A nácik 1940-es érkezésekor Franciaországban előre állították az órákat. Ezt a döntést azóta sem törölték.
Október utolsó vasárnapján, mint minden évben ugyanabban az időszakban, Franciaországban egy órával visszaállítják az órákat éjjel háromkor.
Ha átkelünk a La Manche csatornán, mindenki tudja, hogy az órát át kell állítania, mert Franciaország az UTC+1 zónában van. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy Franciaországban egy órával kevesebb van, mint Angliában. A londoni időt univerzális időnek mondják - technikai nyelven UTC (egyeztetett világidő) vagy GMT (Greenwich-i középidő). Párizs és London csupán két hosszúsági foknyira van egymástól és a Greenwich-i meridián nem csak Angliát, hanem Nyugat-Franciaországot is metszi.
Ez az időkülönbség nem létezett mindig: a Megszállás előtt a két ország ugyanabban az időzónában volt.
A megszállás alatt a németek határozzák meg az időt
A néci Németország 1940 júniusában foglalja el Franciaországot. Ekkor nyári időszámítás van (GMT+1), 1923 óta ez érvényes márciustól októberig, az év többi részében a GMT érvényes.
Csakhogy Berlinben egy órával később van, és hogy a németek, akik Franciaországba érkeznek ne kelljen a szokásaikat megváltoztatni, "az első dolog, amit tesznek az első napon, hogy megváltoztatják az órát" - magyarázza Cécile Desprairies történész és a "Vichy öröksége: 100 dolog, ami még mindig érvényben van" című könyv szerzője.
Minden megszállt területen előre állítják az órákat egy órával (GMT+1-ről GMT+2-re), hogy áttérhessenek német nyári időszámításra. Franciaország így hirtelen a német időzónában találja magát. Egy francia hadifogoly így számolt be: "A kijárási tilalom este tízkor lép életbe, de még teljesen világos van, mivel német időszámítás van érvényben, ehhez igazítottuk az óráinkat. Ez egy órával előrébb van a mi nyári időszámításunknál. Így ezek az év leghosszabb napjai."
A megszállás kezdetén két időzóna volt Franciaországban, mivel más idő volt Párizsban és Vichyben, ami bizony problémákat okozott az SNCF-nek (a francia "MÁV") - magyarázza Yvonne Poulle: "az el nem foglalt területről érkező vonatok egy órás késéssel folytatták útjukat az elfoglalt zónában, ez pedig problémákat okozott a levelezésekben."
Az SNCF felelőssége
Hogy véget vessen a késésből eredő problémáknak, az SNCF javasolta a Vichy kormánynak, hogy igazítsák az órákat a német időzónához. Egy 1941. február 16-án kelt rendelet alapján a hivatalos időt két órával előre állították az el nem foglalt területeken.
A felszabadulás után ugyan elhatározták, hogy a nyári időszámítást, más néven a "német időszámítást" két lépésben eltörlik, de erre a gyakorlatban nem került sor.
1976-ban az első üzemanyagválság idején Valéry Giscard d'Estaing elnök visszaállította a nyári időszámítást (GMT+2), hogy az ország energiafogyasztását csökkentse.
Összefoglalva: Franciaország 1940 és 45 között teljesen a német időzónában élt. 1945-1976 között a német téli időszámításban (és nem a nyáriban) volt. 1976 óta pedig mind télen, mind nyáron újra teljesen a német időzónában van Franciaország.
Ne feledjük ugyanakkor, hogy nem Franciaország az egyetlen, aki megváltoztatta a hivatalos időt a második világháború alatt: példáját Anglia is követte, de ők visszaálltak 1945 után. 1940-ben Hollandiának is át kellett állítani az óráit - 40 perccel. Malajziában másfél órával állították előre az órákat a japán megszállás után.
A franciákhoz leginkább Spanyolország esete hasonlít, akik szintén egy órával álltak előrébb Franco alatt, 1942-ben, hogy igazodjanak Németországhoz. Ők 2013-ban döntöttek úgy, hogy az angol időszámításhoz igazodnak.