Amikor 2016-ban, alig pár hónappal egy sikertelen katonai puccs és egy véres terrortámadás után a frankofón Burkina Fasóban jártam, nem sejtettem, hogy valójában a jó és a rossz erőinek frontvonalában járok.

A „becsületes emberek országa” - merthogy ezt jelenti Burkina Faso neve – etnikai sokszínűsége miatt egyedülálló a Szaharától délre található nemzetek között: a jelenlegi országhatárok között 60 különböző etnikum (legalább ugyanennyi nyelvet beszélve) él békében, vallástól függetlenül. A közvetítő nyelv (koiné vagy lingua franca) a francia.

2016-ban még csak az ország Malival határos északi részét volt kénytelen vörösre színezni a térképen a francia külügy, jelezve ezzel az utazásra nem ajánlott területeket. Számos istentiszteleten vehettünk részt a fővárosban és vidéken. A muzulmán többségű országban félelem nélkül lehetett utazni, szabadtéri tömegrendezvényeken részt venni nappal és sötétedés után.

2016 januárjában azonban megváltozott valami. Az ország közepén található főváros, Ouagadougou egyik legmenőbb szállodájában és a mellette található kávézó teraszán egy egész éjszakán át tartó lövöldözés és mészárlás során 30 – többségükben európai – személyt öltek meg iszlamista terroristák.

Azóta több tucat, esetenként tíznél is több áldozatot követelő támadás történt, de mivel a célpontok többnyire „csak” helyi rendőrök és katonák voltak, ezek az esetek már nem érték el a hazai sajtó ingerküszöbét. A biztonsági helyzet viszont hónapról hónapra olyan mértékben csökkent, hogy januártól szükségállapotot hirdettek az ország jelentős részére.

„Az elmúlt hetekben az ország keleti régiójában szerveztünk szabadtéri evangelizációs istentiszteletet. Szokás szerint bejelentettük az eseményt és kértük a csendőrségtől a biztosítást. Kérésünket azzal utasították el, hogy azon a környéken nem képesek szavatolni a rendezvény biztonságát. Ettől függetlenül a programot megtartottuk” – érzékelteti a helyzetet a Aaron Noba, a burkina fasói Hit Gyülekezete vezetője.

„Mostanában a fővároson kívüli utazásainkat újra kell gondolni, mert számolnunk kell az emberrablás lehetőségével” – egészíti ki a képet az országban 1998 óta élő francia közösség egyik tagja. Aggodalma nem alaptalan: az elmúlt hónapokban számos ilyen eset történt európaiakkal, az áldozatok holttestét néhány nap múlva találták meg.

A hét elején szintet lépett a megfélemlítés. Először fordult elő a Száhel-övezettől délre eső afrikai országban, hogy keresztényeket vettek célba. Egy protestáns templomból, istentisztelet után távozó lelkészt és híveket, köztük a lelkész két fiát, mészárolták le a Maliból motoron érkező gépfegyveres gyilkosok.

A francia külügy hónapról hónapra kénytelen egyre pirosabbra színezni a terrorfenyegetettségi térképet. Északról egyre mélyebben szivárognak dél felé a – helyiek szerint arab államok által pénzelt - iszlamista szélsőségesek, folyamatosan közeledve Ghánához (ahol szintén sok barátunk él), Togóhoz és Beninhez. Hacsak valaki meg nem állítja őket, hamarosan hozzáférésük lehet Nyugat-Afrika főbb kikötőihez is, ami - szakértők szerint - további lendületet hozhat terjeszkedésükhöz a fegyver- és drogkereskedelem révén.

Lévay Balázs