A Loire két hatalmas régiójában, Közép-Franciaországban és a Loire-vidéken számos híres királyi kastély van a széles folyó partján vagy annak közelében. Sok nagy írót neveltek ezek a szelíd tájak, többek között Rabelais-t, Balzacot és Proustot. A fõ iparágak a hajóépítés és az élelmiszeripar.
Közép-Franciaország: lakossága 2,3 millió fõ; területe 39 000 négyzetkilométer; központja Orléans, amelynek: lakossága 105 000 fõ; 131 kilométerre van Párizstól. Más fontos városai: Tours, lakossaga 136 000 fõ és Bourges lakossága 79 000 fõ.
Loire-vidék: lakossága 3 millió fõ: területe 32 000 négyzetkilométer, központja Nantes, amelynek lakossága 247 000 fõ; 384 kilométerre van Párizstól. Más fontos városai: Le Mans, lakossága 150 000 fõ; és Angers, lakossága 141 000.
A Loire, Franciaország leghosszabb folyója széles és látszatra nyugalmas, mégis hajlamos a hirtelen áradásra és alattomos örvényei is vannak; kiterjedt és termékeny síkságon át folyik a tengerig; amelyet Nantes hatalmas kikötõjénél ér el. A Loire régió két terjedelmes, alacsony felkvésû részbõl tevõdik össze, az egyik a Centre (Közép-Franciaország, 2,3 millió lakos), a másik a Pays de la Loire (Loire vidéke, 3 millió lakos); fõként mezõgazdasági terület, és az ott lévõ gazdaságok és gyümölcsöskertek hozzák a leggazdagabb termést Franciaországban. A régió fontos városai, Nantes, Angers, Tours és Orléans, a Loire mentén találhatók.
Ez a folyó a francia történelem sok eseményének volt tanúja. Hatalmas várak és kastélyok épülték a partjain vagy azoknak közelében, elõször azért, hogy háború esetén védelmet nyújtsanak, utána meg azért, hogy a francia királyok kéjlakai legyenek. Anjau (fõvárosa Angers) egy nagy hatalmú középkori dinasztiát adott, amelynek Plantagenet-uralkodói szoros kapcsolatban álltak az angol koronával, Orléans pedig Jeanne d'Arc 1429-es gyõzelmének színhelye volt, amely gyõzelem elõsegítette Franciaország felülkerekedését a százéves háborúban. A Loire völgyének peremén helyezkedik el az egyhangú, búzatermõ beauce-i síkság, Sologne merengésre csábító erdõi, a tenger felé pedig a Vendée-síkság, ahol még mindig parázslanak az 1793-as királypárti indulatok.
A régió legközepét, ami Tours környékén található, vagyis Touraine tartományt, enyhe éghajlatával sokáig Franciaország szívének tartották. Az itt beszélt francia nyelv a legtisztább és a leginkább mentes az akcentustól Franciaországban. A gazdag föld megtermi a dinnyét és a spárgát, az epret és a csodálatos borokat, amilyen például a gyöngyözõ fehér Vouvray és a testes vörös Bourgeuil.
Touraine magabiztos derûje kedvezõen hatott az irodalomra. Ez a kellemes vidék több nagy írót adott mint bármely másik. Honoré de Balzac, a 19. századi regényíró Tours-ban született, s bár késõbb Párizsba költözött, sosem vesztette el Touraine és az ottani élet iránt érzett szeretetét. Elõkelõ barátaival a Saché-kastélyban (ma Balzac-múzeum) szállt meg, amely az Indre völgyében van, ez egyúttal A völgy lilioma címû regényének is helyszíne. Balzac kora elõtt Pierre de Ronsard, a reneszánsz lírai költõ élt Tours-tól északra az e-végzõdés nélküli, kis Loir folyó pazar völgyében. Ez az a környék, ahol sok a furcsa tufabarlang a sziklák közt, és néhányban még ma is laknak. Mára Tours virágzó ipari város lett, ahogy Orléans is. Hatalmas, modern cégek, például a St-Gobain és a Thomson költöztek a városba, és Chinonnak még atomerõmûve is van.
A chinoni kastélyban halt meg II. Henrik angol király, és ott találkozott Jeanne d'Arc a trónörökössel. Északkeletre, Chartres környékén a mészkõ alapú beauce-i síkságnak gazdag, agyagos termõrétege van, a világon itt a legnagyobb hozamú a búza és az árpa. A jólét ellenére mégis ezen a vidéken a legmagasabb az öngyilkosok aránya Franciaországban, talán a síkság borzasztó egyhangúsága miatt. Zola is ezt a helyszínt választotta az 1880-as években A föld címû regényéhez, amelyben kegyetlen képet rajzol a falusi életrõl. Délen Sologne-nak is megvan a maga szépsége: a jellegzetes sík vidéken sok a hanga és az erdõ, a náddal benõtt lagúna és az alacsony, fehérre meszelt, zsúptetõs vályogház. Igen alkalmas hely a vadászatra, fõleg vaddisznóban, õzben és fácánban gazdag.
Sologne-ról Alain Fournier fest nosztalgikus képet. Az ismeretlen birtok címû regényében, amelyben a romantikus fantáziaképei gyermekkora pontosan megõrzött emlékeivel keverednek; ugyanis a környéken és délebbre, Épineuil-le-Fleurielben töltötte a gyermekkorát, amely kis falu Berryben. A nyughatatlan Berry volt George Sand-nak, a regényírónak is a szülõföldje. Az írónõt talán jobban ismerik párizsi bohémként, mégis mélyen hatott rá vadregényes, rousseau-ista kamaszkora, amelyet falusiak között töltött a nohant-i családi kastélyban. Élete végén ide vonult vissza, itt írta az idealizált falusi ártatlanságról regényeit.
Visszatérve a Loire-hoz, Angers-nak, Anjou történelmi fõvárosának van egy tiszteletet parancsoló középkori vára, amelyben nagyszerû gobelinek vannak. Virágkorában, a 12-15. században az Anjou-grófság, majd -hercegség adta II. Henrik angol királyt, és a "jó René király"-t, aki oly távoli tartományokban is uralkodott, mint Provence és Szicília. Anjou-t 1259-ben csatolták Franciaországhoz. Éppoly derûs és termékeny táj, mint Touraine, ma a zöldségtermelés központja, a Saumur melletti hegyek barlangjaiban pedig nagyban folyik a gombatermesztés.
A Loire alsó folyása környékének Nantes a központja, amely az 1789-es forradalomig Bretagne-hoz tartozott. Sok lakója még ma is bretonnak tartja magát, pedig nagyvárosuk ma már egy másik régió központja. Forgalmas atlanti kikötõ, fontos új elektronikai és az ûrkutatással kapcsolatos gyárak is vannak a körzetben, ezek kárpótolják a régiót a St. Nazaire-ben lévõ hatalmas hajógyárak hanyatlásáért.
A másik modern ipari központ Le Mans, amelyet leginkább nagyszerû székesegyházáról és az évenként megtartott, huszonnégy órás motorversenyérõl ismernek. A Loire alsó folyásánál száraz fehérbort állítanak elõ; gazdaságai látják el nyersanyaggal a gyorsan fejlõdõ helyi élelmiszeripart (kétszersültgyártás, konzerv és mélyhûtött élelmiszerek). A tenger közelében van a Grande Briére nevû természetvédelmi táj, amely furcsa, mocsaras terület, közel ötezer éves tõzeglápokkal és megkövült fatörzsekkel. Baule is itt van, amely az egyik legnagyobb és legdivatosabb tengerparti üdülõhely Franciaországban.
A Loire torkolatától délre, a Vendée tengerpartján több jó strand és nagyobbszerû üdülõhely van, például Les Sables d'Olonne. Ám a vendée-i síkság mindenekelõtt a forradalom elleni royalista és katolikus felkelés színhelyeként ismert, amely 1793-ban, XVI. Lajos kivégzése után tört ki. Ma is a régi típusú, hagyományos katolicizmus központja, ahol nehezen szûnnek meg a régi gyûlölködések: amikor Franciaország 1989-ben a forradalom kétszázadik évfordulóját ünnepelte, néhány jobboldali polgármester "illetlennek" tartotta ennek megtartását, és el is zárkózott tõle.
A Loire régió konyhamûvészetének jellegzetes fogásai a beurre blanc mártás, amely sok halételhez illik, a nantes-i fiatal kacsa, amelyet borsóval, pisztránggal vagy fehér borban fõzött angolnával tálalnak, a Le Mans-i rillette (darált sertéshús), a touraine-i coq au vin és a sologne-i vadételek. A Loire menti minõségi borok közé tartozik a fehér és vörös Sancerres, a Touraine és az Anjou.
A Loire menti kastélyok
A Loire és mellékfolyóinak partján számos gyönyörû kastély áll. Közülük legtöbbet a francia királyok építtettek; akik ezt a vidéket enyhe éghajlata, jóízû ételei, pompás borai és vadban gazdag erdõi miatt kedvelték. Ráadásul könnyen ide lehetett jutni Párizsból. A kastélyokat vadásztanyának, nyári rezidenciának vagy szerelmi fészeknek használták, amikor is egy-egy kedvenc szeretõjüket beköltöztették valamelyikbe. Egy-egy király néha málhával és bútorral együtt az egész udvarát hónapokra átköltöztette az egyik Loire menti kastélyba.
A legrégebbi középkori kastélyokat a háború és nem a béke céljaira építették: ilyen például a hegytetõn álló, zordon chinoni erõdítmény, amelyben II. Henrik angol király 1189-ben meghalt. A 15. században VII. Károly udvara élt itt, 1429-ben pedig a tizennyolc éves Jeanne D'Arc e vár falai közt térdelt elé, hogy katonákat kérjen tõle. A király teljésítette kérését. 1465-ben aztán XI. Lajos felépíttette a Langeais-kástélyt, ahol VIII. Károly feleségül vette Bretagne-i Annát.
A legszebb kastélyokat a reneszánsz idején emelték, de vannak késõbbi, klasszicista stílusúak is. Közülük Ussé az egyik legromantikusabb. Állítólag Perrault Csipkerózsika meséjében ez volt az elvarázsolt kastély modellje.