Vitus érettségire készül, annyira együttérzek vele! Természetes hogy a szülő ilyenkor újra átéli a szellemi, lelki megpróbáltatást, az „érettségre” vezető utat. Így a napokban sokat jutott eszembe Claire: minden kalandom kisérője volt, 17 éves koromtól a házasságomig, 2 évvel későbbig.

1973-ban a gimnázium 3. osztályában találkoztunk szeptember elején. Közös szenvedélyünk, a német nyelv hozott össze minket. Mindketten sokgyermekes, furcsán konzervativ és egyszerre liberális családban nőttünk fel. Szüleinket valószinüleg mélyen megrázták a 68-as események de nyitott, okos emberek lévén, engedték, hogy szörföljünk mi is a szabadság hullámjain. Apró jelekkel kezdtünk. „Peace & love” kinyúlt trikókat, virágos hosszú szoknyákat, svéd klumpát hordtunk és khôl-ba mártogatott fapálcikával festettük szemeinket. Bagóztunk, Gauloise-t vagy Gitane-t szívtunk, lógtunk a menzáról és inkább a sarki presszóba mentünk egy kis feketéért vagy egy jázmin teáért. Közben persze olyan fontos témákat vitattuk meg mint Victor Hugo vitalitását aki, a francia tanár szerint, a nászéjszakán 9-szer honorálta a feleségét.

A francia tanár a gimnáziumi pletyka szerint kommunista volt. Alacsony, köpcös, vörös fickó volt és előnytelen fizikuma ellenére az egész osztály lelkesedését táplálta a ropogós anekdóták elmesélésével. A sarki bisztróban titokban kibeszélt politikai hovátartozása is eleme volt azoknak a nagy beszélgetéseknek amik a szabadságunk következő lépéseit jelentettek. Claire egyre kiváncsibb lett, nézzük már meg közelebbről milyen világ van ott, a túlodalon, menjünk el a vasfüggöny mögé! A magyarországi nyaralásom jó alapot adott arra, hogy eldöntsük, a karácsonyi szünetben elmegyünk kettesben Magyarországra. A szülők megrökönyödését túléltük, a sporólt zsebpénzünkből kifizettük a vizumot, a vonatjegyet és már az Orient-expresszen ültünk. Párizs-Budapest.

A magyarországi tartózkodásunk az önállóságunk következő lépését érlelte: olyan magyar és ösztöndijas külföldi fiatalokkal találkoztunk akik lelkesen beszéltek az akkori propagandáról, szó volt barátságról, egyenlőségről, nemzetköziségről, igazságról.... A ő szemükben a vörös csillagok fényesek és csábítóak voltak. A Szenteste formabontónak és exotikusnak sikeredett, egy pécsi kollégiumi szobában egy kiló banán és egy kis pálinka kiséretében újra és újra terveztük a jövőnket: tarthatatlan, igenis tarthatatlannak és szűkösnek éreztük az addigi polgári életünket! Minél korábban befejezni a gimnáziumot, minél korábban útlevelet szerezni a szabadságunkhoz, ez lett az álmunk, a mottónk, a célunk. Néha-néha eszünkbe jutottak a szülők, ott messze Franciaországban, a családi morális és intellektuális elvárások is. Így született a nagy tervünk: mi, Claire és Catherine, most, a gimnáziumi 3. évében hivatalosan jelentkezünk érettségire. Szülői megrökönyödés másodszor! Tudtuk, kutyanehéz lesz, két év tananyagát egy félév alatt kell olyan szintre megtanulni, hogy majd, az egyetemi órákon ne veszítsük a fonalat, és főleg olyan eredményt akartunk elérni ami bízonyítja igazunkat. A tanáraink egy része vállalta, hogy a 4.-es anyaghoz némi segítséget ad. Az egyenletben azonban volt egy ismeretlen tényező.

A gimnázium 4. évében komoly, formáló, a francia mentalitásra nevelő, nagyon fontos tantárgy lép be: a filozófia. Belenéztünk a kötelező olvasmányokba és hirtelen az egyszerű fogalmak mint lény, kultura, valóság, tudat, erkölcs, tudomány bonyolulttá váltak. A szülők akiket addigra lelkesíteni tudtuk a tervünk iránt megoldást kerestek. És találtak!

Claire szülei jó barátjukat, Triboulet Atyát (!!!) kérték meg, tanítson minket a kötelező filozófiai programra. Így januártól juniúsig kétszer hetente, este, a paplakban, gyenge és remegő fény mellett hallgattunk Triboulet Atya eszmefuttatásait Erosról, Thanatosról, Descartes szubjektumáról, Don Juanról vagy a tarsadalmi szerződésről.....Örök hála neki! Átcsúsztunk a filozófián. És leérettségiztünk, és jól!

Nemrég Claire-el beszélgettünk, a legelső pécsi emlékünket kerestük. Milyen kép tör be agyunkba ha erre az utazásra gondolunk?... Látom magam előtt a pécsi 30-as döcögös, füstölgős, hátsó motoros buszt. Az állomástól a kollégiumig! Vitus! Te is szállj fel a buszra drágám, lassan indul de engedd el magad, mindenhová elvisz, még az érettségiig is.

PS: a francia gimnázium 4. osztályában a filozófia ajánlott tananyaga a következő:

Platon ; Aristote ; Épicure ; Lucrèce ; Sénèque ; Cicéron ; Épictète ; Marc Aurèle ; Sextus Empiricus ; Plotin ; Augustin ; Averroès ; Anselme ; Thomas d’Aquin ; Guillaume d’Ockham.
Machiavel ; Montaigne ; Bacon ; Hobbes ; Descartes ; Pascal ; Spinoza ; Locke ; Malebranche ; Leibniz ; Vico ; Berkeley ; Condillac ; Montesquieu ; Hume ; Rousseau ; Diderot ; Kant.
Hegel ; Schopenhauer ; Tocqueville ; Comte ; Cournot ; Mill ; Kierkegaard ; Marx ; Nietzsche ; Freud ; Durkheim ; Husserl ; Bergson ; Alain ; Russell ; Bachelard ; Heidegger ; Wittgenstein ; Popper ; Sartre ; Arendt ; Merleau-Ponty ; Levinas ; Foucault.