A sok (kicsit jogosan) elutasított kérelem után 2011-ben úgy döntöttem, ismét több formában próbálkozom. Végül is, Belgiumban is beszélnek franciául, tanulhatok ott is hasznos dolgokat a fle (francais langue étranger) kurzusain. A Tempustól még mindig ódzkodtam, így ezúttal is a MÖB-höz nyújtottam be nyári egyetemre továbbképzési pályázataimat. Kettőt. Belgiumba és Franciaországba. Mivel teljesen függetlenek egymástól, velem is megtörtént (már másokról is hallottam korábban), hogy mindkettőt elnyertem. A lélegzetem is elállt: öt hét francia nyelvterületen!!!!!
Belgium. Louvain-La-Neuve, egyetemi város. A hetvenes években épült, amikor Loewenből, a középkori egyetem falai közül kitiltották a francia nyelvű oktatást. Kicsit falanszter jellegű, bár a helyiek azzal dicsekednek, hogy van már náluk gyerek is, meg nyugdíjas is, sőt hajléktalan is. Korábban ismerőseim többsége fintorgott, és utólag már értem is miért. Igazi Erasmus-paradicsom, -életérzés. Ez pedig vagy tetszik valakinek vagy nem. Kissé bizarr, hogy wifi sehol nincs, még a kollégiumban sem, és az egyetemen sem(SIC!). A szállás (lásd hetvenes évek) ötszobás lakásokban van, kifejezetten úgy összeválogatva a lakókat, hogy ötféle nemzet tagjai legyenek. Ez szintén lehet jó, és eredményezhet nagyon nehéz együttlétet is. A lényeg azonban mégis a kurzus, az órák minősége. Az pedig nagyon hullámzó színvonalú, sok gyenge, sok unalmas, néhány kifejezetten bántó (pl. az, ha a meghívott más nemzetiségű tanárnak nagyobb akcentusa van, mint nekünk, akik kiejtésünket is csiszolni érkeztünk), de persze voltak nagyon magas színvonalúak és hasznosak is.
Franciaország, Brest, CIEL. Hát ez messze van. Már az is roppant izgalmas, hogy egy nap alatt érünk oda, az pedig kifejezetten borzongató, hogy a terület egyik része a Finistere nevet viselve konkrétan utal arra: ez itt a világ vége....De milyen világ vége! Soha életemben nem jártam még ilyen fantasztikus színekben pompázó, buja vegetációjú és illatos vidéken!!!!Gyönyörű volt. A szállás megint hordozott magában buktatókat: családoknál voltunk elhelyezve. Nekem nagy szerencsém volt, korombeli, roppant kedves emberek osztották meg velem mindennapjaikat, és nem udvarias szófordulat: családtagnak éreztem magam náluk. A szabadidőnkben pedig ezt a mesés vidéket barangoltuk be, ezt a "világvégét", ahonnan nem is érdemes továbbmenni. És a suli! Olyan profizmussal találkoztam, ami egyszerűen káprázatos volt. Jóllehet a számítógép-felhasználás és az internet világának a nyelvtanulásban felhasználható vonulatát tanultuk, úgy, hogy meglehetősen heterogén volt a csoport előzetes tudásszintje - de működött. Méghozzá oly módon, hogy szórakoztató volt és rengeteget nevettünk (franciául:)! Nagyon sokat fejlődtem, és ez akkor is fantasztikus, ha anyaintézményem technikai felszereltsége nem teszi lehetővé a mindennapos adaptációt. Bármikor visszamennék!
