Hétfő reggel érkeztünk az adjudant Szűtsről elnevezett táborba. Az első nap felvettük a felszerelést, megcsináltuk a belépő fizikai és úszástesztet és különböző oktatások voltak az erdei életről. Meg sorozatos erősítő gyakorlatok és szívatás, ez a képzés végéig állandó volt.
A következő egy héten reggel 5-kor volt az ébresztő, ekkor összepakoltuk mindenünket és 6 órára lementünk sorakozni. Vittük magunkkal a fegyvert, a zsákot, a málhamellényt és szakasz szinten 3 kötelet, 1 vagy 2 rádiót és 2 darab 20 literes vizeskannát, melyeknek mindig tele kellett lenniük. Büntetésként vagy erősítésként állandóan fizikai gyakorlatokat végeztünk, kúsztunk-másztunk a sárban, dombokra futkostunk fel vagy a folyóba ugráltunk. Mindehez olyan szűk időkereteket szabtak, hogy utána büntetésként újra tudják csináltatni. Emellett részt vettünk az aznapi programokon és oktatásokon is. Ebédre délben hagytak 10-45 percnyi időt, majd folytatódott mindez délután 4-ig. Ekkor hagytak magunkra a kiképzők, mi meg megfürödtünk a folyóba, kimostuk a cuccainkat, felvertük a tábort és megpucoltuk a fegyvereket. Majd másnap reggel kezdődött minden elölről.
Kedden a „Pecari” akadálypályával kezdtük a napot. Ez egy sárral teli árokrendszer különböző akadályokkal megtűzdelve. Ha apály van, akkor bokáig-térdig gázolunk a sárban, dagálynál viszont szinte teljesen ellep a víz, úgyhogy úszni kell. Az akadályok közül a legextrémebbek egy 5 méter magas emelvény, amiről aztán le kell ugrani, meg a két egymás feletti farönk fejmagasságban. Itt a sárból az alacsonyabbra, onnan meg a magasabbra kellett felhúzni magunkat, majd a sárba visszaugorva megismételni a műveletet még két rönkön. A Pecarit ennek ellenére szerettem, jó időket is mentem rajta. Délután tájékozódási kiképzés volt, aztán nekünk kellett végigjárni a kijelölt pontokat iránytűvel. Itt is jó időt mentem, nem úgy mint az utolsó helyezett kínai. Ő jutalomból kapott egy legalább 3 kilós keményfa iránytűt a zsákjába, a kiképzés végéig hordania is kellett.
A Pecari:
Szerdán reggel a tájékozódás folytatódott, de itt már a rajparancsnokok vezették a csapatot, nekünk csak gyalogolni kellett. Ezt a részt szerettük, mert itt legalább a kiképzők nem voltak velünk. Délután újra a Pecarin dagonyáztunk.
Képek forrása: Google (néhány képen francia tiszti iskolások vannak, nem légiósok)
Balázs / Francia idegenlégió / Idegenlégiós blog
