1880 óta minden évben, a Köztársaság július közepén tartja a Nemzeti Ünnepet. De mi is történt valójában 1789. július 14-én és miért ünnepeljük ezt a napot minden évben?

Chaque année depuis 1880, la République fête la Nation au milieu du mois de juillet. Mais que s'est-il réellement passé le 14 juillet 1789 et pourquoi fête-t-on chaque année cette date depuis ? 

A témában ajánljuk még Pierre Waline írását: Mais au fait, pourquoi le Quatorze juillet ?

Franciaországban, július 14-e az ország Nemzeti Ünnepe. Bastille bevételét és a francia forradalmat ünnepeljük. Erre az alkalomra, minden francia város gyönyörű tűzijátékot varázsol az égre és nagy népszerű bálokat szervez.

Le 14 juillet en France, c'est jour de fête nationale ! On célèbre la prise de la Bastille et la Révolution française. Pour l'occasion, chaque ville française tire dans le ciel un beau feu d'artifice et organise de grands bals populaires. 

A Bastille bevétele, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, a Köztársaság megalapítása, a júlus 14-i ünnepség, a trikolór, a Marseillaise, Marianne ... mindezek arra szolgálnak, hogy megértsük, július 14-e a nemzeti ünnep és ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni.

La prise de la Bastille, la déclaration des droits de l'homme et du citoyen, l'instauration de la République, la fête du 14 juillet, le drapeau tricolore, la Marseillaise, Marianne… pour bien comprendre le 14 juillet, jour de fête Nationale, il faut se pencher sérieusement sur le sujet.

A Köztársaság szimbólumai – Les symboles de la République

A kokárda

1789. július 17-én, három nappal a forradalom után, XVI. Lajos a párizsi városházán megkapja a háromszínű kokárdáját. A három színű - kék, fehér és piros - kokárda egyike a Francia Köztársaság nagy szimbólumainak. A legenda azt beszéli, hogy csak kékből és pirosból állt, de La Fayette márki - a Nemzeti Gárda vezetője -, XVI. Lajos iránti tisztelete jeléül kérte, hogy adják hozzá a fehéret. A kokárda kitűzése kötelezővé válik és azok, akik megtagadják viseletét börtönbüntetést kaphatnak.

La cocarde 

Le 17 juillet 1789, trois jours après la Révolution, Louis XVI est invité à recevoir sa cocarde tricolore à l'Hôtel de ville de Paris. La cocarde est un des grands symboles de la République française, composé des couleurs bleu, blanc et rouge. La légende raconte qu'elle n'était composée à la base que du bleu et du rouge mais le marquis de La Fayette (le chef de la Garde nationale), par respect pour Louis XVI, demanda à ce qu'on rajoute le blanc. Le port de la cocarde sera rendu obligatoire et ceux qui s'y refuseront pourront même encourir une peine de prison. 

A kokárda színei 1794. február 15-től már Franciaország nemzeti zászlaján feszülnek. Jacques-Louis David festő által tervezve, kék, fehér, piros függőleges csíkokból tevődik össze és jobban, mint valaha, a Köztársaságot, a Szabadságot, Egyenlőséget és Testvériséget szimbolizálja. A háromszínű zászló Franciaországot reprezentálja.

Les couleurs de la cocarde vont s'étendre par la suite et constituer le drapeau national de la France à partir du 15 février 1794. Dessiné par le peintre Jacques-Louis David, il est composé de bandes verticales aux couleurs bleu, blanc, rouge et symbolise plus que jamais les valeurs de la République: Liberté, Égalité et Fraternité. Le drapeau tricolore est l'emblème par excellence de la France.

A frígiai sapka 

A frígiai sapka a forradalom másik erős szimbóluma. Görög rabszolgáktól vagy római rabszolgáktól kölcsönözve, 1793-tól 1794-ig a szabadság legelszántabb támogatói viselték, akik nem féltek abban mutatkozni. Amiért ennyire ismert, nem más, mint hogy Marianne, a Köztársaság jelképének fejkötője is.

Le bonnet phrygien 

Le bonnet phrygien est un autre symbole fort de la Révolution. Emprunté aux esclaves grecs ou romains affranchis, il fut porté de 1793 à 1794 par les partisans de la liberté les plus déterminés et qui n'hésitaient pas à le montrer. S'il est aujourd'hui si connu, c'est aussi parce qu'il coiffe Marianne, la figure de la République depuis la Révolution !

Marianne

Marianne, így nevezünk egy allegorikus Köztársaságot vagyis annak megtestesülését. Ez a nő viseli a híres frígiai sapkát. Ő szimbolizálja az anyaországot, és a köztársaság értékeit, amelynek jól ismert mottója: "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség". Szobra minden városházán megtalálható, sőt még postai bélyegeken is.

Marianne

Marianne est ce qu'on appelle une représentation allégorique de la République, c'est-à-dire son incarnation. Elle est représentée par un buste de femme portant le fameux bonnet phrygien ! Elle symbolise la "mère-patrie" et les valeurs de la République que l'on connait sous la devise "Liberté, Egalité, Fraternité". On retrouve sa sculpture dans toutes les mairies françaises mais aussi sur les timbres postes !

1789. augusztus 4-ről 5-re virradó éjszaka, a Közgyűlés ki fogja hírdetni a történelem egyik legfontosabb dokumentumait, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. Eltávolítva az emberek közötti valamennyi kiváltságot kijelenti, hogy "minden ember szabadon és egyenlő jogokkal születik". A nyilatkozat 17 cikkelyben veszi sorra az emberek, a polgárok és a társadalom jogait. Ez egy olyan dokumentum, amely még ma is alapvető Franciaország történetében.

Dans la nuit du 4 au 5 août 1789, l'Assemblée va proclamer un des documents les plus importants de l'Histoire : la déclaration des droits de l'homme et du citoyen. Supprimant tous les privilèges entre les hommes, cette déclaration proclame que "tous les hommes naissent et demeurent libres et égaux en droit". Composée de 17 articles, la déclaration rappelle tour à tour les droits des hommes, des citoyens et de la société. C'est un document qui est aujourd'hui encore fondamental dans l'histoire de la France. 

A Marseillaise

Egy hazafias dal kísérte a francia forradalmat, amely később Franciaország himnusza lett: ez a Marseillaise. Különös részlet, hogy Rouget de Lisle írta 1792-ben Rajna hadseregnek Strasbourgban (és nem Marseille-ben, mint azt gondolnánk), mégpedig Franciaország Ausztriának küldött hadüzenetét követve. A Marseillaise, a  győzelemre való harcra buzdítás himnusza. 1795-ben fogadták el  nemzeti himnuszként.

La Marseillaise

Un chant patriotique accompagna la Révolution française et devint par la suite l'hymne national de la France : la Marseillaise. Détail marrant, elle fut écrite en une nuit par Rouget de Lisle en 1792 pour l'armée du Rhin à Strasbourg (et non à Marseille comme on pourrait le penser !), suite à la déclaration de guerre de la France à l'Autriche. Véritable hymne à la liberté, la Marseillaise était un appel au combat pour la victoire. C'est le 14 juillet 1795 qu'elle est adoptée comme hymne national.

"A szabadság vezeti a népet" Eugène Delacroix festménye. Nincs közvetlen kapcsolata az 1789-es forradalommal, viszont az 1830-as  úgynevezett "Révolution des 3 glorieuses"-zel igen. Azonban erőteljes szimbóluma, a francia zászlóval integető és a szabadság után vágyakozó embereket vezető nő miatt, ez a festmény a Francia Köztársaság és a demokrácia jelképévé vált.

"La liberté guidant le peuple" est un tableau du peintre Eugène Delacroix. Celui-ci n'a pas de rapport direct avec la Révolution de 1789 mais avec celle de 1830 nommée "Révolution des 3 glorieuses". Toutefois, de par son symbole puissant (une femme brandissant le drapeau français et guidant le peuple dans sa volonté d'être libre), ce tableau est devenu un des symboles les plus importants de la République française et de la démocratie !

A törvény 1880. július 6-án lett előterjeszve : "A Köztársaság elfogadja július 14-ét, mint a Nemzeti Ünnep napját"

1880. május 21-én, Benjamin Raspail országgyűlési képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, miszerint A Köztársaság július 14-ét jelöli ki a Nemzeti Ünnep napjává. A közgyűlés megszavazza, a Szenátus pedig jóváhagyja.

La loi est promulguée le 6 juillet 1880 : "La République adopte le 14 juillet comme jour de fête nationale annuelle"

C'est le 21 mai 1880 que Benjamin Raspail, député, dépose une proposition de loi selon laquelle "la République adopte comme jour de fête nationale annuelle le 14 juillet". L'Assemblée vote le texte puis le Sénat l'approuve.

Vive la France !

Forrás: momes

Fordította: P.E.

A témában ajánljuk még Pierre Waline írását: Mais au fait, pourquoi le Quatorze juillet ?