A Loire két hatalmas régiójában, Közép-Franciaországban és a Loire-vidéken számos híres királyi kastély van a széles folyó partján vagy annak közelében. Sok nagy írót neveltek ezek a szelíd tájak, többek között Rabelais-t, Balzacot és Proustot. A fõ iparágak a hajóépítés és az élelmiszeripar.

Közép-Franciaország: lakossága 2,3 millió fõ; területe 39 000 négyzetkilométer; központja Orléans, amely­nek: lakossága 105 000 fõ; 131 kilométerre van Párizstól. Más fontos városai: Tours, lakossaga 136 000 fõ­ és Bourges lakossága 79 000 fõ.

Loire-vidék: lakossága 3 millió fõ: területe 32 000 négyzetkilométer, központja Nantes, amelynek lakossága 247 000 fõ; 384 kilométerre van Párizstól. Más fontos városai: Le Mans, lakossága 150 000 fõ; és Angers, lakossága 141 000.

A Loire, Franciaország leghosszabb folyója széles és látszatra nyugalmas, mégis hajlamos a hirtelen áradásra és alattomos örvényei is vannak; kiterjedt és termékeny síkságon át folyik a tengerig; amelyet Nantes hatalmas kikötõjénél ér el. A Loire régió két terjedelmes, alacsony felkvésû részbõl tevõdik össze, az egyik a Centre (Közép-Franciaország, 2,3 millió lakos), a másik a Pays de la Loire (Loire vidéke, 3 millió lakos); fõként mezõgazdasági terület, és az ott lévõ gazdaságok és gyümölcsöskertek hozzák a leggazdagabb termést Franciaországban. A régió fontos városai, Nantes, Angers, Tours és Orléans, a Loire mentén találhatók.

Ez a folyó a francia történelem sok eseményének volt tanúja. Hatalmas várak és kastélyok épülték a partjain vagy azoknak közelében, elõször azért, hogy háború esetén védelmet nyújtsanak, utána meg azért, hogy a francia királyok kéjlakai legyenek. Anjau (fõvá­rosa Angers) egy nagy hatalmú középkori dinasztiát adott, amelynek Plantagenet-uralkodói szoros kapcso­latban álltak az angol koronával, Orléans pedig Jeanne d'Arc 1429-es gyõzelmének színhelye volt, amely gyõ­zelem elõsegítette Franciaország felülkerekedését a százéves háborúban. A Loire völgyének peremén he­lyezkedik el az egyhangú, búzatermõ beauce-i síkság, Sologne merengésre csábító erdõi, a tenger felé pedig a Vendée-síkság, ahol még mindig parázslanak az 1793-­as királypárti indulatok.

A régió legközepét, ami Tours környékén található, vagyis Touraine tartományt, enyhe éghajlatával sokáig Franciaország szívének tartották. Az itt beszélt francia nyelv a legtisztább és a leginkább mentes az akcentustól Franciaországban. A gazdag föld megtermi a din­nyét és a spárgát, az epret és a csodálatos borokat, ami­lyen például a gyöngyözõ fehér Vouvray és a testes vö­rös Bourgeuil. 

Touraine magabiztos derûje kedvezõen hatott az iro­dalomra. Ez a kellemes vidék több nagy írót adott mint bármely másik. Honoré de Balzac, a 19. századi regényíró Tours-ban született, s bár késõbb Párizsba költözött, sosem vesztette el Touraine és az ottani élet iránt érzett szeretetét. Elõkelõ barátaival a Saché-­kastélyban (ma Balzac-múzeum) szállt meg, amely az Indre völgyében van, ez egyúttal A völgy lilioma címû regényének is helyszíne. Balzac kora elõtt Pierre de Ronsard, a reneszánsz lírai költõ élt Tours-tól észak­ra az e-végzõdés nélküli, kis Loir folyó pazar völgyé­ben. Ez az a környék, ahol sok a furcsa tufabarlang a sziklák közt, és néhányban még ma is laknak. Mára Tours virágzó ipari város lett, ahogy Orléans is. Hatalmas, modern cégek, például a St-Gobain és a Thomson költöztek a városba, és Chinonnak még atomerõmûve is van.

A chinoni kastélyban halt meg II. Henrik angol király, és ott találkozott Jeanne d'Arc a trónörökössel. Északkeletre, Chartres környékén a mészkõ alapú beauce-i síkságnak gazdag, agyagos termõrétege van, a világon itt a legnagyobb hozamú a búza és az árpa. A jólét ellenére mégis ezen a vidéken a legmagasabb az öngyilkosok aránya Franciaországban, talán a síkság borzasztó egyhangúsága miatt. Zola is ezt a helyszínt választotta az 1880-as években A föld címû regényéhez, amelyben kegyetlen képet rajzol a falusi életrõl. Délen Sologne-nak is megvan a maga szépsége: a jellegzetes sík vidéken sok a hanga és az erdõ, a náddal benõtt la­gúna és az alacsony, fehérre meszelt, zsúptetõs vályog­ház. Igen alkalmas hely a vadászatra, fõleg vaddisznó­ban, õzben és fácánban gazdag.

Sologne-ról Alain Fournier fest nosztalgikus képet. Az ismeretlen birtok címû regényében, amelyben a ro­mantikus fantáziaképei gyermekkora pontosan megõr­zött emlékeivel keverednek; ugyanis a környéken és délebbre, Épineuil-le-Fleurielben töltötte a gyermek­korát, amely kis falu Berryben. A nyughatatlan Berry volt George Sand-nak, a regényírónak is a szülõföldje. Az írónõt talán jobban ismerik párizsi bohémként, mégis mélyen hatott rá vadregé­nyes, rousseau-ista kamaszkora, amelyet falusiak kö­zött töltött a nohant-i családi kastélyban. Élete végén ide vonult vissza, itt írta az idealizált falusi ártatlan­ságról regényeit.

Visszatérve a Loire-hoz, Angers-nak, Anjou történelmi fõvárosának van egy tiszteletet parancsoló középko­ri vára, amelyben nagyszerû gobelinek vannak. Virág­korában, a 12-15. században az Anjou-grófság, majd -hercegség adta II. Henrik angol királyt, és a "jó René király"-t, aki oly távoli tartományokban is uralkodott, mint Provence és Szicília. Anjou-t 1259-ben csatolták Franciaországhoz. Éppoly derûs és termékeny táj, mint Touraine, ma a zöldségtermelés központja, a Saumur melletti hegyek barlangjaiban pedig nagyban folyik a gombatermesztés.

A Loire alsó folyása környékének Nantes a köz­pontja, amely az 1789-es forradalomig Bretagne-hoz tartozott. Sok lakója még ma is bretonnak tartja ma­gát, pedig nagyvárosuk ma már egy másik régió köz­pontja. Forgalmas atlanti kikötõ, fontos új elektroni­kai és az ûrkutatással kapcsolatos gyárak is vannak a körzetben, ezek kárpótolják a régiót a St. Nazaire-ben lévõ hatalmas hajógyárak hanyatlásáért.

A másik mo­dern ipari központ Le Mans, amelyet leginkább nagy­szerû székesegyházáról és az évenként megtartott, huszonnégy órás motorversenyérõl ismernek. A Loire alsó folyásánál száraz fehérbort állítanak elõ; gazda­ságai látják el nyersanyaggal a gyorsan fejlõdõ helyi élelmiszeripart (kétszersültgyártás, konzerv és mély­hûtött élelmiszerek). A tenger közelében van a Grande Briére nevû természetvédelmi táj, amely furcsa, mocsaras terület, közel ötezer éves tõzeglápokkal és megkövült fatörzsekkel. Baule is itt van, amely az egyik legnagyobb és legdivatosabb tengerparti üdülõ­hely Franciaországban.

A Loire torkolatától délre, a Vendée tengerpartján több jó strand és nagyobbszerû üdülõhely van, például Les Sables d'Olonne. Ám a vendée-i síkság mindenek­elõtt a forradalom elleni royalista és katolikus felkelés színhelyeként ismert, amely 1793-ban, XVI. Lajos ki­végzése után tört ki. Ma is a régi típusú, hagyományos katolicizmus központja, ahol nehezen szûnnek meg a régi gyûlölködések: amikor Franciaország 1989-ben a forradalom kétszázadik évfordulóját ünnepelte, né­hány jobboldali polgármester "illetlennek" tartotta en­nek megtartását, és el is zárkózott tõle.

A Loire régió konyhamûvészetének jellegzetes fogásai a beurre blanc mártás, amely sok halételhez illik, a nantes-i fiatal kacsa, amelyet borsóval, pisztránggal vagy fehér borban fõzött angolnával tálalnak, a Le Mans-i rillette (darált sertéshús), a touraine-i coq au vin és a sologne-i vadételek. A Loire menti minõségi borok közé tartozik a fehér és vörös Sancerres, a Touraine és az Anjou.

A Loire menti kastélyok

A Loire és mellékfolyóinak partján számos gyönyörû kastély áll. Közülük legtöbbet a francia királyok építtettek; akik ezt a vidéket enyhe éghajlata, jóízû ételei, pompás borai és vadban gazdag erdõi miatt kedvel­ték. Ráadásul könnyen ide lehetett jutni Párizsból. A kastélyokat vadásztanyának, nyári rezidenciának vagy szerelmi fészeknek használták, amikor is egy-­egy kedvenc szeretõjüket beköltöztették valame­lyikbe. Egy-egy király néha málhával és bútorral együtt az egész udvarát hónapokra átköltöztette az egyik Loire menti kastélyba.

A legrégebbi középkori kastélyokat a háború és nem a béke céljaira építették: ilyen például a hegytetõn ál­ló, zordon chinoni erõdítmény, amelyben II. Henrik angol király 1189-ben meghalt. A 15. században VII. Károly udvara élt itt, 1429-ben pedig a tizennyolc éves Jeanne D'Arc e vár falai közt térdelt elé, hogy katoná­kat kérjen tõle. A király teljésítette kérését. 1465-ben aztán XI. Lajos felépíttette a Langeais-kástélyt, ahol VIII. Károly feleségül vette Bretagne-i Annát.

A legszebb kastélyokat a reneszánsz idején emelték, de vannak késõbbi, klasszicista stílusúak is. Kö­zülük Ussé az egyik legromantikusabb. Állítólag Perrault Csipkerózsika meséjében ez volt az elvarázsolt kastély modellje.