Egyik vasárnap rendezték a hagyományos kouroui [ejtsd:kuru] maratont, én is futottam a szakasz váltójában. Fejenként 8,5 kilométert kellett futni, plusz az utolsó 2 kilométert együtt. 21. helyen végeztünk a 177 csapatból, sok egyenruhás váltót is magunk mögé utasítva. Az első az ezred válogatottja lett, soraiban az ex-triatlonos magyar barátommal. Ők minden évben nagy csatát vívnak a slabor válogatottal, általában sikerrel.
Féltávnál
A befutó
A befutó más szögből
Magyarok
Camerone után végre nekünk is jutott egy komolyabb terep, a 10 napos „Morpho” hadművelet a surinamei határ közelében. Egy nagy illegális aranybánya volt az erdő közepén, mellette az aranyásók falujával, de sajnos a csendőrség két héttel azelőtt rajtuk ütött, így nem sokan maradtak ott. Helikoptereken érkeztünk meg, azt a keveset elfogtuk, és berendezkedtünk a falujukban. A következő napokban innen indítottuk az őrjáratokat az elrejtett felszereléseik felkutatására. Nem könnyítette meg a dolgot, hogy állandóan esett az eső, és így gyakran derékig gázoltunk a vízben vagy a sárban. Találtunk 6 quadot és egy rakás élelmiszert, ruhát és aranyásó felszerelést. Amit tudtunk elvittünk, amit nem elégettük. Az utolsó nap szétvertük és felgyújtottuk a falut is, itt végre kiélhettem piromán hajlamaimat. Visszaút helikopterrel, a megszokott útvonalon.
Az ezredben megint nem volt sok érdekesség, kivéve mikor az ukrán caporal összeszólalkozott egy arab légióssal, de én már csak a verekedés hangjaira rohantam be a szobába. Adiggra az arab rátámadt a caporalra, úgyhogy adtam neki ököllel. Közben egy orosz légiós a földre rántotta őt, így adtam neki ott is, meg ekkor csatlakozott egy másik caporal. Az arab el akart menni a gyengélkedőre, hogy rosszul érzi magát (mondjuk ezen nem csodálkoztam), de az ekkorra odaérő szakaszparancsnok megtiltotta neki, engem meg biztosított, hogy nem lesz bajom az ügyből. Nem is lett.
Július végén egy hét alatt lecserélték az ezred-, század és szakasz-parancsnokunkat (ők is csak két évet vannak itt), és ekkor volt a század ünnepe (a Phu Tong Hoa-i csata évfordulója) is. Ez nekünk folyamatos vasalást, díszmenetet, ünnepségeket és kötelező össznépi vacsorákat jelentett. Ennek meg is lett az eredménye, valamelyik vacsorától a fél század ételmérgezést kapott. A szakasz-parancsnokunk leváltását sajnáltam, rendes ember volt, és az ország egyik legjobb mesterlövésze.
Hétvégén kelet-borsodi hangulat köszöntött Kouroura: valamelyik négernek olyan jól sikerült a kábellopás, hogy sötétségbe borult a fél város, a laktanyával együtt. A szerelés majdnem egy napot vett igénybe.
KÖZLEMÉNY: Mostantól következnek azok a részek, amiket a Vasihazafin (a korábbi oldalamon) se lehetett még olvasni. Heti egy rész fog kimenni, nehogy túl gyorsan a végére érjek.
Szerző: Balázs / Francia idegenlégió / Idegenlégiós blog
