Az észak-afrikai térség frankofón országai közül Marokkó - talán közelsége és nyitottsága miatt is - ismert a magyarok számára. A monarchia turisztikai és gazdasági szempontból is mintha különutas lenne az arab államok között. A Hetek cikke egyik fontos külpolitikai eseményüket és annak hátterét mutatja be.
Marokkó alig több mint egy éve szerződésben normalizálta kapcsolatát Izraellel. Az évforduló alkalmából utánajártunk, mi vezetett a két állam közeledéséhez és mi történt az együttműködés első évében.
A zsidó állam 1948-as kikiáltása óta titkos kapcsolat állt fent az észak-afrikai királyság és a közel-keleti ország között anélkül, hogy Marokkó hivatalosan elismerte volna Izraelt. 1994-ben egy párizsi diplomáciai találkozó hozta el az első nyilvános lépést: Izrael Rabatban, Marokkó Tel-Avivban nyitott összekötő irodát. Sajnos ezek élete rövidnek bizonyult: hat évvel később, a második intifáda során bezárták őket. Ebben az elmúlt több mint 70 évben a zsidóság létszáma az észak-afrikai királyságban 250 ezerről 2-3 ezer főre csökkent.
A Trump-adminisztráció utolsó pillanataiban, 2020. december 10-én állították helyre Izrael és Marokkó között a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államok részvételével kötött háromoldalú megállapodás keretében, amely elismeri Marokkó szuverenitását a déli szomszéd, Nyugat-Szahara felett.
AZ ELLENSÉGEM ELLENSÉGE A BARÁTOM
Nem véletlenül esett Izrael választása az észak-afrikai muszlim királyságra. Az izraeli külpolitika a Közel-Kelet egyetlen demokráciájaként, ellenséges államok gyűrűjében rá van kényszerítve, hogy árgus szemekkel kutassa, hol találhat gyenge pontot az ellenoldali tömb szereplői között.
Marokkó esetében az egyik ilyen gyenge pont, hogy évtizedek óta törekszik a megszállása alatt álló Nyugat-Szahara, hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság annektálására. Ugyanakkor komoly határvitái vannak keleti szomszédjával, Algériával is, amely nem mellesleg Iránnal és a Hezbollahhal ápol egyre intenzívebb kapcsolatot, amit Marokkó nem néz jó szemmel.
Ezek a helyi feszültségforrások vezettek oda, hogy Izrael a kapcsolatok „felmelegítésén” kezdett dolgozni, majd 2020 decemberében megkötötték a két ország viszonyának normalizálását célzó egyezményt.
11 hónappal később, 2021 novemberében pedig Beni Ganc izraeli védelmi miniszter látogatása során katonai együttműködési szerződést írt alá Marokkóban.
HATALMASOK RABBIJA
Az izraeli külpolitika realista módon ismerte fel az észak-afrikai regionális feszültségeket, és nem ölbe tett kézzel várta a csodát. 2019-től egy új marokkói főrabbi, Josijáhu Joszéf Pinto adott lökést a felszín alatt már egyébként is intenzív kapcsolatoknak. (A nem hétköznapi rabbiról bővebben lásd keretes írásunkat.)
Világméretű kapcsolatrendszerével a háta mögött Pinto rabbi tóraiskola fenntartása mellett tulajdonképpen nem hivatalos diplomáciai feladatokat lát el az országban. Célja a zsidó vallási turizmus fellendítése, és az arra is épülő kóser élelmiszeripar megalapozása. Vallásos zsidó körökben szokás a világ különböző pontjain eltemetett híres rabbik sírjához zarándokolni. Például a Pinto család egyik ősének, Baba Salinak a Negev-beli sírját évente 600 ezren látogatják meg. A marokkói főrabbi erre a szokásra alapozva kezdte meg a turizmus beindítását.
A kóser vágással kapcsolatban szigorodó európai szabályozással szemben pedig célja, hogy ne csak a marokkói, hanem akár a teljes európai kóser és muszlim (!) halal piacot is kiszolgálja.
Pinto helyi kapcsolatépítése során egészen VI. Mohamed marokkói királyig eljutott. Feltett szándéka, hogy hazája (értsd: Marokkó) érdekében hidat építsen Izraellel, ami tulajdonképpen az azóta elindult közvetlen repülőjáratok, és az imént említett, decemberben aláírt katonai együttműködési szerződés révén el is kezd megvalósulni.
Pinto kapcsolatrendszere a „Fehér Háztól a Kremlig tart”. Ő fogadta több alkalommal Marokkóban Jared Kushnert, Donald Trump vejét és tanácsadóját, akinek David Pinto (Josijáhu nagybátyja) a szellemi vezetője.
HA BÉKÉT AKARSZ, KÉSZÜLJ A HÁBORÚRA!
Az elmúlt öt évben Afrika első számú fegyverimportőre Algéria volt. A szomszéd már számos alkalommal kimutatta a foga fehérét a határkonfliktusokban, így Marokkónak – hogy ellensúlyozza a fokozódó nyomást – lépnie kellett a fegyverzet és a hadsereg fejlesztése terén. Az Izraellel való katonai együttműködés keretében a királyság drónokhoz, drónelhárító rendszerhez, rakétákhoz és radarokhoz jut. Marokkó hosszú távú célja, hogy az izraeli technológiára támaszkodva saját fegyvergyártást indítson el és katonai nagyhatalommá váljon regionális szinten.
2018-ban a marokkói–algír diplomáciai kapcsolatok megszüntetéséhez vezetett, hogy az előbbi ország egy kiképzőtábort leplezett le szomszédjánál, ahol Irán és a Hezbollah végezte a Polisario nevű nyugat-szaharai fegyveres milícia kiképzését. Ez a szervezet hajt végre rendszeresen gerilla jellegű támadásokat a Marokkóval szembeni határkonfliktus során. Az izraeli biztonsági erők felkelésellenes szakértelmének átadása ezután jelentős segítséget nyújt majd Marokkónak az ilyen típusú támadásokkal szemben is. Várakozásaik szerint a Marokkó–Izrael tengely fogja ellensúlyozni az Irán–Hezbollah–Algéria–Polisario tengelyt.
Ami pedig a geopolitikát illeti – ahogy ezt korábban a Hetek is megírta – Nyugat-Szahara Egyesült Államok általi elismerése Marokkó számára jelentős legitimációt adott a terület bekebelezésében.
MIT NYER EZEN IZRAEL?
Az egyértelmű előnyön kívül, amit egy új szövetséges jelent, az izraeli hadiiparnak szüksége van eladásokra, és ezeket olyan vevők részére biztosítja, akiknek azonosak a stratégiai céljaik. Izrael Marokkót megbízható partnernek tartja, amely nem fogja megosztani a fegyvereket és technológiákat terrorszervezeteket támogató országokkal.
A biztonsági együttműködés részeként titkosszolgálati információk kölcsönös megosztására is sor kerül majd, ami segíti a zsidó állam terrorizmus és nemzetközi bűnözés elleni küzdelmét. Franciaország, Spanyolország, Belgium már élvezi a marokkói szolgálatokkal való együttműködés gyümölcsét: segítségükkel számos terrortámadást akadályoztak meg az elmúlt évek során Európában.
TITKOS FEGYVERSZÁLLÍTÓBÓL NYILVÁNOS PARTNER
A marokkói hadsereg arzenáljában eddig is számos izraeli fegyverzet szerepelt. Ezek Marokkóba jutása viszont mindezidáig az eladó diszkréciója és a vevő óvatossága révén közös partneren, például Franciaországon keresztül történt. Így jutott Marokkó 2015-ben három izraeli fejlesztésű Heron drónhoz. Egy másik izraeli fegyvergyártó pedig drónellenes vaskupolára tett ajánlatot. Tavaly év végén Marokkó már egy harmadik izraeli céggel is tárgyalt egy drónösszeszerelő és lőszergyártó üzem telepítéséről.
JOSIJÁHU PINTO - HATALMASOK RABBIJA
Ha véletlenszerűen felütnénk a 2019-ben kinevezett, 48 éves casablancai főrabbi, Josijáhu Pinto névjegyzékét, számos amerikai kongresszusi képviselő elérhetőségén kívül a „D” betűnél találnánk Patrick Drahi francia telecom-milliárdost, aki a nemzetközileg ismert Libération és L’Express hetilapok tulajdonosa is egyben, és időnként Casablancába utazik, hogy egyeztessen a rabbival. Az „L” betűnél találnánk LeBron James amerikai kosárlabda-szupersztárt, aki spirituális tanácsért látogatta meg a rabbit, majd a beszélgetést követően a rabbi alapítványának címzett nagyvonalú adomány átadásával távozott. De megtalálnánk Eduardo Elsztaint, a Wall Streeten is jegyzett, legnagyobb argentin ingatlancég tulajdonosát, aki a Covid-járvány idején magángépén ruccant át az Atlanti-óceánon, hogy eltöltsön egy fél napot szellemi vezetőjével.
A rabbi Instagram-oldalán a teljesség igénye nélkül találunk közös képeket celebekkel, a marokkói király tanácsadójával vagy az egyik volt francia pénzügyminiszterrel, és egy olimpiai bajnok birkózóval, akik mind a kabbalista rabbi követői.
Pinto családfájában tudja a 3000 éve élt Dávid királyt, így – elmondása szerint – Jézus Krisztussal is van közös őse. Mind apai, mind anyai ágon évszázadokra visszamenően rabbi felmenőket tud magáénak. Bár a Pintók éltek Szíriában, Spanyolországban és Portugáliában, fénykoruk mégis Marokkóhoz köthető. Főrabbik voltak Casablancában és Marrákesben a XVIII. és XIX. században.
Pinto rabbi alapítványa mintegy 60 jesivát vezet a világ legkülönbözőbb pontjain, többek között Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelben. Közössége 150 ezer főt számlál; az interneten is közvetített egyes programjait elmondása szerint egymillióan is követik. Úgy tartja, ő az első szefárd rabbi, aki olyan közösséget vezet, amelynek szefárdok és askenáziak is tagjai.
Az izraeli Forbes szerint – amikor még ott élt – ő volt a leggazdagabb izraeli rabbi, és világszinten is a leggazdagabbak közé tartozik. A vagyon forrását firtató újságírói kérdésre csak ennyit válaszolt: „A pénznek nincs jelentősége az életemben. Az egyetlen vagyonom a ruha, ami rajtam van.” A magánrepülőgépen készült fotókra pedig így reagált: „Ha szükségem van egy New York-i útra, a tanítványaim rendelkezésemre bocsátják a repülőjüket.”
A rabbi 2016-ban 10 hónapot töltött egy izraeli börtönben korrupció miatt. „A börtönben töltött idő életem egyik legjobb időszaka volt” – mondta a marokkói Telquel magazinnak. „Ha újra kellene élnem azokat a hónapokat, újraélném. Akkor közelebb kerültem Istenhez, igazán spirituális élményeim voltak. 12 könyvet írtam a 10 hónap alatt. Ami az ügyemet illeti, politikai jellegű volt, és a jesiváim nemzetközi befolyásával állt kapcsolatban.” Ben Guriont idézi, aki az ő édesapjának mondta egyszer: „Nálunk, zsidóknál, amikor valaki elér egy bizonyos szintet a hatalomban, levágják a fejét.” Pinto apja így felelt: „Te miniszterelnök vagy, hogyhogy a tiédet nem vágták le?” Ben Gurion válasza: „Nem tudnak elérni, mert túl kicsi vagyok!”
(Forrás: Hetek, Lévay Balázs)
