Amikor 1880-ban a francia Parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította július 14-ét, nem annyira a  Bastille elfoglalására gondoltak (1789), mint leginkább a következő nyáron szervezett Föderáció Ünnepére (Fête de la Fédération). Akkor ünnepelték Párizsban a francia nép összetartását.

Az ország minden részéről özönlött a lakosság (400 000 ember!). Igaz, hogy a Bastille-t is emlegették. Mégis ez utóbbi esemény nem volt mentes atrocitásoktól, sőt durva gyilkosságoktól sem a támadók részéről. Ezzel szemben a Föderáció Ünnepe békésen zajlott le.

Apropó, mi is történt igazából azon az 1789 július 14-i napon? Végül is nem sok. Csupán 1000 ingerült párizsi megtámadott egy régi, elavult börtönt, ahol alig több, mint egy féltucat fogoly tartózkodott (köztük egy pár bolond is). Akkor miért tették? Azt hitték, hogy a királyi hadak meg fogják támadni a várost. Ez egyébként téves hír volt, de emiatt kerestek ágyúport, és azt pont a Bastille-ban találták meg.. Szóval valójában nem volt annyira nagy esemény, bár a szimbolikája mégis fontos, mivel először állt ki fegyverekkel a nép a hatalommal szemben.

Ehhez képest a Föderáció Ünnepét 400 000 résztvevővel igazán  nagy eseménynek tekinthetjük. Ami érdekes (és kissé meglepő): a király maga is részt vett az ünnepen! (A király, aki alig egy év múlva – 1791 júniusában – megpróbált családjával együtt külföldre szökni. Ahogy tudjuk, sikertelenül).

Részemről, ha ünnepelni kellene a francia forradalmat, leginkább két másik, szerintem sokkal fontosabb eseményre gondolnék. 1789 augusztus 4-ére, amikor a nép képviselői eltörölték a főnemesek kiváltságait (Abolition des Privilèges). Meg - talán még fontosabb, 1789 augusztus 26-ára: azon a napon született (éjjel, egy hosszú vita után) az ún. Emberi és Polgári Jogok nyilatkozata (Déclaration des Droits de l’Homme et du Citoyen).

Ma mi a helyzet?  Összetartás? Testvériség? Hm!... Sok honfitársam számára ez a nap inkább egy jó alkalom arra, hogy elhagyják a fővárost és elmenjenek pihenni a nyaralóba vagy egyet kirandulni. Öszintén szólva a Champs Elysées-i felvonulás nem annyira izgatja már a párizsiakat, mint inkább a turistákat.

Ellenben azoknak a franciáknak számára, akik - mint én- külföldön élnek, ez az ünnep egy jó alkalmat ad arra, akár egy rövid időre is, hogy találkozzunk, esetleg összegyűljünk egy kis hangulatos utcabálon, amely felidézi a párizsi hangulatot. Csak ennyi, nem több, mégis jólesik.

Ami nagyon meglep - és különősen tetszik: az sok magyar, aki ilyenkor odajön megünnepelni velünk a nemzeti ünnepünket. Minden évben elég sokan vesznek részt a francia nagykövetség által szervezett utcabálon a Dunaparton. Ez számunkra nagyon megható. Ráadásul olyan magyarok is eljönnek, akik talán még nálunk is jobban el tudják énekelni a Marseillaise-t! És nemcsak a francia himnuszt ismerik kívülről, hanem Gilbert Bécaud, Edith Piaf sanzonjait is, a francia gasztronómiáról nem is beszélve. Szóval olyanok,  akik ismerik és kedvelik a francia kultúra világát.

Nagyon hálásak vagyunk ezért. Különősen jólesik ebben az egyre bezárkózottabb világban. Részemről alig várom, hogy én is viszonozni tudjam ezt a megtisztelést ... augusztus 20-án. 

 PW – 2022 július 14 (ismétlés)