Camerone nyugodtan telt, rá két napra meg már mentünk is a következő terepre az egyik őserdei bázisra. Eredetileg 4 hetet lettünk volna itt, de az állandó visszaút módosítások után másfél hónapot maradtunk. Néhány nappal érkezésünk után egy civil küldöttség indult a tartomány egyik legtávolabbi indián falujába Guyane alprefektusának vezetésével.
Háziállat
Két fegyveres őrre volt szükségük, a mi bázisunk meg pont útba esett, és én lettem az egyiknek kijelölve. 10 órát hajóztunk a kb 30 tagú küldöttséggel, mire megérkeztünk a faluba. Ide a civilizáció még nem tette be a lábát, az államtól kapott motorokat és napelemeket leszámítva olyan állapotok uralkodtak, mint századokkal ezelőtt. A nők nagyon emancipáltak voltak, egyikük se hordott melltartót. Igaz egy szoknyaféleségen kívül mást sem.
Megkínáltak a helyi italukkal is, ami úgy készül, hogy a megrágott gyümölcsöket beleköpködik egy tálba, majd megerjesztik és felöntik vízzel. Inkább lemondtam erről az élményről. A lapos lepényféleségüket megkóstoltam, de ennek meg borzalmas íze volt.
Az itt töltött négy nap során sok dolgunk nem lett volna, így segítettünk a fahidak javításában az emiatt idehozott reguláris katonáknak.
A bázisunkra visszatérve folytattuk az őrjáratokat az aranyásók zaklatására, meg is találtunk vagy egy tonna elrejtett élelmiszert meg majdnem 2500 liter benzint és gázolajat. Találtunk egy csónakot is, de motor nem volt hozzá, így ketten a hátuljába kapaszkodtunk és úszva toltuk előre, míg a sergent az orrban kormányzott. Így úsztattuk el a táborhelyünkig. Itt telepakoltuk a gázolajjal és a többi lefoglalt holmival, és felgyújtottuk az egészet. Marha látványos volt, mint egy viking temetés.
Ennél jóval nagyobb tűz volt
Amikor nem őrjáraton voltunk, a bázist őriztük, ekkor a parancsnokság szervezett egy focimeccset a szomszéd brazil határőr katonák ellen. Technikásak voltak a brazilok, viszont erőnlétileg mi bírtuk jobban, a vége 2-2-es döntetlen lett.
Ezzel egy időben az anyaországban a 1REG egyik légiósa országos hírnévre tett szert. A kimenőjén Párizsban sétált barátnőjével, mikor egy arab drogdíler drogot kínált neki, majd a visszautasítás után egy kést előrántva akarta megszabadítani a pénzétől. A légiós nem hagyta magát, megpróbálta lefegyverezni, és közben olyan szerencsésen szúrta combon a dílert, hogy az a helyszínen elvérzett. Ezek után a légióst állították elő és tartották bent a rendőrségen majd két hónapig. Ez már sok volt a közvéleménynek, tömegesen álltak ki a srác mellett különböző fórumokon, és végül a hatóság is kénytelen volt elismerni, hogy jogos volt az önvédelem.
Forrás: Balázs / Francia idegenlégió / Idegenlégiós blog
