Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

1906. június 12-én történt, hogy a francia semmitőszék rehabilitálta Alfred Dreyfus francia kapitányt, akit hamis vádak alapján hazaárulásért ítélt el, majd száműzött a rennes-i katonai bíróság.

Az évforduló kapcsán szervezett megemlékezésre a párizsi Katonai Akadémián került sor, ugyanott, ahol a zsidó származású katonát 1895-ben megfosztották minden rendfokozatától, majd rehabilitálták 1906-ban. A két esemény között eltelt bő évtized sorsfordulót jelentett Franciaország számára is.

1895. január 5-én Alfred Dreyfus kapitányt minden katonai rendfokozatától megfosztották. A vád hazaárulás volt – a legsúlyosabb bűntett, amit egy katona elkövethet. Csakhogy Dreyfus nem követte el. Mégis, mintegy húszezres tömeg előtt egyenruháját megfosztották rendfokozatát jelképező gombjaitól, vállapjaitól, majd kardját is eltörték. Kemény pillanatok ezek egy olyan katona számára, aki Franciaországot választotta hazájául 1872-ben, amikor szülőföldjét, Elzászt Németországhoz csatolták.

Dreyfust az Ördög-szigetre, a Francia Guyana partjaitól nem messze fekvő börtönszigetre száműzték. Több mint öt éven keresztül egy pár négyzetméteres cellában élt, amely köré dupla kerítést emeltek. Éjszakára mindig láncra verték. A dolgok menete szerint el kellett volna tűnnie a „süllyesztőben”, azonban nem így történt: már saját korában is – és azóta is – sokat hallatott magáról, sokat beszéltek az „ügyéről”, mivelhogy Dreyfus ártatlan volt.

1895. január 5-én Alfred Dreyfus kapitányt minden katonai rendfokozatától megfosztották. A vád hazaárulás volt – a legsúlyosabb bűntett, amit egy katona elkövethet. Csakhogy Dreyfus nem követte el.

Igazából soha nem kellett volna, hogy „ügy” legyen belőle. Már a legelején leleplezhető lett volna a tévedés. Mivel azonban a vezérkar nem tévedhetett, a kapitánynak mindenképpen bűnösnek kellett maradnia. Ezt kívánta az államérdek. Vagy inkább néhány felettes személyes érdeke – hogy ne derüljön fény az általuk elkövetett hibákra.

Voltak azonban olyan személyek, akik nem voltak hajlandók együttműködni az igazságtalansággal. Köztük maga Dreyfus is. A zsidó családból származó mérnök és katona, a Köztársaság elkötelezett híve tehetségének és szorgalmának köszönhetően hamar kiemelkedő katonai pályát futott be, mely egészen a francia hadsereg vezérkarába emelte. Aztán az események hirtelen elszabadultak, és õ egy rettenetes hiba áldozatává vált. De nem adta fel, nemcsak a saját becsületét akarta visszaszerezni, hanem a Köztársaságét is.

1899-ben elnöki kegyelmet kapott, de ezt csak azzal a feltétellel fogadta el, ha tovább harcolhat ártatlanságának elismerésért. Perújrafelvételt kért. Küzdelmében egyik legfőbb segítője Picquart alezredes volt, aki karrierjét, életét kockáztatva állt ki Dreyfus ártatlansága mellett. Picquart-ot ezért eltávolították hivatalából, és életveszélyes küldetéssel bízzák meg.

Azonban számára is fontosabb volt az igazság. Közös küzdelmük tette egy ember ügyét a nemzet „ügyévé”: a tét már nemcsak Dreyfus egyéni sorsa volt, hanem az is, hogy a francia forradalom eredményeként megszülető Köztársaság végleg meg tud-e gyökerezni, vagy elvérzik, és helyét újra a zsarnokság veszi át.

Két felfogás ütközött ekkor: az egyik szerint az államérdek, a hadsereg becsülete előbbre való minden másnál. Tehát Dreyfusnak bűnösnek kell maradnia, akkor is, ha ártatlan. Így meggyengíthető a Köztársaság. A másik felfogás szerint minden egyes embernek joga van az igazságossághoz.

Tévedése elismerésével a Köztársaság erősödik meg. A legkülönbözőbb hátterű, vallású, világnézetű emberek csatlakoztak az „ügyhöz”. Ekkor született meg a francia értelmiség. A sajtó ekkor jelent meg először a hatalom igazi ellensúlyaként, mely a demokrácia elengedhetetlen eszköze.

Az évtizedes küzdelem eredményeképpen Dreyfust 1906. július 12-én rehabilitálták: a semmítőszék kimondta, hogy „a Dreyfus ellen felhozott vádakból egy sem áll meg”. Döntését az Emberi jogok nyilatkozatára alapozta: az egyén joga győzött az államérdekkel szemben.

Dreyfus rehabilitációja azonban a franciák számára ennél többet, a köztársasági eszmék győzelmét, a rasszizmus és az antiszemitizmus elutasítását, az emberi jogok védelmét, az igazságosság elsőségét jelenti. Azonban ezeket az értékeket folyamatosan veszélyezteti a gyűlölet, az igazságtalanság, az intolerancia – melyekkel szemben ma is folytatni kell a küzdelmet.

(Széchey Noémi Anna)

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó