Rengeteg témáról tudnék most írni, a brüsszeli költözésről, a Belgák kedvességéról és humoráról, a lotaringiai francia nyelvi sajátosságokról, HUNcut és FRANcut kalandjairól, de ezek majd később jönnek, ha nem merülnek le az újabb élmények alá.

Most a nagy esemény az, hogy a hugom nagymama lett! Szóval, nem csak én öregszem! Több turnusban az egész család meg volt hívva bababemutatásra. Mi vasárnap kerültünk sorra, hogy megismerhessük a kis Cécile-t. Elindultunk tehát Brüsszelből Párizsba, átmentünk Picardie-n és ugyanaz az érzésem volt mint Lotaringiában, azaz az egész északi-északkeleti országrészt turisztikailag alulértékelik, mostohagyereknek tekintik a lambda látogatók. Pedig e két régió természeti, kulturális, építészeti (és ipari!) értékei vetélkedhetnének a provance-i, „kottazüri” látnivalókkal.

Vatai Éva! Köszönöm ezt a ízletes, kissé ironikus fogalmat: Kottazűr. Jót nevettem, amikor olvastam és megint bebízonyosodott, hogy a Magyar finoman és szellemesen helyükre tudja rakni a nagyképűeket. Ezennel hivatalosan is beteszem ezt a szép találmányt a francia eredetű magyar szavak kollekciómba.

De visszatérek az eredeti témához: unokahugom Lolo (Laurence beceneve) szült, és benne van a pelenkázás, szoptatás, böfiztetés, miértsír, szeretnékaludni körforgalomban. A vasárnapi összejövetel a családi meghatottságon túl sok viccnek, szójátéknek adott teret. Ugyanis sokszor használjak a Franciák a lolo szót az emlő helyett. Szleng ez, de nem közönséges, durva szleng hanem szemérmes, barátságos, kedves szó. Inkább a nők használják egymás között csodálva, irigykedve vagy sajnálkozva.

A kis Cécile mindezt indifferensen viselte uganúgy mint az ilyenkor aktuális „kire hasonlít” univerzális kérdést. Közben a felnőttek a sírós-nevetős emlékekben vagy a kék-rózsaszínű reményekben merültek a paradicsomsaláta és a rosbif között.

Nem tudom, hogy észrevették-e ezt, hogy az összejöveteleken, legyen ez baráti vagy családi - néha még komoly tarsadalmi eseményeken is előfordul- a nők nagyon szívesen mesélik a szülésüket, a férfiak a katonai szolgálatukat ( Igen, vannak ismerőseim akik még sorkatonák voltak!). Nyilván a nőiességet és a férfiasságot lehet ilyenkor szavakban önteni és bizonyítást nyerni és adni arról, hogy igenis, én is Éva vagy Ádám vagyok.

Nagy vita kerekedett a különböző nagymama megszólítási lehetőségekről. Kinek a privilégiuma az, hogy eldönthesse, hogy a gyerek hogyan hívja majd a nagyszülőt? A gyereké? A szülőé? A nagyszülőé?

Franciaul több lehetőséget hallottam mint magyarul, íme néhány példa:

Mamie,

Mémé,

Mémère,

Mamoune,

Mamounette,

Grand-mère,

Granny.

De valószinű, hogy léteznek még regionális vagy családi sajátos megszólítások. Érdekes lenne ezekkel ezt a listát hosszabítani.

Szép vasárnap volt ahol mindenki talált magának elgondolkodni, örülni valót. Azoknak is sikerült a kedvükbe járni akik a babonának is titkosan hódolnak: 13-an voltunk az asztal körül, de Cécile-lal együtt 14-en.

Isten éltessen sokáig kis Cécile, egészségben, boldogságban!