Tout le monde connaît la fête de la Toussaint (1er novembre chaque année), généralement confondue avec le jour des Morts (2 novembre), puisque c’est à la Toussaint que les cimetières sont envahis par les fleurs et les bougies.
Mindenki tudja, hogy mindenszentek napja minden évben november elseje – mégis gyakran összetévesztik a halottak napjával (ez november másodika) –, hiszen mindenszentek napján a temetőket virágokkal és gyertyákkal árasztják el.
La Toussaint est célébrée le 1er novembre, elle honore tous les saints connus et inconnus, canonisés ou non. Au VIIIème siècle, le pape Grégoire III porta la date du 13 mai au 1er novembre, pour permettre, semble-t-il, aux pèlerins de se nourrir correctement, les vendanges et moissons étant faites.
Mindenszentek napját november elsején ünnepeljük, megtisztelve az ismert és ismeretlen szenteket, akár szentté avatottak akár sem. A nyolcadik században III. Gergely pápa május 13-tól november 1-ig jelölte ki ezt az időszakot, megengedve a zarándokoknak, hogy megfelelő módon táplálkozzanak és a szüretet valamint a betakarításokat elvégezzék.
Par la même occasion, le pape consacra cette célébration à la mémoire de tous les saints, et non plus seulement à celle des seuls martyrs chrétiens. Enfin, en 835, le pape Grégoire IV étendit cette date à l’ensemble de l’Eglise.
Ugyanakkor a pápa ezt az ünnepséget nem csak egyetlen keresztény mártir, hanem valamennyi szent emlékére rendelte el. Végül 835-ben IV. Gergely pápa az egész egyházra kiterjesztette ezt a dátumot.
Le 2 novembre : le jour des Morts
De façon assez logique, la célébration de la Toussaint fut suivie d’un office pour tous les défunts. En effet, si l’on priait tous les saints connus et inconnus, il ne fallait pas non plus oublier tous les fidèles défunts qui ne bénéficiaient d’aucune prière ni aumône pour leur salut.
Halottak napja: november 2.
Logikus módon, mindenszentek ünnepét egy istentisztelet követi valamennyi elhunytért. Valójában, amikor minden ismert és ismeretlen szentért imádkoztak, ne feledték el azokat a hithű halottakat sem, akik nem részesültek semmiféle imában, könyöradományban lelki üdvösségükért.
Ainsi à la fin du Xème siècle, une fête des Trépassés fut initiée par les moines de Cluny. Jusqu’alors, les monastères utilisaient les « rouleaux des Morts », sorte de longs parchemins sur lesquels étaient inscrits le nom du religieux décédé ainsi qu’un hommage rendu par ses frères. Le parchemin circulait ensuite à travers le pays, d’abbayes en monastères, de couvents en églises. Chacun inscrivait un petit mot à la mémoire du frère disparu… Le rouleau pouvait prendre des dimensions gigantesques: citons par exemple celui de Saint Vital, abbé de Savigny, qui atteignit 9,5 mètres de long !
A X. század végén a halottak napjának ünnepét (Trépassés) Cluny szerzetesei kezdeményezték. Mindaddig a kolostorok úgynevezett "halotti tekercset" használtak, ez egyfajta hosszú pergamen volt, amelyre az elhunyt hívő nevét írták kifejezve hittestvérei tiszteletét A pergamen országokon, apátságokon, kolostorokon, zárdákon át jutott el az egyházig. Mindenki írt néhány kedves szót az eltűnt testvér emlékére ... A tekercs így óriási dimenziót ért el: például a Savigny apátság Saint Vital pergamenje 9,5 méter hosszú volt.
Et aujourd’hui ?
L’Eglise prie pour l’ensemble des défunts et les fidèles demandent le salut pour les morts qui leur sont chers !
És manapság?
Az egyház minden halottért imádkozik és a hívők üdvösséget kérnek a számukra kedves elhunytak számára.
Toussaint et Jour des Morts sont aujourd’hui largement confondus, la faute sans doute au calendrier qui n’a rendu férié que le 1er novembre…
Mindenszentek és halottak napja korunkban egy kissé összekeveredik, a hiba vitathatatlanul a naptár bűne, amely csak november elsejét teszi ünneppé ...
Chandelles et bougies ont été pendant des siècles allumés dans les cimetières (et le sont encore dans certains lieux et pays) ce jour-là. Depuis le XIXème siècle, elles ont été souvent remplacées par le dépôt de fleurs (souvent des chrysanthèmes venus d’Asie et qui résistent bien aux intempéries) sur les tombes. Lumières et fleurs symbolisent la vie après la mort et la mémoire des vivants pour leurs défunts.
Évszázadokon át mécsesek, gyertyák gyúltak a temetőkben ezen a napon, és bizonyos helyeken és országokban még manapság is. A tizenkilencedik század óta virágok – gyakran az ázsiából származó, a rossz időjárást is jól tűrő krizantémok – kerülnek a sírokra. Fények és virágok jelképezik a halál utáni életet valamint az eltávoztak emlékét.
Source : etaletalculture
