Lajkoltam és osztottam egy aranyos és mégis számomra zavaró videót: egy honfitársam francia pékséget nyított Dunakeszin, nagyon szimpatikusan és természetesen mutatja be az üzletét. Dicséri a kiflit, kalácsot, kenyeret, az alapanyagokat, a bolt hangulatát, mindezt egy ismert, táncra hívó zene kiséretében és utánozhatatlan francia akcentussal. A vevők, meg a kutya is kedves szót kapnak. Kicsit amatőr, kicsit kommersz az eredmény de egy pillanatig éreztem a frissen sűlt baguette illatát, telitalálat. Egy fiatal kismama is szerepel akinek pocakját a kedves pék simogatja talán azt sugallva, hogy finom termékeivel a fejlődő babák egészségéhez is hozzajárul. Na! Itt van nekem a háborgató momentum. Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott, hogy a múlt év októberében Pennsylvania államban egy olyan törvényt fogadtak el amely tíltja a terhes nők hasának idegen által történő éríntését, simogatását. Valószinű, hogy csak Amerikában lehet egy ilyet elfogadni de mégis, van benne valami ami elemien jogos. Nagyon gyakori ez a jelenség, találkozik az utcán az idősnéni, az ismerős, a póstáskisasszony, az anyós, a munkatárs a kismamával és azt hiszi, hogy a legtermészetesebb módon joga van hozzányúlni a hasához..... és megteszi. Persze aranyos, meg kedvesen érdeklődik, meg a mama ismerőse, meg ez, meg az de mégis kifejezetten erőszakos. Alig lehet védekezni ellene. Sokszor csak visszahúzódni lehet, kényszeredetten mosolyogva.

Valószínű, hogy én is megtettem ezt az egyszerű mozdulatot és miért? Mitől gondoltam, hogy van ehhez jogom, vagy nem is gondoltam, csak éreztem, jön ez a mozdulat, kinyújtom a karomat, és odateszem laposan a kezemet ösztönösen? Mint mindenki aki ösztönösen keresi az élet misztériumára a megfejtést? Nincs erre válaszom.

Ettől még bíztosan nagyon finom a kifli Dunakeszin. És nagyon nagy sikert kivánom a pékségnek.