Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Ha igaz a mondás, amely szerint „az ellentétek vonzzák egymást”, akkor remekül kijön a francia-német pár.

Ma 50 éve írtak alá Párizsban Konrad Adenauer és Charles De Gaulle egy baráti szerződést, amely ma is jól műkődik... akármit mondhatnak róla a szkeptikus - irigy ? - megfigyelők.

Micsoda különős pár ez! Azt hinné az ember, hogy az Isten direkt nagy kontrasztokat szabott köztük, hogy még izgalmasabb legyen a kapcsolatuk.

Hadd idézzek egy pár ellentétet!

Ennél a házaspárnál, mintha a német lenne a férfi és a francia a nő. „Te Francia, milyen csini, elegáns vagy és ráadásul tudsz főzni, én nem!” - mondja Herr Deutsch. Viszont: „Nagyon kérlek, ne nyúlj az autóhoz mert nem értesz hozzá!”. És a másik oldalon Miss France csodálja a férjét, aki olyan ügyes kezű és tud barkácsolni. „Ah! A „német csoda”! Mi franciák csak sztrájkolni, panaszkodni és tüntetni tudunk... Nem tehetünk róla, a génünkben van...” (Apropó, amikor látom François Hollande-ot és Angla Merkelt egymás mellett, akkor úgy tünik, hogy inkább Angela a férfi és Hollande a nő...(*))

Mindezt feltételes módban írom. Mert, bár 50 évvel ezelőtt még igaz lehetett az ilyen fajta klisé, ma már nem egészen így van. Németországban sokat fejlődött az életkultúra meg a gasztronómia. Viszont a franciák már sem annyira elmaradottak az ipari termelésben: tudnak TGV-t gyártani és úgy látszik, mükődik... Egy dolog marad, ahol a német egyértelműen felülmúlja a franciát: a fantasztikus ügyessége a kereskedelmi kapcsolatok térén.

Hadd idézek még egy különbséget, ami az időfelfogásánál jelentkezik. A németet „monokronikus”-nak nevezném, a franciát pedig „polykronikus”-nak. Magyarul: a francia több dolgot tud állítólag egyszerre intézni. A német visszont nem; csak egymás után intézi a dolgait. Hogyha mindennek lenne a saját ideje; zöld a lámpa: átmegyek, piros a lámpa: szépen várok a járda szélén. Ne keverjük össze a kettőt !

És még egy utolsó megjegyzés – klisé vagy nem klisé ? A biztonság fogalma. Mintha a németnek nagyon kellene biztoságban éreznie magát a mindennapi élet minden dolgában. Onnan ez a sok szabály ill szabvány. Tehát hiányozhat náluk ez a „improvizációs”-tehetség, ami gyakran jelemzi a latin népeket. A franciák nagy előnynek, fölénynek tekinti a német szabályozást. Bár én inkább egy gyenge pontjukat látnom benne, ami egy bizonyos nyugtalanságra utal.

Jó... Így lehetne tovább folytatni a versenyt... De nincs nagy értelme, azért is inkább, mert már nem annyira érvényesek ezek az állítások.

Csak ezért említettem ezeket, mert Magyarországról nézve kissé eltorzult a látásunk. Úgy érzem, hogy sok magyar még úgy tekinti a nemzetközi világot, mint egy nagy csata különböző népek között. „Ilyen a francia, ilyen a német, az angol,..” stb. mindig azzal a nézettel, hogy még idegenek, sőt néha ellenségesek egymáshoz. Pedig (már..) nem így van. Hat évig laktam Németországban és egyszer sem tapasztaltam ott feszültséget. Sőt...

Most hadd idézzek egy rövid jelentet, amit átéltem egy magyar étteremben. Ott ültem a teraszon egy francia barátnőmmel. Jön hozzám a pincér és azt kérdezi németül: „Was möchten Sie bestellen? (Mit testszik párancsolni?)” Erre én magyarul szólok neki: „Kérem szépen az étlapot!”. Látom, hogy megsértődik s azt mondja nekem: „Persze, Maga francia, ezért nem akar németül beszélni!”. Akkor védekezem s megmondom neki a két nyelvben: „Magyarországon vagyunk, tehát normális az, hogy magyarul beszélek, nem? Wir sind in Ungarn, und es ist ganz normal, das ich ungarisch spreche, nein?” Erre ő ezt vágja vissza „Nem! Tudom, hogy a franciák utálják a németeket” (sic!). No comment... Nem mondom, hogy minden magyar pincér ilyen aranyos, intelligens, mégis..... (**)

Az ilyen álláspont talán még érvényes lett volna 50-30 évvel ezelőtt. De ma? Ne vicceljünk! Azóta sok víz lefolyt a Szajnán, a Rajnán meg a Dunán...

Sokat utaztam Párizs, London, Madrid, Brüsszel és Frankfurt között, sőt laktam is sok helyen. Sose tapasztaltam akkor feszültséget, sőt inkább egy bizonyos szimpátiát e nagy városok lakói között. Most a gyorsvasútnak köszönhetően (Eurostar, Thalys) gyerekjáték „átugrani” az egyik városból a másikba. Sok francia felmegy vásárolni Londonba, főleg a leárazás idején, s viszont: egy angolnak sem kerül sokba átmenni egy pohár pezsgőre a „szomszéd” Champs-Elysées-ra. Ez már a rutinhoz tartozik. (Talán Pest és Bécs között lehet hasonló visszony.) Igaz, hogy nem szüntek meg az egymásközti cukkolások, kedves csúfolások „,Nézd ezeket a british ladies-eket a nagy zöld kalapjukkal és ahogy mentolos zselét raknak a sütire!” „És Ti, csigaevő békák! A frenchy csak inni-zabáli tud, s állandóan megcsalja feleségét!”. Ebben nem látok rossz indulatot, inkább mosolyognivalót. Visszont nem vagyok egészen biztos abban, hogy errefelé (a Kárpátmedencében) jól reagálna erre az ember...

Visszatérve a francia-német párhoz, hadd kívánjunk nekik még sok-sok boldog közös évet, s nemsokára ünnepljük együtt a platinalakodalmat!

PW, 2013 január 22.

_______

(*): érdekes módon a német-francia államfők között, inkább azok barátkoztak, akik ellenkező irányányultságúak voltak: Giscard-Schmidt, Mitterrand-Kohl et Chirac-Schröder. Ez is tetszik..

(**): igaz, hogy a legtöbb francia iskolás a spanyol nyelv tanulását választja az angol után. Csupán azért, mert könnyebb, mint a német (arról nem is beszélve, hogy többen bészélik a világon). Nem azért, mert „nem szeretik a németeket”!

 

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó