk részvétele nélkül. Fel kell törni a gettókat, ki kell nyitni az ajtókat, az ország minden polgárának esélyt kell adni, meghallani a hangját, tanulni kell tőle éppúgy, ahogyan ő tanul másoktól. Meg kell állítani azt a folyamatot, hogy egy nemzeten belül idegen, az országtól elkülönült egységeket hagyjunk felépülni. Le kell küzdeni a szellemi nyomort, gyógyítani kell a betegséget, ami a demokratikus állam alapjait rongálja.
Je pense que c'est ce sentiment qui a dû te frapper, quand tu marchais au milieu de cette immense foule. Pendant cet instant miraculeux, les barrières des classes et des origines, les différences des croyances, les murs séparant les êtres n'existaient plus. Il n'y avait qu'un seul peuple de France, multiple et unique, divers et battant d'un même cœur. J'espère que, de ce jour, tous ceux, toutes celles qui étaient avec toi continueront de marcher dans leur tête, dans leur esprit, et qu'après eux leurs enfants et leurs petits-enfants continueront cette marche.
Azt hiszem, ez az az érzés, amely hatalmába kerített téged, amikor a hatalmas tömeg közepén sétáltál. Mert ezekben a csodálatos pillanatokban nem létezett osztályellentét, származás, nem létezett a hitek különbözősége, falak, amelyek elválasztják egymástól az embereket. Csak a francia nép létezett, az a sokszínű, soknemzetiségű nép, akinek EGY ütemre vert a szíve. Remélem, hogy mindazok számára, akik veled együtt voltak ez a nap tovább folytatódik, hogy ennek a napnak a szelleme - még ha a valóságos felvonulàsnak vége is van - kitartóan tovább marsol a fejekben, a lelkekben, hogy az ő gyermekeik és unokáik is folytatni fogják ezt a menetet.
JMG Le Clézio est Prix Nobel de littérature.
Forrás : aline-louangvannasy, 14 janvier 2015
Fordította : Párducz Erzsébet
András sugallatára, Péter tanácsait követve javítva, pontosítva a fordítást.
