Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

„Ami az elmúlt hatvan évben Európában végbement, azt most megalkotjuk a Földközi-tenger térségében a Mediterrán Unió keretén belül” – így hangzik Nicolas Sarkozy egyik legmerészebb elképzelése, amelyet már köztársasági elnökké választása elsõ éjszakáján is hangoztatott.

A Mediterrán Unió létrehozásának lehetõségérõl a European Voice uniós hetilap készített elemzést. Románia és Bulgária csatlakozásával az Európai Unió keleti bõvítése jelentõs részben megvalósult. Számos elemzõ szerint a gazdasági problémákkal küzdõ és csupán néhány éves demokratikus múlttal rendelkezõ kelet-európai államok csatlakozása épp elég politikai és gazdasági kockázatot jelent az EU számára. Sarkozy szerint tovább kell lépni, mert hiba volt az unió részérõl, hogy a keleti bõvítés során elfeledkezett déli szomszédairól. A francia elnök szerint jelenleg nincs jó kapcsolat Brüsszel és a mediterráneum államai között. Észak-Afrikában például a természetes partnerként kínálkozó Európai Unió helyett Kína és a közel-keleti államok lettek a legnagyobb befektetõk. A francia köztársasági elnök a mediterráneum integrációját földrajzi alapokon képzeli el. A Földközi-tenger térségében fekvõ országok, EU-tagságuktól függetlenül egy új unióba tömörülnének, ahogy hajdan a Római Birodalom fennhatósága alatt egyszer már összetartoztak. A javaslat érdekessége, hogy az EU nem mediterrán országai nem lennének részei ennek a szövetségnek, viszont a tengerparti EU-tagállamok egyszerre lennének az Európai- és a Mediterrán Unió tagjai. Sarkozy elképzelései szerint a G8 mintájára létrejönne egy úgynevezett Mediterrán Tanács, valamint egy mediterrán befektetési bank is.

{mosimage}

A francia elnök terve nem új keletû. 1995-ben Barcelonában már elindították Euromed néven a kapcsolatfelvételt az EU és a földközi-tengeri partvidék unión kívüli államai között.
A „barcelonai folyamatnak” is nevezett közeledés az EU és a mediterrán államok között nagyon kevés konkrét eredményt hozott az elmúlt tizenkét évben. A fõ probléma, hogy az együttmûködés Európai Unión kívüli tagjainak többsége még igen távol áll a demokráciától, sõt az iszlám radikalizmus és terrorizmus folyamatos politikai és gaz-dasági instabilitást jelent a régióban. Algéria, Egyiptom, Marokkó, a Palesztin területek, Szíria és Tunézia egyike sem nevezhetõ demokratikus berendezkedésûnek. Libanon demokratikus államát folyamatosan veszélyezteti Szíria és a Hezbollah. Törökország ugyan már várólistán szerepel az EU elõszobájában, de több tagállam komoly aggodalommal szemlélné felvételüket. Izrael az egyetlen stabil demokráciával rendelkezõ állam a térségben, de az arab szomszédokkal folyó területi viták és háborús konfliktusok Izrael esetében is nagyban nehezítik az együttmûködést a mediterráneum országaival.

A földközi-tengeri partvidék egy jelentõs része már az Európai Unió fennhatósága alá tartozik. A folyamat a hetvenes évek közepén erõsödött fel, miután a térség három államában, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában megtörtént a demokratikus fordulat. Olaszország kezdettõl fogva az európai integráció tagja és domináns szereplõje. 2004-ben újabb három kis tengerparti állam, Szlovénia, Ciprus és Málta is csatlakozott az EU-hoz. Horvátország csatlakozása is a küszöbön áll, viszont Szerbia felvétele még a távolabbi jövõ kérdése.

Montenegro, Bosznia-Hercegovina és Albánia szívesen csatlakoznának, azonban politikai és gazdasági változásokra van szükség felvételükhöz. A mediterráneum afrikai és ázsiai országai az ott uralkodó politikai állapotok és szegénység miatt nem számíthatnak az unióba való belépésre. Éppen ezért jönne létre a Mediterrán Unió, amely a földrajzi elhelyezkedés alapján terelné szövetségbe az érintett államokat.

A térség EU-n kívüli országaiban általános jelenség a demokrácia teljes vagy részleges hiánya, a hatalmas és egyre növekvõ szegénység, a politikai extremitás, valamint a regionális konfliktusok. A demokratizálódás a legtöbb helyen el sem kezdõdött, másutt pedig kudarcot vallott, például, amikor Gázában a palesztin nép demokratikus választásokon a Hamasz terrorszervezet mellett tette le voksát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a térség az EU számára számos veszély forrása lehet, az illegális bevándorlástól kezdve a terrorfenyegetésig. Ezzel szemben a pozitív oldalon szerepelnek a jelentõs energiaforrások, olajmezõk, termõterületek és az olcsó munkaerõ, ami az együttmûködés gazdasági elõnyeit rejti magában. Sarkozy a terror elleni harcot is úgy képzeli el, hogy amennyiben a térség országait ellenõrzés alá tudják vonni, a terrorközpontok is távolabbra szorulnak Európától.

Sarkozy az EU-várólistán szereplõ Törökországnak vezetõ szerepet kíván adni a Mediterrán Unióban, hiszen meglehetõsen nagy, befolyásos és alapvetõen nyugatbarát országról van szó, ahol az állam demokratikus berendezkedésû, még ha ez a demokrácia nem is olyan stabil, mint amilyet a tényleges EU-tagsághoz némelyek megkövetelnének. Kimondatlanul is a Mediterrán Unió egyik ékköve lenne Izrael, a térség egyetlen stabil demokráciája. Izrael társulási megállapodást is kötött az EU-val 2000-ben. Benjamin Netanjahu még miniszterelnökként az euró izraeli bevezetését is fontolgatta, ami a gazdasági kapcsolatok szorosságát is jelzi. A politikai és gazdasági szempontokon túl a Szentföld kulturális és vallási értékeit is így jobban ki lehetne használni. Nagy kérdés persze, hogy a fõleg muzulmán vallási államok hogyan szervezõdnének az általuk õsellenségnek tartott Izraellel egy szövetségbe, de Sarkozy ezt sem látja lehetetlen feladatnak, ha csupán a földrajzi elhelyezkedés a szövetség fõ szempontja.

Brüsszelben sokan nem nézik jó szemmel Sarkozy tervét, mivel az kizárná a közvetlen kapcsolatokból a nem mediterrán uniós tagországokat. Több EU-tagállamnak az a véleménye, hogy a mediterráneum kérdései a migráció és a terrorfenyegetés miatt az õ államaikat éppúgy érintik, mint a Földközi-tenger partján fekvõ uniós tagországokat. Több kritikus, köztük Kerry Longhurst, a párizsi Francia Intézet kutatója szerint a Mediterrán Unió életképtelen lenne. Nincs helye egy ilyen szövetségnek, mivel alapvetõen gyengítené és megosztaná az Európai Uniót. Az 1995-ben indított „barcelonai folyamat” gyakorlatilag csõdöt mondott, mivel nem tudta a térség viszonylag fejlett és elmaradott államait egymás felé fordítani. Longhurst szerint Sarkozy most megpróbál a nem mûködõ barcelonai folyamat helyett egy francia befolyással rendelkezõ szövetséget építeni, ami szintén nem fog mûködni a térség mély vallási és politikai megosztottsága miatt.

Sarkozyt az ellenvélemények nem nagyon zavarják, külföldi útjain, például október végén Marokkóban a szerinte már 2008-ban megszületõ Mediterrán Unió mellett kampányolt, csatlakozásra invitálva az érintett államokat. Akár megvalósul a terve, akár nem, Sarkozy annyit bizonyosan elér, hogy az EU figyelme egyre inkább a mediterráneum felé terelõdik. (Forrás: Hetek, Papp Levente)

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó