A szürke időtől a nosztálgia Magyarország iránt élénkebb lett, íme a tanusítvány ami egy 2005-ben írt naplórészlet:

Szomorú ez a nap, ahogy sokszor Keleten, esővel, szürkeséggel, a párizsi könnyedség és a sztyeppék mélységei nélkül. Egy köztes állapot amely, szerencsére, nem köszön vissza az emberek karakterében: jó Magyarok lévén, hűségesek szenvedélyes viselkedéseikhez . Elmesélem tehát azt a fogadást ahol nem is jelentem meg, de ahol találkozhattam volna ezekkel az emberekkel.

A környezet patinás szálloda a belvárosban. A keleti építészet és a szecesszió ötvözeteként elviseli a vörös márványokat, az aranyozott arabeszkeket és festett volutákat. Itt-ott egy kis eozin-gömb a továbbdíszitést vállalja. Annyira giccses az egész, hogy jóizlésűvé válik.

A vendégek érkezése érinthetetlen szokások szerint zajlik: naftalin molyírtó és Nina Ricci vagy YSL parfümök felhőjében a hölgyek a szezon első estje mámorában izgatottan levetik a bundájukat. Az úrak elveszik a kabátokat, elviszik a ruhatárba és kinálják a karjukat egy olyan udvarias mozdulatban amely szokatlan Franciaországban.

A „tout-Város” e jellegű eseményei felbecsülhetetlen értékűek a magyar téli esték monotóniájának a megtőrésére.

Intim és felforgató, a lépcső igazán fényűző, színes ólomüvegekkel, szuggesztiv oszlopokkal díszítve: az összes találkozás előszobája, legyen ez professzionális, baráti, szerelmi, szégyenletes, megvásárolható, bevállalhatatlan.

Az előtérben választhatsz egy „dry” és „doux” pezsgő között amelyből már rég elszöktek a buborékok.Végre a kötelezően véget nem érő és kötelezően „tudom, hogy a lejobb beszéd a legrövidebb is” mondattal induló beszéd kezdetét veheti. Lendületet vesz, felszárnyal és reményt kelt, lelassul és hullámzik, visszatalál és ujra felrepül, elfárad és kimerül, megfullad és végre a közönség nagy megkönnyebbülésére egy kis „plok”-ban összezsugorodik. Halk és elnéző tapsok a delikvens számára! Mosolyok! Ebben a pillanatban mindenki végre ráveheti magát a büféasztalra , én akkor jólesően figyelem ezeket az embereket akik kísérik a mindennapi életemet: szeretem és megértem őket.

Itt van a saját magához, véleményéhez hű kommunista, a régi rezsim túlélője. Alacsony és gömbölyded, műanyag vastag keretes szemüveget, szűk nejlon inget és polieszter nyakkendőt visel. A fal leomlása óta néhány kilót felvett és elvei szintén, a zakója szét fog szakadni és nem veszi észre, hogy az elvrendszere már szétszakadt. Jó „pártcserkész” mentalitása van és már veszélytelen!

A megtért volt kommunista is jelen van. 70 éves vagy ennél idősebb, az előzőhöz úgy hasonlít mint testvére, de megkülönböztető jele van: a Magyar Koronával ékesített sárgafémes nyakkendőtű. A hőse Horthy admirális, harci ménje a trianoni béke-diktátum reviziója. A szociális élete ketté tört, nem politikai okok miatt, hanem teljesen objektiv tények alapján ( példaúl nyugdíjba vonulás), de meggyőződése, hogy a szemét kommunisták igazságtalan aldozata. Azóta a püspök legjobb barátja lett!

Találkozhatsz a fiatal nacionalistával is, 25 éves, nem rendelkezik 1989 előtti élő emlékekkel de szülei és nagyszülei „MINDENT” elmesélték neki: az ő frusztrációjuknak az örököse és következésképpen Nálad többet gondol tudni erről a szörnyü időszakról. A templomban az első sorban ül. A mai jó cselekedete a Te megtérítésed lenne, Te, szegény tudatlan!

A fiatal „X” kiséri az édesanyját mert édesapjának más elkötelezettsége van. Nem gondol semmit, nem csinál semmit, a nagy márkák által bekebelezett, globalizált világnak az aldozata. Élvezi a szülei fáradságát és a tudatlanságnak a kényelmét. Még visszahozható a gondolkodás világába!

A sikeres üzletember 45 éves, ímád sajátmagáról és bizniszéről beszélni. A fogadás egy privilegizált területe a „PIÁÁÁÁÁÁR” tevékenységének. Forintos érvekkel cirógatja a döntéshozók okosságát. Az összes mondatát megszakítja a telefonja hangja amit nem mer kikapcsolt állapotban tartani: ki tudja hány jó üzlettől esne el. Megkérdez, tudnék-e neki holnapra egy francia bankot találni ami többszáz millió forintot tudna kölcsönözni, bagatell nekem ez a feladat, annyi kapcsolatom van. Mielőtt távozik, kisfiúsan kéri tanácsomat egy új nyakkendő megvásárlásához. Lefegyverező kettősség!

A butiktulajdonos egy frizurált, manikürözött, pedikürözött, kozmetikázott, szoláriumozott, fitnesszizett, 40 éves nő, nem rendelkezik semmilyen tarsalgó tulajdonsággal, de kitartóan szeretne tudni, hogyan kell helyesen kiejteni „eau de parfum”-t

A fiatal baba ugyanolyan mint az előző, de frissebb. Odaragad a sikeres üzletember zakójához, de ez így van rendjén, ő a barátnője, az ővé, megtartja, kifizette szájával, fenekével, pinájával.

A értelmiségi szakember, orvos, jogász, közgazdász, oktató, gyakran egyetemi dolgozó, az ország elitjéhez tartozónak tekinti magát. A produktiv agya termékeit nem alkalmazó politikusokban csalódik és rossz pedagógusként, nem veszi észre, hogy talán mondanivalója nem érthető. A csak beavatottak által érthető kódolt nyelvet használ és így izolálódik. Minél hamarabb visszahozandó a realitásba!

Jó szorakozást!