A régi ezredembe tértem vissza (2REG) a 6 hetes szabadságom után, rögtön be is raktak az első századba. Visszakerültem oda, ahonnan 5 évvel azelőtt elindultam. Belecsöppentem a sűrűjébe, érkezésemkor a párizsi őrjáratozásra készültek. A kihallgatásról a százados irodájából egyből mentem is a lőtérre, ott csatlakoztam az új szakaszomhoz. 15 napot járőröztünk Párizsban, fokozott terrorveszély mellett. Ezt az Iszlám Államnak köszönhettük, akik ekkor fejeztek le egy fanciát, meg terrortámadásokkal is fenyegetőztek, de ahhoz nem voltak elég tökösek, hogy ezt végre is hajtsák.
A mi rajunknak a Gare du Nord (Északi Pályaudvar) jutott, ami a második legnagyobb francia pályaudvar két földalatti szinttel és 5 ide befutó metróvonallal. Ráadásul Párizs azon részén található, ahol fehér ember már csak elvétve fordul elő, így elég érdekes arcok voltak arra, meg ennek megfelelő mentalitás. Voltak verekedések, lopások, földön fetrengő öntudatlan drogosok meg egy megvert boltos is, de mi ezeknek vagy csak a végeredményét láttuk, vagy a jelenlétünktől lecsillapodtak a kedélyek. Beszólogatások is voltak néha, ezeket nekünk elvileg szó nélkül kellett volna hagynunk, de néha győzött bennünk az önérzet.
Fizikai kontaktus kétszer volt. Egyszer az egyik járőr útját többször is látványosan elálló szakállas repült neki a falnak, másodszor meg két feketéhez értünk oda, akik megpróbálták átugrani a jegyellenőrző kaput, de a metróőrség és a kallerek körbevették őket. Ők ezt nem vették jó néven, az egyik még az ellenőrnőt is megütötte, de a biztonságiak még mindig nem alkalmaztak erőszakot. Mi az orosz sráccal nem voltunk ilyen szívbajosak, a fal mellé rángattuk őket a térfigyelő kamerák holtterébe és lecsillapítottuk őket a magunk módján. Nemsokára kiértek a rendőrök is, és átvették mind a kettőt. A metróőrök kezet ráztak velünk, mi meg folytattuk tovább az őrjáratot. Volt még néhány őrizetlenül hagyott csomag is, amihez ki kellett hívnunk a tűzszerészeket, de ilyen esetből meglepően kevés volt, és persze egyikben sem volt bomba.
Amikor nem járőröztünk, kényelmes életünk volt, jó volt a konyha, és minden másnap délután szabadok voltunk. A 15 nap gyorsan eltelt, utána az ezredben három napunk volt felkészülni a következő terepünkre.
Képek forrása: 1reg.legion-etrangere.com
Balázs
