Imádom a magyar nyelvet és mindig is ímádtam, ideérkezésem pillanatától! Az akkor érzett elérhetetlensége ellenére is!

Különös ez a nyelv, emiatt elragadó. Nem emlékszem milyennek találtam akkor, amikor még nem értettem: szépnek? Muzikálisnak? Monotónnak? Érthetetlennek és magikusnak, mint a sűrű erdő. Talán ez volt a kihívás mozgatórúgója.

Kitűnő tanáraim voltak a Nemzetközi Előkészítő Intézetben Budapesten 1975-ben. Nagy szeretettel és tisztelettel gondolok Rájuk a mai napig. Lelkesek voltak és a nyelvtani építőköveket türelmesen egymásra rakva odavezettek a fajdalommentes, könnyed megértéshez. Szépen, öblösen ejtették ki a szavakat mint ha gasztronómiailag megkóstoltak volna őket. Irigy lettem, így három hónap alatt azt a szintet elértem, hogy a moziban értettem a filmet. Non, non! Nem mindent!

És.... beszélni kezdtem: öröm volt buszjegyet, kiflit kérni az eladótól, „ájandékot” vásárolni és a fodrásznak magyarazni milyen hajszínt szeretnék: „nem, nem sárgá, ánem ámvás”.

Sokáig harcban álltam-állok bizonyos fordulatokkal, nem adja meg magát könnyen ez az idióma. Az örökké való szerelem titka ez?

- Az igekötők alattomos csapdákat állítottak amiket először konzekvens, majd egyre ritkább tévedések után tudtam meg-, ki-, átkerülni.

- Az előre gondolkodáshoz  alkalmazkodni kellett a tárgyas és az alanyi ragozás helyes használata érdekében: határozott vagy határozatlan lesz a tárgy?

- Hosszú ideig a mosakodás és a mosogatás közötti különbség rejtélyes maradt, főleg kémiai gyakorlaton a titrálási kisérletek alatt.

- A mai napig nehezemre esik olyan szót kiejteni ahol az „a” és az „á” betű váltakozik.

Viszont nagy élvezet belegabalyodás nélkül szavakat gyártani: ész, észrevenni, észrevétel, észrevétlen, észrevétlenül. Annyira gazdag a magyar nyelv amennyire gazdag a használó
fantáziája.

1983-ban szókollekciót kezdtem Boldizsár Iván jóvoltából, ő adta az első szót. Pierre Mauroy, akkori francia miniszterelnők társaságában vacsoráztunk Budán egy „tipikli” magyar vendéglőben, bocsánat „estebédeltünk”. Estebéd: elegáns és könnyű szó, símogató mint a selyem. A gyüjteménybe való bevételnek nem mindig tárgyilagos kritériumai vannak: jelentés, hangzás, eredet és a proponáló személy szimpatikus mivolta.  Az összes barátnőm, barátom szerepel ebben a listában egy szó okán.

Álkollekcióm spontán született és a francia eredetű szavakat vagy kifejezéseket gyűjti össze, többek között  az egyszerű bizsút a „bijou”-ból, a disztingvált rekamiét „ Madame Récamier”-ból, a szigorú komilfót a „comme il faut”-ból és a szemtelen smafut a „je m’en fous”-ból. Ezt az utolsó gyöngyöt Konok Tamás festőművésztől kaptam egy színes, sziporkázó tarsadalmi leírás során.

Nagy erénye van a magyar nyelvnek: logikus és komplexus nélküli írása nagy szabadságot ad idegen szavak transzkripciójára. Strukturája elég erős és eredeti ahhoz, hogy félelem és szenvedés nélkül befogadja az ídővel őt gazdagító vendégeket.

Szabad nyelvében él a szabad nemzet!