Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Emlékszünk még a Nagy Könyv vetélkedõre? A 2005-ös év nagy televíziós népszavazására, amelyben nem az olvasók, hanem a nagyközönség – „a nép” – szavazatai döntötték el, hogy a „legnagyobb” szépirodalmi mûvek Magyarországon az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk és Szabó Magda Abigélje? Mindhárom ifjúsági regény kötelezõ olvasmány volt az iskolában, népszerû filmváltozat készült belõlük, s még e filmváltozatokat is házhoz hozta a tévé. Vagyis a nagy pályázat végeredményét olyan emberek döntötték el, akik közül sokan vélhetõen nemcsak a versenyben szereplõ többi könyvet nem olvasták, de talán ezt a hármat sem. Szavazni attól még persze tudtak róluk.

Vajon mondhatjuk-e, hogy mindez csak nálunk van így; bezzeg a mûvelt Nyugaton, azon belül is a felvilágosult Franciaországában más a helyzet? Nem mondhatjuk. Párizsban az egyik legfelkapottabb bestseller mostanában Pierre Bayard irodalomprofesszor Comment Parler des Livres que l’on n’a pas Lus (Hogyan beszéljünk olyan könyvekrõl, melyeket nem olvastunk) címû könyve.

Az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolataival foglalkozó 52 éves szerzõ beismeri, hogy maga is hosszasan szokott beszélgetni olyan könyvekrõl, amelyeket éppen csak a tartalomjegyzékét futotta át, esetleg a kezében sem tartotta soha. James Joyce-ot, Marcel Proustot, Dantét, Miltont, Balzacot, Homéroszt és számos más „kötelezõ” szerzõt, vagy éppen a frissen felkapott könyveket szerinte nemcsak õ ismeri felületesen (ha egyáltalán), de a „mûvelt” vagy annak látszó közönség nem kis része is képmutató, amikor olvasottságát fitogtatja, még ha képmutatása nem tudatos is. Az abszolút könyvmolyok kivételével, akik nem néznek tévét és nem is interneteznek, az emberek gyakorlatilag nem olvasnak könyveket – de nem is igen volna idejük rá.

Amikor társaságban valamely könyvre terelõdik a szó, a szerzõ szerint két helyzet lehetséges. Az egyik az, hogy beszélgetõpartnerünk olvasta a könyvet, amelyet mi nem, a másik, hogy õ sem olvasta. Stratégiánk mégsem lehet kettõs, mert honnan tudhatjuk, nem blöfföl-e õ is? Bayard ezért olyan módszert ajánl, amely mindkét esetben egyaránt alkalmazható. A lényeg: ne a mûrõl magáról beszéljünk, hanem (s e ponton nyilvánul meg a szerzõben a pszichológus) inkább arról ejtsünk szót, milyen érzéseket, gondolatokat keltett bennünk a szóban forgó mû.

Az persze fontos, hogy néha-néha említsük meg a szerzõ nevét, illetve a könyv címét, de csak azért, hogy biztosítsuk partnerünket: amit mondunk, arról a könyvrõl jutott az eszünkbe. Akkor az illetõ – Bayard alapos vizsgálatai szerint – úgy emlékszik majd vissza, hogy barátja a könyvrõl beszélt. Ha pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy a mûbõl, amelyrõl el akarjuk hitetni valakivel, hogy elolvastuk, egy bármily rövid részletet valóban olvastunk, mondjuk azt: az a kedvenc részünk a könyvben. Ilyenkor beleszõhetünk egy-két olyan nevet vagy gondolatot is a mondókánkba, amelyek a könyvben valóban elõfordulnak, ám mindvégig gondosan ügyeljünk arra, hogy ez esetben se a könyvrõl, hanem mindig a saját gondolatainkról beszéljünk. (Forrás: HVG, Gerlóczy Ferenc)

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó