Véra Belmont gyermekeknek szóló filmje a Shoah témáját pontosan dolgozza fel; a film Michel Kichka "Második generáció" című önéletrajzi képregényéből készült.

A „Les Secrets de mon père” (Apám titkai) című animációs játékfilm szeptember 21-én jelent meg Franciaországban.

A film az 1960-as években indít, a helyszín nem messze a belgiumi Lièges-től.

Michel és bátyja, a kalandvágyó és lázadó Charly boldog és gondtalan gyermekkorban élnek zsidó családjukban.

Miközben apjuk a dolgozószobájába zárkózva tölti az idejét, a két gyerek azt képzeli, hogy apjuk kalózként vagy aranyásóként lejegyzi múltbéli kalandjait. Az alkarjára tetovált számok, 177789? talán egy telefonszám, amit megjegyezhetnek - de amikor tárcsázzák a számot, azt hallják, hogy „előfizető nem kapcsolható".

Apjuk, Henri Kichka valójában az irodájában önéletrajzának írásával van elfoglalva, Une adolescence perdue dans la nuit des camps címmel, amelyhez Serge Klarsfeld írja az előszót.

Az addig hallgatásba burkolózó férfi az írása után sem szűnt meg tanúskodni, különösen iskolásoknak, és számos megemlékező kirándulást vezetett Auschwitzba - egészen 2020-ban, 94 éves korában bekövetkezett haláláig.

A 89 éves Véra Belmont ezzel az új filmmel saját történetét idézi meg.

A háború alatt apácáknál bujkáló gyermek 17 éves volt, amikor szülei, lengyel származású kommunista ellenállók, a háború után elvitték Auschwitzba, ahová a családját deportálták.

„Mindig azt hittem, hogy egy koncentrációs táborban nem lehet filmezni. Hogyan mutatják be az auschwitzi tábort? Hogyan lehet megmutatni azt, ami nem mutatható meg?" - tette fel a kérdést a filmes.

Michel Kichka képregényének adaptálásával sikerül a témát a táborok bemutatása nélkül feldolgoznia, és feltárnia a túlélők számára az ezt követő traumát.

„Eleganciája és pontossága révén [az animáció] lehetővé teszi, hogy a „reprezentálhatatlant" ábrázoljuk, és a legsúlyosabb kérdéseket is könnyedséggel és humorral kezeljük" - magyarázza a rendező.

„Ha a Kichka család életét a Shoah fémjelzi, akkor az élet apró ironikái, a mindennapi komikumok, a viták, a barátság és a szerelem történetei is átszövik" - mondja. „A film nem akarja kihagyni a mindennapi élet egyetlen pillanatát sem, nem akar semmit sem veszíteni a nagy Történelemből, sem azokból a férfiakból és nőkből, akik azt csinálják.

„Egy olyan időszakban, amikor Franciaország újra szerkeszti a 'Mein Kampf'-ot; amikor a faji elméletek felduzzadnak a politikai diskurzusban; amikor az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és az idegengyűlölet mélyen a társadalmi testbe hatol; amikor a másik, a külföldiek, a külvárosi fiatalok megbélyegzése a médiában ritornellé válik, sürgetőnek és szükségesnek tűnik, hogy ismét visszatérjünk, hogy mindig visszatérjünk a 20. század legrosszabb emberi történetéhez" - mondja a francia rendező.

„Vissza kell térnünk rá, hogy rávilágítsunk, mennyire szörnyű és elfogadhatatlan az az ideológia, amely ezeknek az álláspontoknak az alapja, és hogy az új nemzedékeknek fel kell mérniük azt a hatalmas veszélyt, amelyet ez jelent.

A legutóbbi cannes-i filmfesztiválon bemutatott film különösen a fiatal közönséget nyerte meg, és elnyerte a Prix des collégiens és a Prix des lycéens 2022 díjat.